Ego Sum Resurrectio et Vita

KÖLTÖZÉS!!!

2011-09-10T22:27:00.000+02:00

KEDVES ÉS MÉLYENTISZTELT OLVASÓIM, RÉGI, ÚJ ÉS LEENDŐ KÖVETŐI TÖRTÉNETEMNEK!

EZEN AZ OLDALON EZENNEL BEFEJEZEM AZ EGO SUM RESURRECTIO ET VITA PUBLIKÁLÁSÁT. A TÖRTÉNET TERMÉSZETESEN FOLYTATÓDIK, DE EGY SZEBB, VADONATÚJ KÖRNYEZETBEN LESHETTEK BE EZENTÚL RAJMUNDÉK NAPLÓJÁBA.

A RÉGI OLVASÓIMAT FRIEND CONNECTESTÜL-MINDENESTÜL IMPORTÁLTAM AZ OLDALRA. NÉGY TAG KIVÉTELÉVEL, AKIK CSAK A KERETBLOGON (A FEKETE RÉSZBEN) JELÖLTEK RENDSZERES OLVASÁSRA.

ÚJ CÍMÜNK:

HTTP://VONBIRKEN.HU

AZ OLDAL UGYAN MÉG NEM TELJES, DE HAMAROSAN MINDEN FELTÖLTÉSRE KERÜL.

EZT A BLOGOT BÁR MEGSZÜNTETNI NEM FOGOM - EGYELŐRE - , KAPNI FOG AZONBAN EGY SCRIPTET, AMELY AZ ELSŐ IDŐKBEN 10 MÁSODPERC UTÁN, KÉSŐBB PEDIG KÖZVETLENÜL BELÉPÉS UTÁN AZ ÚJ CÍMRE FOG ÁTIRÁNYÍTANI.

MINDENKIT VÁRUNK SZERETETTEL ÚJ OTTHONUNKBAN,

RAJMUND, MARIE, JOSEF, AMELIA, ANASTASIA ÉS A TÖBBIEK, VALAMINT JÓMAGAM.

UI. AKIKKEL LINKET, ILL. BANNERT CSERÉLTÜNK, KÉREM, VÁLTOZTASSÁK MEG A BENNE SZEREPLŐ RÉGI CÍMET AZ ÚJRA!

Ego sum Resurrectio et Vita XXXI.

2011-08-03T01:36:00.004+02:00

Rajmund naplójából...

1925. február 28.

Nem voltak alaptalanok Archembault-val kapcsolatos aggodalmaim, újfent levelekkel ostromol, hetente legalább kétszer csönget a postás. Az sem érdekli, hogy válasz nélkül hagyom valamennyit, a legtöbbjét bontatlanul vetem a kandallóba.

Nem tudom, most mit vett a fejébe, de valamit nagyon akar, mert nem átallott közölni egyik levelében, hogy halálosan belém szeretett.

Valamit tennem kell, most elszántabbnak tűnik, mint eddig bármikor.

Van is egy tervem, hogy veszem el végleg a kedvét az írogatástól meg a cselszövögetéstől.

PS.: Álmodtam valami hülyeséget Anastasiáról. Valami bálteremben keringőztem vele. Ő tánc közben felnőtt...

Végül is nem érdekes. Most nincs idő álmodozásra, Ameliára kell koncentrálnom.

Ha valóban oly eltökélt, bele fog menni a játékba, és akkor nagyon ráfarag.

1925. március 5.

Nos, azt hiszem, egy életre megleckéztettem Archembauld-t. 28-án megírtam, s még melegibe el is küldtem Marie-val egy levelet: rendezvous-t kértem tőle harmadikára. Neuchatel legelőkelőbb orfeumának egyik szeparéját foglaltam le kettőnk számára.

Női büszkeségét félre téve, nemhogy késett volna, de érkeztemkor két palack méregdrága borral és egy doboz finom szivarral várt rám a megbeszélt helyen. Én csokoládé bonbonnal és egy szál fehér lilommal üdvözöltem, meg a tervezett diplomatikus szöveggel. Amelia egy pohár limonádét kortyolgatott, és tökéletesen józannak tűnt.

Minden a koncepció szerint alakult, Archembauld semmit sem sejtett, könnyedén elhitettem vele, hogy esetleg hajlandóságot mutatok a megbocsájtásra, mi több, elérhetetlen személye iránti vonzódásomat csak igen ügyetlenül palástolom.

De pokolian óvatosnak kellett lennem, az itallal is csínján bántam, nehogy túlságosan felszökjön az önbizalmam. Amelia, nyilvánvaló agybaja mellett, elképesztően ravasz, és legkevésbé sem mondható naivnak.

Cseppenként és lassan kellett adagolnom a mérget.

Eleinte visszakoztam vele, kérettem magam, pöröltem, olykor a hangomat is felemeltem, de sosem mellőztem méltatlankodásomban elrejteni némi célzást kellemének, ellenállhatatlan egyéniségének, s férfiúi mivoltomra gyakorolt leküzdhetetlen vonzerejének dicséretére. A nekem szánt borokból és szivarból egyelőre nem voltam hajlandó fogyasztani, új üveggel rendeltem, azt iszogattam, és a saját cigarettámat szívtam. Ám sosem feledkeztem meg nagyvonalúnak lenni. Első körökben flegmán, majd egyre barátságosabb hangnemben rendeltem neki az újabb és újabb üdítőitalokat - egyelőre nem volt hajlandó alkoholt inni -, oda-odavetve érdeklődtem, nem enne-e valamit, amire harmadik alkalomra végre igent mondott.

Az elegáns, franciás adagokban szervírozott, nevetségesen drága vacsora elfogyasztása után, úgy éreztem, most már száz százalékosan bízik bennem. Hogy lássa, azért nem adom könnyen a kegyeimet, még utoljára ráförmedtem, de, mint aki képtelen tovább játszani a sértődöttet, nevetésbe fojtottam mondandómat.

- Jöjjön, Amelia - nyújtottam felé a kezemet az aszal fölött. - Na, ne kéresse magát, jöjjön...

- Hová visz?

- Sehová. Csak átülünk a kanapéra. Ott kényelmesebben tudunk beszélgetni, én már teljesen elültem a hátsómat, maga nem?

Archembauld elfogadta jobbomat, és fölemelkedett az asztaltól.

- De igen - kacagta el magát.

- Majd én hozom azokat - vettem el tőle a boros palackokat -, de csak ha hajlandó velem koccintani...

- Ezek szerint megbocsájt nekem, Rajmund?

- Ezek szerint... - mosolyogtam, és kezet csókoltam neki, miközben erősen bíztam benne, hogy nem ül ki arcomra az embertelen undor. - Megcsókoltam a kezét ennek a ringyónak, mikor legszívesebben kitéptem volna és a hátába szúrom!

Jól van, nyugalom, csak semmi indulat, a végén még mindent elrontok, és akkor feleslegesen bohóckodtam itt három órán keresztül - gondoltam, és újból kezet csókoltam neki.

A kanapéhoz vezettem, kinyitottam egy bort, és mindkettőnk poharát színültig töltöttem.

- Akkor szent a béke? - emelte meg Amelia a poharát.

- Szent a béke.

Sikerült rávennem eztán, hogy a teljes üveggel megigya velem, de állítása szerint csakis miattam, s kialakulófélben lévő barátságunk megünneplése végett tesz kivételt, ti. legutóbbi személyes találkozásunk óta , amelyet annyira szégyell, hogy beszélni sem akar róla, egy korty alkohol nem megy le a torkán.

Pedig valahogyan el kellett érnem, hogy berúgjon, míg én eszemnél maradok.

- Amelia, úgy megkívántam a sört. Igyunk egy korsóval!

- Na, de, Rajmund, én sört?! - nevette el magát. - Uraknak való az, hölgyek nem isznak sört.

- Ugyan már, Amelia, igyon velem egyet, na. Nincs abban semmi rossz. Meglátja, milyen jól fog esni - És már vertem is a falicsengőt. A pincér pillanatokon belül ott termet, s leadtam a rendelést hat üveg sörre, két újabb palack borra, egy fél liter méregerős vodkára, meg némi sós teasüteményre korcsolya gyanánt.

- Jézusom, Rajmund, ez rengeteg ital! - kacagott fel, ahogy a pincér távozott.

- El fog az fogyni, higgye el - kacagtam vissza - hisz ünneplünk, vagy mifene.

- Jaj, istenem, maga egy igazi gavallér, egy huncut gavallér - dörzsölte meg a karomat. - Mennyire félreismertem én magát.

- Meghiszem azt - kacsintottam rá.

Megérkeztek az italok.

Ahogy számítottam rá, az első korsó sör után Amelia kiment bepúderezni az orrát, és ha az ember sörözés közben egyszer kimegy bepúderezni az orrát, utána ötpercenként ki fog menni, különösen, ha előtte vagy másfél liter citromos vizet megivott már.

Az én orrom szerencsére nem szorult púderre, és folyadékot is alig fogyasztottam, úgyhogy mialatt Amelia el-elvonult, újabb és újabb adag sör került a korsójába, némi vodkával megvadítva. Magamnak mindig negyedéig töltöttem a kriglit, a többivel a dísznövényeket öntöztem meg, ahogyan azt Pierette-től tanultam annak idején.Miután a sör elfogyott, a borokkal is hasonlóképp jártam el.

Archembault egy órán belül becsiccsentett, másfél óra múlva gátlástalanul mórikálta magát, két óra elteltével pedig már szemérmetlenül részeg volt, de a szerepéből valahogy mégsem esett ki. El kellett ismernem, vérbeli színésznő - többek közt...

Én persze színjózan maradtam, és most már akár azzal is felhagyhattam volna, hogy részegnek tettetem magamat. Hamarost benyakaltam hát másfél-két decit a megmaradt vodkából, hogy ne kelljen annyira tettetnem, s némi gusztusom is támadjon a nőre.

Na - gondoltam magamban -, most meglátjuk, meddig vagy hajlandó elmenni a játékban! - És reméltem, van annyira elszánt és romlott, hogy nagyon sokáig.

Innentől fogva egyre kevésbé ellenkeztem, engedtem, hadd udvaroljon, hadd érjen hozzám, nem hárítottam el a kezét, ha mellkasomra, combomra, netán sliccem közelébe tévedt: hagytam, hadd csábítson. Kicsit kurizáltam neki magam is, beszédközben simogattam a vállát, a hátát, olykor, mintegy véletlen, hozzáértem a kebléhez (ha teszem azt, új italt töltöttem), s mikor egy mondata közepén futólag végigsimítottam combja belsején, szó szerint úgy vetette rám magát, hogy istenbizony megijedtem. Még a vodkás poharat is elejtettem. Fejemet a háttámlához préselte, és az ölembe mászott. Azt hittem, meg akar ölni, nyakon szúr vagy átvágja a torkomat. Ám ehelyett a jobb térdemre ült, és combomat szorosan a combjai közé szorította.Vonaglott rajtam, dörzsölte magát hozzám, és közben gyűrte-gyömöszölte a képemet, majd' letépte róla a bőrt. Aztán elengedte az arcomat, egyik kezével a homlokomat tartotta, el ne tudjak fordulni, a másikkal meg odalent gyúrt tiszta erőből, hogy szikrát szórt a szemem. Úgy rászívta magát a számra, mint egy pióca, nyelvét olyan mélyre dugta a torkomba, hogy öklendezni kezdtem, s nem sokba múlt, hogy bele ne hányak a szájába.

Minden erőmet latba kellett vetnem, hogy lefejtsem magamról ezt a tomboló őrültet, mielőtt megfojt, vagy neadjisten megnyomorít.

Azt hiszem, üvöltöttem kínomban.

Kiszabadítottam a fejemet, megragadtam a két karjánál fogva, és lependerítem magamról a kanapéra, csak úgy nyekkent.

- Mi van, Amelia, megveszett?! - ugrottam fel.

Jó fél percig lihegtem a rémülettől meg az oxigénhiánytól, az egész ábrázatomról törülgettem a nyálát, és nem akartam tudni, hogy a nadrágom jobb szárán éktelenkedő nyirkos folt vajon a kiömlött vodkának köszönhető-e.

Nem sok híja volt, hogy a lábamba szálljon a bátorságom, de sajgó férfiasságom eszembe juttatta, ha most nem rendezem le Archembauld-t, talán az életben nem szabadulok meg tőle. Már abszolút nem számított, mi okból üldöz - bosszú avagy szenvedély hajtja -, bármelyik légyen is, mindenféleképpen kikészít. Így végül sikerült magamat maradásra bíni, és miután némi bátorságot merítettem a vodkás üvegből, visszarogytam mellé.

- Ezt még egyszer ne csinálja, Amelia - mondtam magam elé, két kezemmel védelmezve érzékenyebb szerveimet. - Ehhez én nem vagyok hozzászokva.

- Megint magamra haragítottam, igaz? - húzódott közelebb, és a combom felé nyúlt.

- Ne - emeltem föl a kezemet -, hagyjon! Kérem...

Amelia tekintete elborult.

- Most gyűlöl engem, tudom, hogy gyűlöl, vallja be!

- Nem gyűlölöm, Amelia, csak...

- Kérem, bocsássa meg az imént történteket - vágott a szavamba -, nem tudom, mi lelt. Elragadott a szenvedély. Szerettem volna egyszerre átadni mindent, csak be akartam bizonyítani, mennyire szeretem... Tudom, hiba volt...de könyörgök, ne haragudjon...

- Nem haragszom én, csak megijedtem. Na, jöjjön, bújjon ide, és ne pityeregjen. Jól van, nincs semmi baj - töröltem le egy könnycseppet az arcáról, és megcsókoltam.

Elképesztően részeg volt, mintha nem is Ameliával beszéltem volna, de észben kellett tartanom, hogy színésznővel van dolgom, még ha kapatos is.

- Gyere, csüccs az ölembe, de most légy óvatosabb.

- Biztos nem okozok önnek kellemetlenséget ezzel?

- Csssss, ne magázz - súgtam a fülébe.

- Neked. Nem okozok kellemetlenséget neked?

- Nem, de ne siessük el a dolgokat, elég már, elég... - fogtam meg Amelia csuklóját, és felsegítettem az ölemből, miközben magam is felálltam.

Kivezettem a nőt az asztal elé, és néhányszor megforgattam.

- Nagyon csinos nő vagy, Amelia, és a ruhád is pazar...

- Szeretnéd, hogy levessem?

- Parancsolsz?

- Azt kérdeztem, levetkőzzek neked?

- Ha már így mondod... Igen, miért is ne! - Amelia megkönnyítette a helyzetemet, mert valóban ezt szerettem volna, csak még fogalmam sem, hogy mondjam el neki.

- Nem jönnek be? - bizonytalanodott el egy pillanatra.

- Ameddig én nem akarom, addig biztosan nem.

- Esküdj!

- Esküszöm.

- Jól van, először húzzuk odébb az asztalt... a kanapétól... gyere, segíts... Most ülj le. Úgy.

Amelia lassan vetkőzni kezdett, s levetett ruháit mind az ölembe hajigálta. Már csak harisnya és melltartó volt rajta, s hamarosan ezektől is megszabadult. Amikor alsóneműje is az ölemben, pontosabban a mellkasomon landolt, háromszor rácsaptam a falicsengőre. Ameliának ocsúdni sem volt ideje, szinte azon nyomban bent termett a főúr.

- Az áldóját! - csattant föl, ahogy meglátta Ameliát anyaszült meztelenül topogni a szoba közepén. - Mi folyik itt, ez itt egy előkelő orfeum, nem nyilvánosház!

- Uram, ez a hölgy molesztál engem, elvezetné, kérem?

Amelia szégyenében sápadozott, remegett, fel-felvihogott.

- Dehát, Rajmund... mit csinálsz?... Uram, kérem én... - fordult a pincérhez, ám gyorsan belé fojtottam a szót.

- Hogy én mit csinálok, mademoiselle Archembauld? - Magam is a főúrhoz fordultam. - Üzleti ügyben kért tőlem találkozót a hölgy, én pedig teljesen jóhiszeműen eljöttem. Eleinte rendben is volt minden, aztán a kisasszony váratlanul nekiállt vetkőzni. Köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől, ő meg csak dobálta sorba a ruháit ide, az ölembe. Csak akkor tértem magamhoz, amikor ezt a képembe hajította - csippentettem két ujjam közé Amelia gyanús tisztaságú alsóneműjét, fintorogva. - A szentségit, ekkor fogtam fel, mi történik velem! Nekem, kérem, menyasszonyom van - sipítottam -, ha ez kitudódik, lőttek a házasságomnak, a jóhíremnek! Mi van, ember, mért van így meglepődve, nem tudja, ki vagyok? - pattantam föl a díványról, és Archembauld-hoz vágtam a ruhakupacot.
- Bocsásson meg, uram, még új vagyok a városban...
- Helyes!...Vagyis ez a szerencséje, különben... különben... Áh, nem számít! - intettem hanyagul, és levágódtam a díványra. - Vigye a szemem elől ezt a cédát, és hozzon még egy üveg bort!
- Öltözzön föl, kisasszony - húzta ki magát határozottan a pincér, és egy pillanatra sem vette le a szemét Archembaultól. - Iparkodjon - Meg sem várta, míg teljesen elkészül, megragadta a karját, és már tessékelte is kifelé a helyiségből.Amelia menet közben, botladozva vette föl a cipőjét, bújt bele kardigánjába, kis kabátjába.
Meglepő módon nem tombolt, nem próbált meg kiszabadulni a főúr kezéből, csak egy pillanatra megkapaszkodott az ajtófélfában, és visszanézett rám.

Ego Sum Resurrectio et Vita XXX.

2011-07-12T19:10:00.003+02:00

Marie naplójából…

1925. január 4.

Annak idején, míg élt, édesapám volt a von Birken család kocsisa: a húszas évek előtt leginkább még hintóval jártak a nagyságos úrék. Kiváltságos helyzetben voltunk, mivel a nagyságos úr régimódi arisztokrata lévén, nagy becsben tartotta szolgálóit. Már emberöltőkkel azelőtt is a von Birkenek voltak a Freudok munkaadói, és a legtermészetesebb dolognak számított, hogy amikor Nürnbergből áttelepedtek francia Svájcba, a cselédjeiket is magukkal hozták volna. A legtöbb szolgáló azonban szétszéledt, nem voltak hajlandók elhagyni Németországot. Csak mi, Freudok maradtunk hűek a famíliához.

Viktor és én, sőt már a nagymamáék is itt születtünk Neuchatelben.

Monsieur von Birken mindig úgy bánt velünk, mint bizalmasaival, sohasem parancsolt, csak kért, holott legendásan rabiátus ember volt. Amikor pedig anya terhes lett velem, Rajmund úrfi édesapja avval a barátságos kis szuterénnel ajándékozta meg szüleimet, amelyben az öcsivel is éldegéltünk ideköltözésünk előtt.

Többé nem kellett szüleinknek a cselédszárnyban lakni: estére elhagyhatták a rezidenciát, és csak reggel hét órakor kellett jelentkezniük munkára – anyának terhessége hatodik hónapjától pedig egyáltalán nem kellett bejárnia. Ezt persze a többi féltékeny szolgáló nem nézte jószemmel, és Charlotte asszony is idegrohamot kapott fösvénységében. Hónapokig dúlt-fúlt, és mindent elkövetett, hogy elmarja szüleinket a háztól. De a nagyságos úr, tetőtől talpig becsületes ember, kiállt anyáékért a felesége ármánykodásaival szemben, így nem veszítették el az állásukat.

Idővel a nagysága is lehiggadt, és új cselédet vett föl anya helyett, és ő maga úgy juttatta kifejezésre szüleim iránti ellenszenvét, hogy többé nem vette igénybe a szolgálatukat. Mindent az új lánnyal intéztetett, s őket levegőnek nézte. Aztán az új lányt másfél évvel később vérbe fagyva találták meg a szalmapadláson, egy csecsemővel a combjai között. Ez a csecsemő volt Claire. Ekkor már Viktor is megszületett két hónapja, és a nagysága anyánkra bízta Claire-t is.

Tejtestvérek lettünk

Én mindig kedves voltam vele, de Claire örökölte azt a féltékeny gyűlöletet, amelyet Charlotte asszony oltott az anyjába ellenünk.

Míg kisebbek voltunk, folyton megharapott, csipkedett, tépte a hajamat, a fejemet püfölte.

Én tizenkétéves voltam, ő tíz és fél, amikor háttal lelökött a lépcsőn, és betörtem a fejemet. Ott azóta is van egy laposabb rész.

Ez idáig anya mindig csitított, hogy hagyjam rá, ha nem foglalkozom vele, megunja és nyugton hagy, de ekkor úgy felképelte, hogy ömleni kezdett orra vére, és a hajánál fogva vonszolta be, kopogás nélkül, a sikoltozó Claire-t, a nagyságos asszony szobájába.

Még aznap kikérte a cselédkönyvét, de apa továbbra is a von Birken família szolgálatában maradt. Maradnia kellett: egyfelől a nagyságos úr iránt érzett tisztelet és hála miatt, másfelől szükség volt a pénzre, s gondolnia kellett a mi jövőnkre is.

Anya nem akarta, hogy még egyszer mi, gyerekek, betegyük a lábunkat a birtokra, de apa megesküdött anyának, hogy nem esik bántódásunk, a nagyságos úr a szavát adta, és lassan úgy is ki kell tanulnunk a szakmát. Így anya végül beleegyezett.

S való igaz, többet egy ujjal sem nyúlt hozzám Claire, de mindig leste az alkalmat, mikor árulhat be a nagyságánál. Ha nem talált rá okot, csinált. Ezüstkanalat rejtett a holmiijaim közé a családi étkészletből, szánt szándékkal meglökött, hogy leverjek valami értékeset, ha valamit ő rontott el, rám fogta, és ha csak rosszul léptem, szaladt árulkodni a von Birken asszonysághoz.

A holmiijaimban kotorászott, el is lopta, ha olyat talált, aztán mikor megjött az első vérzésem, azzal ijesztgetett, hogy beteg vagyok és meg fogok halni, később meg szétkürtölte az egész házban, és a véres bugyogómat lobogtatta mindenfelé, hogy a Marie-t biztos meg...

Közben meg ő volt az, akit már tizennégy évesen „meg”. Ráadásul az öcsémmel csináltatta fel magát, annak a gyogyósnak meg úgy megtetszett a dolog, hogy azóta sem bír a vérével. Hányszor, de hányszor rajtakaptam őket! Sokáig haragudtam is Viktorra, hogy pont a Claire-rel kell hetyegnie, de aztán megbocsájtottam neki, mert láttam, hogy csak csiklandozni akarja néhanapján.

Eleinte örültem, hogy most megkapja a magáét az a gonosz lány, és ez időben engem is békén hagyott valamelyest. Később azonban megsajnáltam, bármit is művelt velem, mivel szerelmes lett az öcsibe. De Viktornak nem kellett, s az öcsi hamarosan el is állt a háztól, mert tizenhét esztendősen, a nagyságos úr engedélyével és áldásával elszegődött verőlegénynek az Elysiumba – sosem fűlött a foga ahhoz, hogy inas vagy lovászfiú legyen.

Én ebben az évben láttam meg először Rajmund úrfit teljes mivoltában. Azelőtt, míg kisgyerekek voltunk, nem engedtek a közelébe, úgy őrizte a nagysága, mintha cukorból lett volna. Habár állítólag valóban nagyon beteges és gyámoltalan gyerek volt szegénykém. Akkoriban jóformán csak hátulról láttam, a zongoránál ülve, ha a tanár jött hozzá. Teremtőm, milyen szépen játszott! Olykor meg hosszú órákon keresztül gyakorolt, és én az ajtókeretnek támaszkodva hallgattam. De valahogy mindig megérezte, hogy figyelem. Ilyenkor hátra sem fordult, csak kiabálni kezdett, hogy ne bámuljam, és úgyis tudja, hogy megint leselkedem. Mit volt mit tenni, visszaballagtam a konyhába, és miközben a fölnőtteknek segítettem, arról ábrándoztam, hogy egyszer majd én is megtanulok zongorázni… De a szolgálók gyerekeinek tilos volt az úrfi dolgaihoz nyúlni – saját zongorára és tanárra pedig nem futotta.

Néha azért láttam az úrfit szemből is, nem is lehetett volna másként, hiszen egy helyen éltünk. Sápadt, félénk, szótlan kisfiú volt, mindig leszegett fejjel járt.

Egyik nyáron aztán valami súlyos betegségbe esett, súlyosabba, mint eddig bármikor, és félő volt, hogy elviszi a kór. Állítólag naphosszat csak aludt, enni-inni nem bírt, amit nagy nehezen beléerőltettek, rögtön kihányta. De amikor jött hozzá az orvos! Akkor aztán visszatért belé az élet: visított, mint akit elevenen nyúznak. Kipattant az ágyából, és össze-vissza rohangált, a kastélyban, hogy elmeneküljön a doktor elől. Egy ilyen alkalommal leszaladt a konyhába. Láztól kipirult arccal, verejtékezve rohant oda hozzám, bömbölt, könyörgött, hogy bújtassam el, mert az orvos megint összeszurkálja a fecskendővel és most már biztosan belehal a fájdalomba. És dőltek a könnyei, a szája meg úgy ki volt cserepesedve, hogy vérezni kezdett a kiabálástól. Én meg csak álltam ott, nem tudtam, mihez kezdjek, és a kredenc felé sandítottam, hogy talán ott elbújhatna. Be is mászott alulra, de alighogy magára húzta az ajtót, már jött is Charlotte asszony, a doktorral a nyomában. A nagysága kirángatta a szekrényből, és ölbe kapta. Rajmund úrfi visított, rúgkapált, az anyja haját tépte, ököllel döngölte a hátát, és ahogy elhaladtak mellettem, a gyomromba rúgott egy akkorát, hogy összerogytam és sokáig nem kaptam levegőt. Valamiért sosem mondtam el anyáéknak.

Aztán előfordult nagyobb családi összejövetelek után, hogy sokáig fent kellett maradnom, annyi tennivaló akadt. A család már rég aludt, amikor mi még a konyhában serénykedtünk. Sokszor egyedül maradtam a végére, mert a többiek úgy vélték, hogy az edényeket magam is el tudom pakolni. Ilyenkor mindig egyedül kellett végig mennem a sötét folyosókon a cselédszárnyig.

Amikor először vettem észre az úrfit egy nyitott ablakban bámészkodni, szörnyen megijedtem, mert azt hittem, kísértet. De idővel megszoktam, hogy összefutok vele a kastélyban, mert habár napközben alig jött elő, igen gyakran bolyongott éjjelente. Alighanem holdkóros volt.

Később, amikor nagyobbak lettünk, és Ő, hála az Istennek, kinőtte a betegeskedést – meg az alvajárást is -, a nagyságos úr beíratta egy bentlakásos kadétiskolába, ahonnét csak a hétvégekre jött haza. Ezekben az időkben egyáltalán nem láthattam, mert én hétköznap dolgoztam – vagyis inkább még csak a felnőttek keze alá segédkeztem -, az uraság a szombati és vasárnapi napokra kimenőt adott, amit anyával, apával és Viktorral töltöttük a kis pincelakásban, amit Hermann úr ajándékozott a szüleimnek. (Claire-nek pedig ilyenkor is a rezidencián kellett maradnia, és szörnyen irigy volt rám, holott nem is lett volna hova mennie.)

1916-ban aztán Rajmund úrfit fölvették az egyetemre. Ha nem előadáson volt, a szobájában töltötte minden szabadidejét, még az étkezésekre sem jött le a szalonba. Gondolom, rengeteget kellett tanulnia. Amikor nem volt otthon, volt csak szabad bemennem hozzá takarítani, azt is titokban. Szigorúan megtiltotta, hogy rajta kívül bárki betegye oda a lábát. Charlotte asszony viszont semmit nem tartott tiszteletben, alighogy az úrfi kilépett a házból, tüstént eltűnt az ajtaja mögött, és hosszú ideig nem jött ki. Nem tudom, miket keresgélhetett odabent – talán a naplóját. Néha pedig, a fia akarta ellenére, meg kellett pucolnom nála az ablakokat, port törölnöm, sepregetnem, rendet raknom, mert bár Rajmund úrfi azt mondta, inkább majd ő maga elrendezi ezeket a dolgokat, sosem csinálta meg, és az anyja ezt nem tűrhette.

Egy ilyen alkalommal valamiért korábban érkezett haza Rajmund úrfi az egyetemről, és a szobájában talált. Megállt a nyitott ajtóban, és megköszörülte a torkát. Éppen az ágyneműjét húztam, és amikor felé fordultam, rám mordult, hogy takarodjak kifelé. De én csak álltam, kezemben a párnájával, és bámultam abba két gyönyörűséges zöld szemébe… - a párna meg közben kicsúszott a huzatból. Arra eszméltem, hogy elém lép, kitépi a kezemből az ágyneműt, és kifordít az szobából. Még vagy öt percig meredtem az ajtóra, miután becsapta mögöttem. Aznap éjjel nem is bírtam aludni, és lucskosra sírtam a párnámat.

1918. őszén a szüleim elkapták a spanyolnáthát, én ekkor költöztem haza a cselédszállásról, hogy ápolhassam őket. A következő héten már a temetkezési irodákat jártam. A nagyságos úr nagyvonalúan magára vette a költségeket, de mindenki rettegett, hogy megkapja a kórt, így csak nehezen tudtam elérni, hogy tisztességes körülmények közt helyezzék őket végső nyugalomra.

Sokszor azon kaptam magam esténként, amikor Viktor dolgozott, hogy azt várom, mikor érnek haza anyáék is, hogy elmondhassam nekik, milyen szörnyen körülményes volt elintézni a temetésüket…

És most majdnem ugyanígy várom Viktort.

Hála a Magasságosnak, ő életben van, de mégsem lehet velem. Mert börtönben van! Tavaly egy halott nő – Pierette - mellett találták a Les Trios Singes-ben. Rajmund úrfi mindent megtett az érdekében – még ügyvédet is fogadott mellé -, de egyértelmű bizonyítékok szóltak az öcsém ellen, így a bíróság hirtelen felindulásból elkövetett emberölésért négyévi börtönbüntetésre ítélte.

De én tudom, hogy Viktor ártatlan, sosem tenne ilyet. Néha amikor haragszik, kioszt pár balegyenest, de sosem tudna megölni senkit! Biztos vagyok benne, a Stolz felügyelő mesterkedése áll a dolog mögött, ő tárt hamis bizonyítékot a bíróság elé, ahogy azt már megtette Rajmund úrfi esetében is. Hát persze, hogy az a gonosz ember záratta el az öcsit, bár azt nem tudom, milyen megfontolásból.

És ha nincs Rajmund úrfi, most én sem itt lennék, hanem valami utcasarkon ácsoroghatnék… Bizony, az a csirkefogó azt akarta, hogy utcalányként dolgozzak neki, nem is tehettem volna ellene semmit. Az úrfi, el sem képzelhetem, mennyi sok pénzt fizetett értem, hogy kiváltson a felügyelőtől. Persze Rajmund úrfi most haragszik rám, nem is szól hozzám, csak üvöltözik velem olykor, meg csapkod körülöttem, ha az útjában vagyok. De akkor is megmentett – már másodjára! És megértem, ha dühös, biztos én is mérges lennék ilyen helyzetben.

Fogalmam sincs, meg tudom-e hálálni ezt valaha az életben.

Ego Sum Resurrectio et Vita XXIX.

2011-06-23T19:58:00.001+02:00

Rajmund naplójából...

1924. november 2.

Tegnap sikerült Viktorba töltenem néhány gallon alkoholt, aminek hatására végre kiderült, mi lappang háromnapos eltűnése és borús hangulata mögött. Nem tudom, jobb lett volna-e, ha homályban marad…

Délután kezdtünk, megszokás szerint a konyhában. Este nyolcra már kellően felöntöttem a garatra, és kedvem támadt bemenni a városba. Sofőröm örömtelenül bólogatott, hogy neki is.

Nos, nekem ekkor ment el.

Bánja a rosseb, majd előkerül az este folyamán, gondoltam. Beültünk hát a Fordba, és elindultunk az éjszakába – voltaképpen céltalanul. Útközben felvetettem az ötletet, hogy megnézhetnénk az El Ashmodajt, mire Viktor úgy nézett rám, mintha nem egészen értené, amit mondok… úgyhogy a témát ezzel annyiban is hagytam. Sofőrömre bíztam magamat: megyünk, ahová megyünk.

Viktor egész úton egy szót sem szólt, én nem különben: az El Ashmodaj és ép elmém miatt nyugtalankodtam.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy hideg van. Fölnéztem a gondolataimból, és láttam, Viktor áll mellettem a nyitott ajtóban, és várja, hogy kiszálljak.

Bementünk valami zengerájba, én meg összerendeltem mindenféle italt, ami csak volt a repertoárban, mert idegesített Viktor szótlansága. Vagy kerekedik valami hangulat, vagy addig iszom, míg már nem érdekel semmi.

Hamarosan a legkülönfélébb szeszek tolongtak előttünk az asztalon. Viktornak kezdte vigyorra húzni a száját a temérdek ital látványa, és bennem is felszökött a kedv. Egymásra pillantottunk, és nosza, vedelni kezdtünk, mint a veszedelem. Nem válogattunk, ittuk, ami a kezünk ügyébe került. Egymás után bontottuk fel és löktük félre a megkezdett söröket, borokat, abszintot, vodkát, meg a jóisten tudja, mi mindent összeittunk, amikor is Viktor intett, hogy vége van. A következő pillanatban elvörösödött a feje, bugyborgás tört föl a gyomrából, és annak minden tartalmát az asztalra ontotta. Karnyi vastag sugárban lövellt ki száján a hányadék, és vagy tíz másodpercen keresztül el sem állt. A mutatvány lezárásaképp böffentett egy öblöset, aztán megtörölte a száját, és büszkén nézett végig műalkotásán.

Alighanem valami frappáns kommentárra készült, amikor a személyzet egy nőtagja asztalunkhoz lépett. Dühösen odacsapta a törlőrongyot, hogy mindenfelé fröcsögött a felborogatott üvegekből kifolyt itallal keveredő és nem kevesebb alkoholtartalommal bíró okádék, ami engem valami szerencse folytán elkerült, de Viktor nem úszta meg. Ám nem csinált belőle különösebb ügyet: méretes tenyerét végighúzta a képén, majd a nadrágjába törölte.

- Hogy a rossznyavalya vinné el magukat! Hát azért gürcöltem egész életemben, hogy öregségemre mások mocskában tapicskoljak?! - Az asszony tálcára szedte az üres üvegeket, aztán össze-vissza locspocsállta sofőröm remekművét a megmaradtak körül. – Melyikőjük nem tudja magában tartani a gyomrát, mi? – Újfent odacsapta a rongyot – Viktor megint kapott belőle -, és csípőre tett kézzel felém fordult. Én bazsalyogva felemeltem mindkét tenyerem, hogy ártatlan vagyok, mire is áttendált sofőröm felé. – Na, te mamlasz, ha iderókáztál, takarítsd is föl, vagy hordd el magad! Meg te is – csapott felém a ronggyal, majd Viktor ölébe hajította.

Láttam, hogy Viktornak megint vörösödik az ábrázata. Arra készültem, menten kitör belőle a röhögés, a spiné arcába legyinti a lucskos kendőt - netán szemközt böffenti egy uncia félig emésztett vörös borral -, engem meg hahotázva kivonszol a lebujból… Erre készültem.

Aztán nem így lett, mert kilökte maga alól a széket, és üvölteni kezdett, mint a sakál.

- Mit hepciáskodsz, vénkurva?! Még hogy én takarítsam föl?! Az én dolgom, hogy ideokádjak, a tied meg, hogy felnyald utánam! És az édes anyádat csapkodd össze a hányásával! – Viktor csokorba szedte a bontatlan palackokat, és intett a fejével, hogy üljünk át máshova.

- A te édes anyádat, te fogatlan marha! Az én mulatómban senki nem beszélhet így velem! Megálljatok csak, jön a rendőrség! – kiáltott utánunk a nő.

Viktor megmerevedett léptében, és eleresztette az üvegeket. (Szerencsére az asztal épp ott volt már alattuk.) Reszketett a dühtől, fújtatott, mint egy felbőszült bika, keze ökölbe szorult, és indult vissza a tulajdonosnőhöz.

- Vizesnyolcas – szóltam oda részeg nemtörődömséggel, de rám sem hederített. Ment tovább.

Bár alig álltam a lábamon, azt kétség kívül tudtam, hogy nem egy tetves priccsen akarok kijózanodni. Egyszerre elöntötte elmémet valami pánikkal vegyes düh és utána iramodtam. Már készítette az öklét, hogy lesújtson a halálra rémült asszonyra, amikor közibük ugrottam, és úgy megtaszítottam sofőrömet, hogy az hanyatt vágódott és úgy istenesen beverte a fejét.

Vérem a dobhártyámban dübörgött, kezem-lábam remegett, majd’ összerogytam, ahogy ott álltam a mozdulatlanul heverő Viktor fölött, aki üveges tekintettel meredt a plafonra.

- Mit művelsz, te barom – suttogtam elképedve.

Néhány másodperc múltán aztán megrezzent a szempillája, és körüljáratta szemét a helyiségen.

- Öh… höhö – mondta zavartan, midőn a fejét tapogatva felült -, jól kiütött ez az abszint…

- Nem az abszint ütött ki – nyújtottam felé a kezem -, hanem én.

- Az áldóját, komám! Ha ilyen jó erőben van…

- Tudom, kiállhatnék helyetted a mérkőzéseken… Na, talpra! – feszítettem meg a karomat, és kicsibe múlott, hogy át ne röpüljek sofőröm fölött, ahogy a mázsás suhanc hirtelen átruházta rám minden súlyát. – Állj fel magad, nehéz vagy, nem bírlak… - fordítottam hátat.

- Nem bír? – Viktor markának súlya nehezedett a vállamra. - Azt hittem, az imént a hathúszas öklelt fel, most meg azt mondja, nem bír. Hát hogy…

- Nem tudom, hogy van ez, ne kérdezd… Ám van ennél nagyobb gondunk is – pillantottam hátra, és a pult irányába böktem az állammal: a tulajdonosasszony már a fali készülék kurbliját tekerte. – Jobb lesz, ha te itt maradsz, majd én intézkedem – tettem sofőröm mellkasára a tenyeremet.

- Erre igazán nincs szükség – léptem a nő mögé. De rám se bagózott.

- Halló, kérem, kapcsolja a rendőrséget… rendben, köszönöm… Halló, rendőrség?...

- Azt mondtam: erre-igazán-nincs-szükség! Vagy nyújtsak be instanciát – fogtam meg a csuklóját, és másik kezemmel finoman kicsavartam markából a hallgatót. – Halló?... Csi-csi-csi! – emeltem föl a mutatóujjamat, és közelebb hajoltam a beszélőkéhez. – Nem… Fogja már be! Nem látja, hogy telefonálok?… Elnézést, nem magának mondtam… Nem, kérem, félreértés történt… Viszontha… Nem! A viszonthallásra! - Csatt!

- Bocsánat, hölgyem – eresztettem el az ösztövér asszonyt, tudvalevő, időközben megragadtam, és oly módon vontam magamhoz, hogy feje a vállgödrömbe ékelődött, miközben tenyeremet az ajkára tapasztva tartottam – gyakorlatilag a fejénél fogva -, mert a szóból nemigen akaródzott értenie, amidőn megkértem, hallgasson…

Hogy eztán mit zúdított rám, azt én meg nem ismétlem, de néhány percre rá, valami csoda folytán, úgy megjuhászodott, hogy fát apríthattunk volna a hátán. Rögtön méltóságos urak lettünk mindketten, s még térdet is hajtott, mindahányszor eljött az asztalunk mellett.

Tíz óra magaslatában a törzsvendégek szűrét is kitette, csak hogy tiszta asztalhoz ültethessen bennünket, s a legnagyobb alázattal takarította utánunk a mocskot, amikor Viktor újfent elszólta magát.

A palackok meg sorra ürültek, de mindhiába a királyi bánásmód, a tengernyi ital, az iménti közjáték kijózanított, s ihattam én bármennyit, csak a fejemet fájdítottam vele. Viktornak is odalett a jókedve, minden egyes korttyal agresszívabbá vált, belekóstolt, akibe tudott: sértegette a vendégeket, molesztálta feleségeiket, nőrokonaikat…

Éjfél környékén aztán, mikor Viktort végre kezdte elnyomni a buzgóság, köpcös, pirospozsgás cigányember jelent meg a vendéglőben, hóna alatt hegedűtokkal. Térült-fordult, az elhagyott asztalokról zsebébe szedte a száraz kalácsdarabokat, megrágott zsömléket, a kisebb falatokat meg közvetlen a szájába gyömöszölte, és le-leöblítette a borral, amit a poharakban talált. Járása pityókás volt, minden bizonnyal megjárt már néhány vendéglőt az éjszaka. Midőn kitömte a bendőjét meg a zsebeit a maradékokkal, elővette a hegedűjét, a tokot a falnak támasztotta, és komótosan megindult az asztalok között. Bizakodva méregette a vendégeket, melyikük erszényéből bazseválhatna ki egy-két frankot, aztán kiszúrta, hogy figyelem. Más se hiányzott: legott fölragyogott a szeme, és már ott is termett az asztalunknál. Egy piszokszürke kendővel meglapogatta gyöngyöző homlokát, és megkocogtatta kókadozó sofőröm vállát.

Viktor úgy pattant föl, mintha nyakon öntötték volna.

A muzsikust hátratántorította a lendület, de hegedűjét sietve az álla alá ékelte, a vonót pozitúrába helyezte, és bánatára megkockáztatta a kérdést, hogy elhúzhatna-e egy amolyan tüzes csárdást, mert úgy nézünk ki, mintha a siralomházban várnánk az utolsó vacsorát.

Nos, erre Viktor húzott neki szívlapát méretű tenyerével olyan tüzes csárdást, hogy rogyásig járta…

A kapatos cigány úgy dőlt el, lassan, mint a zsák, de mindenhonnét potyogtak belőle a kiflivégek meg az összekoldult aprópénz. Hegedűje fájdalmasat reccsent, ahogy talajt fogott, és jajgatva csúszott be egy asztal alá.

Emberünk négykézláb, siránkozva szedegette szétszóródott vagyonkáját, s törött nyakú hegedűjét is a hóna alá nyalábolta – most a vonó után tapogatódzott. Viktor fentről figyelte, aztán lakkcipős lábával még örömtelenül fenéken billentette egyszer, és visszaroskadt az asztal mellé. Aztán csak nézett, hol malmozó ujjait, hol meg engem. A lakkcipőjén megcsillanó lámpafénynél is világosabb volt: valami kikívánkozik belőle – s kivételesen most nem az ital…

- És most végre tájékoztatnál, mi bajod van – segítettem rá fásultan.

És ekkor Viktor beharapta az ajkát, majd két öklét gyömöszölte a szájába, hogy visszafojtsa a könnyeit. Mindhiába. Ez a szívós, kilencven kilós, mindig jó kedélyű férfi, aki a halált is lábon hordja ki, most úgy zokogott, mint egy gyámoltalan kisfiú, aki az elgázolt kutyája mellet térdel a kövesúton. Mogyorónyi könnycseppek potyogtak a szemeiből és csattantak szét a viaszos vásznon, megállíthatatlanul, mintha egyszerre akarná elsírni élete minden könnyét. Már orrán-száján dőlt a sós lé, hangja mindegyre elcsuklott, ha beszélni próbált, s ahogy a nővére: Rajmund úrfinak szólított.

- Raj… - hukk! – Raj… - hukk! - Rajmund úhúhúrfi – bömbölte, és hajtogatta folyamatosan, mert képtelen volt szóhoz jutni, gyakorlatilag önnön könnyeiben fuldoklott. Úgy két perc múlva kezdetem megelégelni a gyereksírást, és megkínáltam a Flavigny-cukorkámból: szopogassa azt, hátha abbamarad a csuklása meg a sírógörcse.

Viktor a fél zacskót a szájába öntötte, és hangosan rágni kezdte. Aztán a másik felét is a szájába öntötte, és visszaadta az üres csomagot. Míg a cukorkáimon kérődzött, valamelyest megnyugodni látszott, és minekutána az utolsó szemeket is elropogtatta, utánuk küldött egy egész üveg sört.

Lejjebb csúsztam a széken, lábamat keresztbe vetettem, s miközben magam is kortyoltam, felé biccentettem, hogy hallgatom.

- Szarban vagyok – mondta sötéten, egy böfögés kísértében. – Én meg a Prücsök… - Hosszú hallgatás következett, aztán hirtelen dőlni kezdett belőle a szó: - A múltkor, tudja, amikor el volt törve a karom… Na, tudja, aznap este, mikor hazajöttem a kórházból… Nem engedte, hogy én vigyem el Pierette-hez, a Prücsköt ültette a volán mögé, pedig tudtam volna én vezetni gipszes kézzel is, tudja, mondtam is, de otthagyott…

- Ahogy mondod: ezt én is tudom… – pillantottam rá a cigarettám végén fellángoló gyufa mögül. – Te meg azt tudod, hogy nem a kezedet akartam kímélni… Aztán, mire hazajöttem, elpusztítottad az italkészletemet…

- Igen, mert… höhö – vigyorodott el egy pillanatra -, mert unatkoztam, meg hát, még nagyon friss volt a törés - mutatta felém a csuklóját -, kurvára fájt.

- Bíztam is benne… De gyanítom, hogy nem a fájdalmas emlék miatt bömböltél az előbb…

- Nem hát – rázta meg a fejét, és nem látszott, hogy szégyenkezne miatta. – Annyira azért nem volt vészes, egy hét múlva már nem is éreztem, a második hét végén meg már…

-… le is bontottad és otthagytad a konyhaasztalon a koszos gipszedet… Csupa olyan dolgokról beszélsz, amiket éppen olyan jól ismerek, mint te! Ne köntörfalazz, Viktor, mit műveltél, míg nem voltam otthon? Azon kívül, hogy megittál mindent.

- Semmit. Részegségemben lefeküdtem a hátsókertben a Wolfgang mellé, de olyan hideg volt, hogy deres lett a szemöldököm. Akkor bementem a házba, aztán hajnalban a Prücsök keltett, hogy menjek át a saját ágyamba, mert nem tud tőlem lefeküdni.

- De nyilván nem azért vagy szarban, mert belehemperegtél Wolfgangéba odakint… Ne idegesíts, a szentségedet, mi a bánatos kutya úristent csináltál, amíg odavoltam aznap?! – vágtam az asztalra.

- Aznap semmit.

- Akkor minek mondod?!

- Nem tudom… - vakargatta meg a fejét. – Berúgtam. Azt hiszem, összekevertem azzal, amikor maga megintcsak nélkülem ment a Les Trois Singes-be. Akkor már jó volt a kezem is. – Közelebb hajolt. – Én akkor éjjel maga után mentem. Ott azt mondták a lányok, hogy „igen, volt itt az úrfi, felment szobára Pierette-el.” De szerintük már végzett és távozott, ám azért menjek csak föl, mert lehet, hogy rosszul látták, és Pierette sem jött még le. Csak legyek óvatos, nehogy rájuk nyissak, mert maga alkalmasint nem örülne, ha megzavarnám a dolgában.

Úgy is lett: fölmentem, bezörgettem, bekiabáltam, de nem érkezett válasz. Hozzá kell tenni, már nem voltam szomjas, és hát… benyitottam. – Ekkor megint elkomorodott, és beharapta az ajkát. – Csak Pierette volt a szobában. Meztelenül aludt a francia ágyon. Tudja, hogy van ez… Férfiember vagyok, mellé még részeg is voltam, mint a csap: gondoltam, ha odabújok hozzá egy kicsit, nem veszi zokon, hisz Pierette meg ugye, nem apáca. Jól jött volna egy potyamenet… Leoltottam hát a pilácsot, levetkőztem és mellévackolódtam. Ölelgettem-csókolgattam, gyömöszöltem a csöcsit, megbirizgáltam a csúnyáját – de csak nem kelt föl. Azért én már ráhemperedtem, de olyan részeg voltam, hogy nyomban el is aludtam.

…Délelőtt a rendőrök ébresztettek. Én még mindig karjaimban tartottam a lányt. De már halott volt. Érti, egy halott nőt öleltem! – kiáltott föl, és újfent rázni kezdte a zokogás. – És azt hiszem, én öltem meg! Megfulladhatott, amikor ráfeküdtem… Biztos ő is sokat ivott magával, azért nem kelt föl rá, amikor… Én meg elaludtam közben, és agyonnyomtam. Ezért nem voltam három napig. Bevittek, és benntartottak. Ezt most nem úszom meg, jó pár évre bekaszniznak, még az ügyvédet sem tudom utolérni, tudja, azt, aki a maga szennyesét is kimosta a múltkor… De nem ez a legnagyobb baj, nem magamat sajnálom, hanem… hanem… Hanem a Prücsök! Azt mondta az a rohadék Stolz, hogy Marie-t kiállítja a kocsisorra, ameddig én bent rohadok! Megfenyegetett, ha bárkinek eljáratom a pofámat, vagy taktikázom, még meg is öli! Aztán elengedett, de biztosított afelől, hogy minden lépésemet figyeli, meg se forduljon a fejemben, hogy elszökünk az országból, és üzeni, magáról sem feledkezett meg…

Ego Sum Resurrectio et Vita XXVIII.

2011-05-26T03:43:00.000+02:00

Stolz felügyelő jegyzeteiből…

(...) Az áldozat huszonkét év körüli fehér nő, foglalkozását tekintve hivatásos kéjnő. Nyakán, ill. jobb csuklóján emberi harapás okozta zúzódások, valamint jobb mutatóujján jelentéktelen, minden bizonnyal törött üvegtől származó vágott seb látható. Az elhalt arcán további bőrelszíneződések találhatók, melyek kivételesen nagy erejű, mindazonáltal meglepően elegáns és finom férfikéz szorítására utalnak.

A gyilkos nyugodt és vakmerő, alkalmasint erotikus rohamában, vélhetőleg bódítószerektől befolyásolt, esetleg vallási hórbortból eredő agyelborulásos állapotban a bordély szolgáltatásaiban nem felsorolt szolgáltatást kért az áldozattól, aki ezt megtagadta. A felajzott férfi befogta áldozata orrát és száját és testének súlyával az ágyba szorította, megelőzendő annak segélykiáltásait és menekülési kísérletét. Minden bizonnyal eztán harapdálta össze. Egyéb sérülés nem került megállapításra a tetemvizsgálat során: a halál oka fulladás.

A helyszínen talált vérnyomokból ítélve maga a delikvens is könnyebben megsérült, nem kizárt az öncsonkítás, amely szintén felfokozott, deviáns nemi vágyra utalhat. Az ujjlenyomatok elmosódtak, nem beazonosíthatóak.

A rendőrséget a L. T. S. alkalmi szálloda takarítószemélyzete értesítette, ki az egyes számú gyanúsítottat 1924. október 2-án, kora délelőtt a motel második emeleti szobájában találta. Az egyes számú gyanúsított (magas, erős testalkatú, verekedésre termett, nagy kezű férfi) a tetem mellett háborítatlanul (mondhatnám: édesen) aludt, mígnem a helyszínre érkező kollégák által haladéktalanul a főkapitányságra szállíttatott. Elegendő bizonyíték híján azonban, valamint saját és a kettes számú gyanúsított megfigyelése céljából három nap elteltével szabadon bocsáttatott.

Ha feltételezzük, hogy a helyszínelés és a halottszemle során felállított hipotézisek helyesek, bármennyire is ellent mond a józan észnek: egyes számú ártatlan, kettes számú bűnös!

Kettes számú megjelenésre ártalmatlan, kissé zaklatott idegállapotú, neuraszténiás, ám kiemelkedően intelligens fiatalember, öltözete elegáns, előkelő. Viselkedése különcnek mondható; stílusa cinikus, hányaveti és maliciózus, olykor blazírt, melankolikus, narcisztikusan sérülékeny; elméje valószínűleg nem mindig tiszta. Kiszámíthatatlan hangulatingadozások jellemzik. Testalkatához viszonyítva fizikai ereje abnormálisan nagy, ill. abnormális erőnövekedést produkálhat bizonyos szituációkban.

A férfi hosszú ideje folyamatos megfigyelésem alatt áll egy korábban elkövetett bűnügyéből kifolyólag, mely sajnálatos módon nem nyert bizonyítást. (Megjegyzés: Ami késik, nem múlik!)

A gyilkosság éjjelén a megfigyelését végző kollégák látták kettes számút a szálló földszintjén üzemelő vendéglátó ipari egységben az áldozat társaságában, akivel éjjeli egy óra környékén a bűntény helyszínéül szolgáló második emeleti szobába távoztak.

A kettes számú háromnegyed uszkve egy óra múlva hagyta el az objektumot, kollégáim az otthonáig követték, majd miután hosszabb idő elteltével nem történt esemény, a ház további megfigyelését az éjszaka hátra levő részére felfüggesztették (...)

Ego Sum Resurrectio et Vita XXVII.

2011-05-05T21:19:00.002+02:00

Amelia levele Rajmundnak…

Neuchatel, 1924. október 30.

Mélyen tisztelt Uram!

Az Úristenhez fohászkodom, hogy a boríték láttán levelemet ne vesse nyomban a kandallóba! Ön intelligens, tanult ember, s hiszem, hogy a kettőnk közt felmerült ellentétek dacára veszi a fáradságot, és levelemet elolvassa, s talán még válaszra is méltatja!

Nem is szaporítom tovább a szót, Ön, kedves Rajmund, tökéletes és esztétikus, mint egy kirakati divatbábu – és pont annyi érzés is szorult Önbe: minő kegyetlen kontraszt! Ez pediglen szolgál az én legmélyebb sajnálatomra és reményvesztettségemre, mert ellentétben avval, amit most Méltóságod gondol, levelem bocsánatkérésem és őszinte megbánásom, mintsem haragtartásom megacélozásának kifejezőeszköze.

Igen, ezennel megkövetem Önt, Rajmund von Birken.

Amióta ráébredtem Önnel kapcsolatos szörnyű tévedéseim sorozatára, s több ízben gyilkossággal és egyéb el nem követett bűnökkel vádoltam, lelki hajótörött vagyok. De álljon itt mentségemül, hogy a szerető szív gyakran megcsalja a szemet!

Tiszteletre méltó Uram, esedezem, bocsássa meg nekem mindazt, mit elkövettem Maga ellen! Bár tisztában vagyok a ténnyel, hogy bűneim megbocsájthatatlanok, s nem érdemlek alóluk feloldozást, én mégis könyörgöm Önnek, bocsássa meg valamennyit! Könyörögve kérem, adjon egy esélyt az Ön ellen vétkezőnek, és engedje meg, hogy lerójam a penitenciát! Esedezem, ne utasítson vissza, nem bírom tovább hordozni lelkiismeretem súlyát, s ha megtagadja tőlem a feloldozást s a lehetőséget, hogy jóvátegyem bűneimet, összeroppanok a kínkeserves teher alatt.

És most önnön kezemmel juttatom el Önhöz levelemet, de nézze el, hogy be nem csöngetek: nem lennék képes két szépséges szemébe nézni, ameddig meg nem bizonyosodom arról, hogy bocsánatkérésemet elfogadta, továbbá tudom, személyemet látni nem kívánja, és nem szándékozom üldözni Önt, drága Rajmund!

Esküszöm, levelem kézbesítése után kerülöm a portája környékét is, mígcsak Maga nem kér az ellenkezőjére.

Sajogva fájó lelkiismerettel,

Amelia Archembauld

PS.: Szeretett Josefem emlékére kérem, ne részesítsen lelki anatémában!

Rajmund válaszlevele Ameliának…

Neuchatel, 1924. október 31.

Amelia!

Nem kérem, hogy nézze el a kötelező udvariassági formulák mellőzését, ti. nekem, kegyeddel szemben, nem kenyerem a hipokrízis és a modoros álszentség.

Nos, kedvesem, akár a következő mondattal zárhatnám is soraimat.

A válaszom: NEM.

De mivel meggyőződésem, hogy egy magafajta, csekély értelmű nőszemély ennyivel be nem éri, félő, hogy újabb kéretlen levelekkel ostromolna. Ezért hát nemleges válaszom mibenlétét bővebben kifejtem abban a reményben, hogy méltóztatik fölfogni a fentebb megfogalmazott egyszerű, mindazonáltal velős kijelentés végérvényét és annak okait.

(Az a szerencséje – talán mindkettőnk szerencséje –, hogy a körülmények dacára, jelenpillanatban levele jó humoromban talált, s tanúsítok némi kedvet az íráshoz.)

Először is: halvány elképzelésem sincs, milyen szándék vezette rá, hogy tollat ragadjon és nevetségesen átlátszó hazugságokkal teleszőtt levelével háborgasson? Miféle ármány vezérelte fondorlatos kacsóját macskakapart sorai fölött?

Még egy ilyen számító, ravasz némbert nem hordott hátán a föld! De árulja el: mire számít az ocsmányságai után, maga elkoptatott lombseprű? Csak nem képzeli, hogy elfelejtem az elmúlt éveket, hogy jámboran a keblemre ölelem, s néhány hónap múlva esetleg nőül találom venni – most, hogy „szeretett” Josefe halott? (Ugye, rátapintottam a lényegre?) Vőlegényéhez nem volt szerencsém életében, mindezek mellett bizton kijelenthetem, hogy számára a halál valóbban egy boldogabb lét állapota. Szinte már szánom szegény fiút, hogy a sors ilyen menyasszonnyal verte meg, mint maga. És állítom, hogy monsieur Krank halála az ön lelkén szárad.

Figyeljen jól, elmagyarázom az összefüggést, ha nem jött volna rá magától. Maga nem átallott azzal áltatni a szerencsétlen palimadarat, hogy szereti – micsoda istenkáromlás ez a szó az ön szájából! Most azt kérdi gondolatban, hogyan merem ezt pont én mondani, amikor annyi érzés sem szorult belém, mint egy divatbábba? Hát úgy, kérem alássan, hogy én legalább nem is mondom senkinek, hogy szeretem. Mint ahogy magának sem mondom, hogy megbocsájtok. De térjünk vissza az okfejtéshez!

Jegyesének a L'Express szerkesztőségében betöltött pozíciója nyilván jól jött sovány hírnevének öregbítésére, s ha maga nincs, maga haszonhajhász, tehetségtelen csepűrágó, vélhetőleg nem vész oda egy dél-afrikai gyémántbányában…

Bár gyakorlatilag nincsen közöm kettejük életéhez – és halálához –, valamint a legkisebb érdeklődés sem köt magukhoz, meglátásomat közölni mégis elengedhetetlennek tartottam ahhoz, hogy tisztában legyen mérhetetlen visszatetszésemmel, melyet levele keltett bennem.

Hasztalan töri magát, hogy az életembe férkőzzék, s a további kísérletekkel, hogy kezét a vagyonomra tegye, hagyjon fel!

S ha netán tévedtem volna, s rafináltságodnak mégsem célja a rangon fölüli házasság (hanem egyéb, általam fölfoghatatlan indíték késztette megkövetésemre), miként vette a bátorságot a reményre, hogy kiengesztelhet az éveken át tartó ármánykodásával szemben, amely fizikális, mentális, ill. anyagi egzisztenciámat hivatott derékba törni?

Ha akad agyának egy mikroszkopikus területe, mely még képes reális gondolatok serkentésére, kérem, használja ki, és lássa be, minő eget verő hiúság volt levelét továbbítania nekem, s egyúttal befejezi további zaklatásomat. Ha meglágyult agya mégsem számolna ép sejteket, imádkozom, hogy válaszom lucidum intervallumban találja hibbantságodat, és soraim megértésre lelnek!

Remélem, levelemet kellő vidámsággal olvasta: éppen, mint amilyennel én írtam,

Rajmund von B.

Ego Sum Resurrectio et Vita XXVI.

2011-04-29T12:41:00.002+02:00

Rajmund naplójából…

1924. október 10.

Kedves Naplóm! Varázslatos nap ez a mai is – mint mindig –, s bár ma reggel kissé betegnek éreztem magam, a figyelmes Marie, kinek családja már generációk óta szolgálja a von Birken-famíliát, illatos bodzateát szolgált fel ágyamban, mert úgy gondolja, meghűltem. A csalóka időjárást okolja. Október havában járunk, a nap mit sem vesztett erejéből, ám az éjszakának foga van – mondta találóan…
Foga bizony, éspedig olyan éles, hogy még mindig a húsomban érzem. Mondanom sem kell, megint itt járt az éjjel…
Reggelre kelve oly ramatyul éreztem magam, hogy rosszullétemet palástolni hiábavalóság lett volna. Ez persze Marie legnagyobb örömére szolgált, aki bodzateával orvosolhatta állítólagos meghűlésemet.
Bár belül fortyogtam, büszkeségem is odabenn ragadt, és pillanatok alatt vagy másfél liter viráglét zúdítottam magamba, mert pokoli szomjúság gyötört – holott józanul feküdtem le aludni. A bőséges itatás után némileg helyrejöttem, önérzetem is megkerült, és csakhamar elhajtottam a fontoskodó cselédet. Ekkor még nem emlékeztem az álomra. Kiültem az ágy szélére, és azon morfondíroztam, kellet volna kávét főzetnem. Most kikiáltsak vagy ne kiáltsak? A mutatóujjamon piszkáltam az idegesítő ragtapaszt, aztán eldöntöttem, hogy nem bírom tovább és letéptem.
Nézzenek oda, sebem tökéletesen begyógyult. Pontosabban: eltűnt. Noha jelentéktelen sérülés volt, vajmi nyoma mégis maradt volna pár napig, emlékeztetőül. Már az is különös, miként került oda, igaz, előfordul, hogy az ember észrevétlenül megsebzi magát… Az viszont szerfelett szokatlan, ha a beszerzett sérülés csak úgy elszublimál az éjszaka folyamán. (Megjegyzendő: ez már a második precedens!)
Egyszerre csak megrohantak az éjszaka emlékei, s elképesztő gyöngeség döntött vissza párnámra. Néhány percig megszólalni is képtelen voltam, mellkasomon a nyomás az ágyhoz szögezett, fülemben morajlott a vér. Jó fél órán át nem bírtam megmozdulni, s biztos voltam benne, hogy nem látom meg a következő reggelt. Aztán ahogy jött, a lidércnyomás odébb állt, de álmom egész álló nap kísértett, orromban még most is érzem a nedves föld szagát...
Viktor eltűnt; Marie oda van; én meg gyönge vagyok, mint a szenteltvíz.
Holnap – ha megérem –, a könyvtárban kezdem a napot.

1924. október 12.

Nem hittem volna, hogy az öreg ekkora gyűjteményt halmozott fel a témában, amit nem kívánok megnevezni. De így sem jutottam egyről a kettőre, az egyik kötet megerősítette, a másik megcáfolta gyanúmat, ami viszont abban a hitemben acélozott meg, hogy elment az eszem. Jobb is, ha hagyom a dolgot.
Közben a tékozló fiú is hazatért, de folyton megkerüli a választ, idegesen hahotázik, legyintget, s közben meg nem győz bocsánatomért esdekelni, ha önkényes kimenőjéről érdeklődöm. Nem akar róla beszélni, hiába faggatom, valami mérkőzések kapcsán mentegetődzik. Nyilvánvaló, hogy hazudik. Sebaj. Máskülönben naphosszat gunnyaszt a konyhában, és néz maga elé, mintha halálos ítéletre várna.
Este meginvitáltam egy-két üveg bordóira – meg egy körre a kurváknál –, de döbbenetemre visszautasított – inni sem iszik, csak vizet. Sofőri kötelességét ugyan meg nem tagadta, nekem azonban eszem ágában sem volt igénybe venni búvalbélelt szolgálatait. Később gyalogszert indultam a Les Trois Singes-be, de zárva találtam, az El Ashmodajt pedig sehol.
Fél éjszakát kódorogtam a belvárosban, de mintha a föld nyelte volna el. Előfordult már, hogy egy eldugott könyvkerekedést, egy apró trafikot soha többé nem találtam, bárhogyan kerestem, ami a múlthéten még egész biztosan itt állt, ezen a sarkon, ebben a sikátorban, és pontosan az a könyv, az a kis apróság, amiért évek óta epekedtem, és sehol másutt nem kapható már, sikátorostul, eladóstul, üzletestül eltűnt... Egy apró üzlet, egy kihalt városrészben... Talán bezárták, talán elpatkolt a kisöreg... De az isten szerelmére, az El Ashmodaj egy roppant hodály, jólmenő nyilvánosház a város szívében: nem zárják be, főleg nem dózerolják le nyomtalanul egyik hónapról a másikra!
De mivel valamirevaló férfiember nem kérdezősködik, inkább eltéved, tartottam magam az elvhez, és még órákig tévelyegtem az álszent neuchateli éjszakában, fél üveg vörösborral a kezemben. Jobb híján aztán felballagtam a chateau-hoz, és két doboz cigarettát szívtam el a fél üveg bor mellé, miközben átgondoltam az életemet, visszatérő lidércnyomásaimat – Kalebet, a véremen kéjelgő ezüsthajú lányt -, a nyomtalanul eltűnő sebeket, ezt az egész én őrületemet. No és az El Ashmodajt. Mi van, ha nem is létezik, ha soha nem jártam ott Viktorral, ha csak álom volt az egész? Ha az utóbbi években átélt fantasztikus eseményeket csak szunnyadó elmém szülte az unalom éjszakáin, s itt és most, ez a valóság, a maga kietlen, üres mivoltában – éppen, mint régen –, és nincs semmiféle éjszakai élet ebben a nyomorult, vértelen kisvárosban, s valóban oly halott, mint amilyennek látszik? Talán, ha levetném magam a várfokról, végre felébrednék... kiderülne az igazság?... Ekképpen tanakodtam, midőn az első napsugarak átszakították a horizont fekete vásznát. A kezemben szorongatott palackra néztem, amelyből szinte nem is fogyott azóta, mióta felmentem a kastélyhoz. Hirtelen undorodni kezdtem mind magamtól, mind az italtól: ez lennék én, a kicsapongó, züllött úrifiú, aki mámort, szajhákat és démonokat hajszol az éjszakában? És az üveget belehajítottam a kastély alatt ébredező városba.
Ebben a pillanatban tökéletesen úgy éreztem, hogy végre ébren vagyok, ha eddig az is volt, ez most már biztosan nem álom. Önelégülten engedtem át magam a régi, jó melankóliának, mely mint hosszú útról megtért ismerős karolt belém hazafelé menet. Mire leértem a városba, a háztetőket már bearanyozták a kelő nap sugarai, s az utcákat kezdték megtölteni a különféle népek. Feltűntek az első munkába indulók, kalapjukat a fejükre szorítva, bosszúsan siettek önkéntes rabszolgaságukba; láttam egy szekerét pakoló szódást, aki megállás nélkül ostromolta az égieket; egy csapat útburkolót, akik épp reggeli betevőjüket: frissen bontott vodkás üveget adogattak körbe, a szerszámaikra támaszkodva; lábam mellett gyűrött iszákos kászálódott ki egy bokor alól, láthatólag rácsodálkozva a világra, mint az újszülött, kinek fogalma sincs hol van, s miként került oda. Lépésben haladó taxik és fiákerek portyáztak az utakon, hogy lecsaphassanak a tivornyákról hazafelé tántorgó duhajokra meg arra a mámoros galerire, akik a Chat Verte hátsó bejárata előtt hetyke kurjongatások, danolászás közepette még elfogyasztották a maradék lőrét… Szent mizantrópia! Elégedetten konstatáltam, mennyire megvetem ezeket embereket, már ha nevezhetem ezeket a majomszabású létformákat embernek! Meghasadt védőburkom, melynek repedésén életembe szivárgott és megfertőzött a külvilág posványa, immár összeforrott, a rémálomnak vége: bizton éreztem, ismét régi önmagam vagyok. Mi több, feltámadtam és újra élek!
Elhatároztam, hogy amint hazaérek, azonnali hatállyal kiadom az útját semmirekellő sofőrömnek, a cselédet pedig – szintúgy azonnali hatállyal – kilakoltatom a manzárdból: kötözzön csak haza szépen, és lesz úgy minden, mint régen…
Aztán felfigyeltem rá, hogy valami füstöl. Én voltam az, azaz egy szál cigaretta az ujjaim közt, amit nem tudom, mikor gyújtottam meg. Rémülten elhajítottam – hiszen én nem is dohányzom, az csak egy rossz álom volt –, és próbáltam nem tudomást venni róla, de minden igyekezetem ellenére rosszérzés fészkelte magát belém. Minden rendben van, már nem álmodsz, felébredtél, csak még emlékszel rá, ez teljesen normális, győzködtem önmagam, ami hatásosnak is bizonyult, míg be nem léptem a házba.
A konyhában Viktorral futottam össze, alkalmasint azóta borongott a konyhaasztalnál, amióta otthagytam, és mindössze egykedvűen biccentett üdvözlés gyanánt.
Újfent megrohant megannyi gondolat és kérdés, és ismét kezdett valószerűtlenné válni a világ, ami meg kezdett olybá tűnni, hogy mégiscsak ez a valószerűtlenség a valóság. Én pedig vagyok, aki voltam, és most már tudatosan – ott egye meg a fene, ahol van! –, cigarettára gyújtottam. Már nem akartam kirúgni Viktort, és Marie-t sem szándékoztam hazaköltöztetni. Inkább vizet eresztettem a kávéfőzőbe, lónak elegendő kávéport tömtem belé, és feltettem főni. Amíg lefőtt, három bögrét készítettem az asztalra: egyet magamnak, egyet Viktornak, egyet pedig Marie-nak, aki éppen akkor toppant be, mikor az ő feketéjét szervíroztam. Alig látott még ki a szemén, most kelhetett, holott, volt már fél nyolc is. Hozzászokott a késői keléshez, mellettem nem is volt oka a tyúkokkal ébredni. Először átnézett rajtam, aztán hirtelen magáhoztért, mellém lépett és kivette a kezemből a hosszú nyelű alumíniumküblit.
– Adja, még megégeti magát – mondta álomittas hangon. – Szervusz, Viktor… Foglaljon csak helyet, Rajmund úrfi, most jöttek meg?
– Most, most, Prücsök – előzött meg az öccse, és finoman megtaszította lábamat az asztal alatt. Legyen, gondoltam és egyetértőleg Marie felé bólintottam. Legyen, de egyre kíváncsibb lettem: ez még a nővére előtt is titkolódzik.
– Fáradtnak látszol – ásított Marie a csészéje mögül.
– Az vagyok, Prücsök, berúgtam, mint egy állat – próbálta tréfára venni a dolgot emez, de én tudtam, hogy nem őszinte a jókedve.
– Dőlj le… Maga is, Rajmund úrfi, aludjon egyet, elég nyúzottnak tűnik, hol jártak az este?
– Ajaj… – legyintettem, és Viktorra sandítottam. Közben arra gondoltam, hogy a fene egye meg ezt a hülyét, most nekem is színészkednem kell miatta, és még azt sem sejtem, milyen darabban szerepelek? Nem tudom, de valamiért kezdek aggódni.
Mi lelhette Viktort?

Ego Sum Resurrectio et vita XXV.

2011-03-04T14:13:00.000+01:00

Josef naplójából…

1924. október 9.

Hetek óta pang a kitermelés, a bányászokon kitört a harmadnapos hideglelés: napról napra újabb társam esik ágynak. Azt hiszem, a világ minden kininje sem volna most elég...

Olybá tűnik, csak rajtam nem fog a kór. A tábori orvos szerint tartalmatlan, híg véremnek köszönhetem, hogy kerülnek a moszkitók, ujjaim mégis rendre a nyakamban függő amulettre tévednek, melyet a szegény busman asszonytól kaptam annak idején a községi kórházban. Bár világ életemben ment voltam a babonaságtól, egy ilyen isten háta mögötti, barbár világban könnyen sutba kerül a racionalitás. Nota bene, azóta újfent részesültem Dél-Afrika kórházainak vendégszeretetében, s hiszem, hogy ez a kis talizmán óvott meg a jobblétre szenderüléstől is.

Egyéb teendőm híján, a mai napon végre sort keríthetek balesetem körülményeinek és hosszadalmas kényszerpihenőm naplóba rögzítésére, habár fülem oly módon zúg a rengeteg kinintől, hogy alig hallom a saját gondolataimat.

Drága Amelia, ha Isten végül úgy dönt, hogy őszinte naplóm kezedbe kerüljön, amely egyet jelent szerető jegyesed halálával, ismerned kell az igazságot! Tudom, nincs rá mentségem, mégis azt kérem tőled a sírból, bocsásd meg nekem, hogy az alább feljegyzett eseményeket életemben elhallgattam előled!

Az idegen kézírással rótt levélben, melyet rút és szűnni nem akaró fájdalmaktól kísérve mondtam tollba a balesetet követő negyedik napon, s melyet kézhez kapván bizonyosan szörnyű előérzet kerített hatalmába, nem az igazságot tartalmazta. Rettegtem, hogy esztelenséget csinálsz miattam, ha közlöm a hírt, de lelkiismeretem mégsem engedte, hogy kétségek közt hagyjalak: kegyes és elmés hazugságot ötöltem ki tehát. Bagatell, ámbár felettébb kellemetlen sérülésről adtam számot a levélben…

Amikor azt olvastad, hogy egy masszívan beékelődött szikla fordította ki kezemből a csákányt, minek következtében jobb hüvelykujjam egy fájdalmas reccsenéssel vele együtt fordult ki helyéből, s ezen ujjam használhatatlanságából adódóan az irónt vezetni nem tudom: nem fedi a valóságot. Ennél kegyetlenebb ítélettel sújtottak Dél-Afrika haragvó istenei.
Társaimmal az északi fal örökösen ingatag ácsolatát erősítettük azon a rossz emlékű napon is – elátkozott fal az, istenemre mondom! –, amikor minden előjel nélkül, az állványzat nagy robajjal összedőlt. (Később majd ugyanitt bukkantunk a sokat ígérő gyémántérre, melyről a felépülésemet követő első levelemben is beszámoltam.) A ﬁúk javarészt könnyebb sérülésekkel vészelték át a szerencsétlenséget, egy nehéz, kátránnyal átitatott gerenda azonban – nomen est omen – reám talált zuhanni. Mintha a mennybolt szakadt volna rám csillagostul! Kiáltani sem volt időm, csak hevertem fájdalomtól bénultan: ripityára tört kulcscsonttal és kifordult térddel. Akkor arra gondoltam: ez ennyi volt, és – nem akartam egyebet, csak pihenni végre. Aztán elájulhattam, mert legközelebb a saját üvöltésemre eszméltem.
Éppen egy helyben összeeszkábált csigás apparátussal emelték le rólam a súlyos gerendát, minekutána felnyaláboltak, és talicskára tettek. Állítólag, míg a táborba értünk, végig azért könyörögtem, ne vigyenek a községi kórházba, inkább hagyjanak az útszélén a hiénáknak. A sokk következtében emlékeim homályosak, de végül sikerült valahogy elérnem, hogy a fentebb említett spártai intézmény helyett a civilizáltabb johannesburgi missziós kórházba szállítsanak.
A hosszadalmas út módfelett megviselte törött csontjaimat, jószerivel végig üvöltöttem az egész utat, míg a búr telepesektől bérelt ekhószekérrel elértük Johannesburgot.Most, tiszta fejjel utánagondolva legfeljebb két és fél-három órát trekkeltünk, de akkori állapotomban felért az két és fél-három hónappal is. Megmarjult térdemet is gyötörte a véget nem érő zötykölődés, elroppant kulcscsontjaimban tomboló kínokra azonban nincs szó, s nem is keresek.
Elég az hozzá, hogy életemben számtalanszor kellett kiállnom testi nyomorúságot, betegséget, de ahhoz fogható fájdalmat eladdig sosem tapasztaltam, mint mikor egy-egy kövön, fűcsomón, vagy az apróbb-nagyobb rágcsálók túrta buckákon megpattanó kerekek rántására vállaimban összeértek a szilánkos csontvégek. Mintha megannyi tüzes kést döftek volna belém, újra és újra, minden egyes rázkódásra, ám egy nagyobb bukkanón megugorván, minek következtében kicsibe múlott, hogy fel nem borultunk, a fájdalom olyan erővel hasított belém, hogy elvesztettem az eszméletemet, a jótékony öntudatlanság pedig ideig-óráig véget vetett kínjaimnak.
Már a kórházban tértem magamhoz.
Mielőtt kinyitottam volna szememet, tudtam, hol vagyok: orromat nyomban eltöltötte a fertőtlenítő- és gyógyszerek mással össze nem téveszthető fanyar szaga.Megkönnyebbülésemre szép, tiszta kórteremben voltam, hófehér, ropogós ágyneműk között feküdtem, a többi betegtől paravánokkal elkülönítve.Sérült lábamat magasra polcolták, lüktető térdemen éreztem a szoros rögzítőkötést.
Az egész testemet átjárta a fájdalom, de örültem, hogy életben vagyok, s egy pillanatra meg is feledkeztem törött vállaimról. Vallásos áhítattal érintettem volna meg a nyakamban függő amulettet… Ez a meggondolatlanság azonban rögtön eszembe juttatta sérülésemet, s egy keserves kiáltás közepette hullott vissza kezem a paplanra.
Rövid időn belül gyermekien ﬁatal, bennszülött szépség lépett az ágyamhoz, nem lehetett több tizenhét-tizennyolc évesnél. Magas termetű, karcsú leány volt, ﬁligránnak mégsem nevezném: feszes, kávébarna bőre alatt rugalmas és szívós, mindazonáltal kecses izomzat játszadozott, amely a sokat leplező ápolónői uniformis alatt is bizton átderengett. Megjelenésében, mozdulataiban ﬁatal, nyúlánk és makkegészséges antilopra emlékeztetett, aki, ha kell, játszi könnyedséggel szökell tova az őt üldöző oroszlán elől. Bőrszíne árnyalatnyival világosabb volt, mint a legtöbb helybélié, meglehet, valamely első európai telepes vére emlékezett benne néhány generáció távlatából. Erős szálú, fekete haja a homlokától egészen a tarkójáig vékony, szoros fonatokban ívelt át fejbúbján, hatalmas, feketén ragyogó szempárja újfent az antilop képét idézte fel bennem. Fülcimpáit közel tenyérnyi méretű aranykorongok húzták, melyek egy-egy fejmozdulatra oda-oda verődtek a szépen ívelt fekete hattyúnyaknak. Mellkasát, már amennyit a kórházi egyenruha dekoltázsa látni engedett, többsoros, láthatóan tradicionális törzsi gyöngysor ékesítette. Jobb kezében bögrét hozott, melyből hosszú, hajlított szalmaszál meredezett, baljában lázmérőt rázogatott.
– Magához tért, monsieur Krank? – kérdezte tökéletes franciasággal, egy enyhe – talán zulu – akcentustól eltekintve. – A nevem Jadin-Mbalenhle Ndebele, ápolónő vagyok. Önt súlyos baleset érte. Hogy érzi magát, monsieur?
– Szörnyen gyötör a vállam… – nyöszörögtem. – A térdem meg… – Aztán váratlanul elkapott a köhögő roham. Szemem szikrát szórt a kíntól.
– Sok port nyelt, azért köhög – törülgette meg a homlokomat a nővér, és számba szalmaszálat, hónom alá pedig lázmérőt dugott. – Tudom, hogy fáj, de türelmesnek kell lennie… Igyon, monsieur… A térde hamarosan rendbe jön. Szerencsére nem szakadt ina. Sínbe tettük, és két héten belül már bátran szaladhat az oroszlánok elől – vigyorgott.
– Na és a vállam, mért nem csinálnak vele valamit? Megszenvedek minden lélegzetvételt…
– Sajnos a törött kulcscsontokat nem lehet sínbe rakni. Látom, mocorgott is. Nem szabad. – Szanaszét szórt karjaimat, vigyázva, ne okozzon felesleges fájdalmat, keresztbe a mellkasomra fektette, akár egy múmiának. – Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de hosszú és gyötrelmes gyógyulás vár önre, monsieur – mondta Jadin együttérzőn, és a fény felé tartotta a lázmérőt. – Fájdalomcsillapítót adhatok még, ha nagyon szenved. Ezt rágcsálja – csúsztatott egy méregzöld levelet az ajkaim közé. – Szörnyen keserű, de segít – és szép álmokat lát majd tőle – mondta kedvesen, és borogatást tett a homlokomra. – És most pihenjen, próbáljon meg nem köhögni, akármennyire is kaparja a torkát: elmozdulhatnak a csontok. A szer hamarosan hatni fog, és nem érez majd fájdalmat. De ez ne tévessze meg, a csontjai darabokra vannak törve, semmiféleképpen ne mozgassa a karját! Ha megszomjazik, szóljon, itt vagyok a kórteremben. Csak kiáltsa, hogy: Jadin! – mosolygott, és ezzel magamra hagyott.
Teltek-múltak a napok, s a vállaimat mardosó kín ahelyett, hogy enyhült volna, egyre erősödött, s egy-egy köhintés, tüsszentés vagy akár egy mélyebb lélegzetvétel alkalmával az elviselhetetlenségig fokozódott. A legrosszabbak mégis az éjszakák voltak, mikor az alvás közbeni önkéntelen mozdulatokra leírhatatlan fájdalom hasított sérült tagjaimba, s kényszerített kín teljes ébredésre, nem beszélve azon nem ritka esetekről, mikor ösztönösen fordultam volna másik oldalamra – ám eme ösztönömön csakhamar felülkerekedtem.
Jadin nővér pedig mind gyakrabban vizitált betegágyamnál, s látogatásai minden egyes alkalommal kicsit hosszabbra nyúltak – mintha egymagam szorultam volna ápolásra az egész kórházban.Hosszú órákat töltött ágyam mellett: egy kényelmetlen hokedlin kuporogva mesélt az ő vad és harcos törzséről, akik „mennyei népnek” nevezik magukat egzotikus, festői nyelvükön. Gyakorta ringatott törzsi énekekkel, mikor a fájdalmak messze űzték az álmot. Ilyenkor óvatosan kezébe fogta a kezemet és oly törődő mosollyal simogatta, mint annak idején szegény jó édesanyám, ha esténként bekopogott hozzánk oly gyakori látogatóm, a láz.Jadin kizárólag zulu nyelven énekelt.Az egyik ilyen törzsi éneket, ún. isibongót – mely Ndabát, az első zulu törzsfőnököt dicsőítette, a legendás vadászt és rettenthetetlen harcost, ki minden körülmények között megvédte népét –, meg is tanította nekem.

Nyers, franciába ültetése imigyen hangzik:

„Ndaba, Sonani ﬁa, ami annyit mond, „Mi rosszat tett?”

Mivel ezek az emberek együtt élnek a csordáikkal,

A Mababela emberekhez, a Gabela klánhoz tartoznak,

Ő az, aki vadászik a vadonban, míg csak nem mormogják,

Amíg csak nem kiáltozzák azt: „Elég! Nem az!”

Ma annyira helyén van a szíve,

Hogy egy antilop ínyencfalatát nyisszantják le neki,

Ő, amikor lefekszik, a folyók méretét mutatja,

Ő, amikor felkel, a hegyek méretét mutatja.

A mi népünk, a Geabashe emberek kis drága amulettje,

Aki egyfolytában toronymagasságú haragban él,

Kései fölött a pajzsaival,

Szemmel tartja a nyájait azoknak, akik rosszat forralnak

A Gabela klán-beli Mababela emberek ellen.”*

Jadin két esztendeje, tizenhét évesen hagyta el törzsét, hogy a johannesburgi missziós kórházban teljesítsen szolgálatot. Annak előtte sangoma-gyógyítónak szánták falujában. Jadin lelkesen és könnyűszerrel memorizálta a gyógyfőzetek receptjeit – több tucat gyógyfüvet tudott már megkülönböztetni s felhasználni –, csontot dobott, szellemekkel társalgott, bájitalokat kevert… Kiváló isangoma vált volna belőle a huszonöt éves tanulóidő lejártával, isteni gyógyító, ki az ősi lelkek nevében óvja klánját az ártó szellemektől és az ellenséges törzsek átkaitól...

Később azonban, a faji viszályok ellenére, olthatatlan érdeklődés gyúlt benne a fehér ember gyógyítótudománya iránt, amit törzse nem vett jó néven. De Jadin dacolt a törvényekkel, és nem adta fel, hogy elsajátítsa a modern orvostudomány tanait is. Rendszeresen ellátogatott a missziós kórházakba, titkon anatómiai, farmakológiai és pszichológiai tanulmányokat bújt. Egy napon aztán megtalálták a könyveket, és a törzsfő összehívta a falugyűlést. Mivel Jadin nem volt hajlandó felhagyni a „rossz tudománnyal” – bármennyire is szükség lett volna rá a kraalban –, kiközösítették, és el kellett hagynia otthonát.Hamarosan munkát és kvártélyt kapott a johannesburgi kórházban egy misszionárius doktor közbenjárásával, akivel egyszer-másszor megszegte az uku-hlobongát, a könyvekért és a hallgatásért cserében…

Noha inkább bérelt rabszolga volt, mint hivatásos ápoló, örült önkéntes szolgaságának, és annak reményében dolgozott, hogy ellesheti a különféle gyógymetódusokat, s egy szép napon, ha elül a feketék és fehérek közötti viszály, tán még orvos is válhatik belőle. Szándéka szerint egyesítené a tradicionális fekete orvoslást a modern tudományokkal, miként a vudu-hívők egyesítik a keresztény tanokat az ősi vallásokkal…

A „vudu” szó hallatán hirtelen felködlött agyamban néhány furcsa esemény, melyet itt tartózkodásom idején tapasztaltam. Részletesen beszámoltam Jadinnek az ágyamban talált csirkefejről, az álomról, minekutána betegsorba kerültem, valamint a haldokló busman asszonnyal folytatott beszélgetésemről is szót ejtettem. Elmondtam, hogy véleményem szerint vuduról lehet szó.Jadin a fejét rázta.

– Nem, monsieur, nem vudu-mágia ez. Mi, zuluk is különféle növényeket és állati testrészeket használunk… És aki önt zaklatta álmában, monsieur, minden bizonnyal egy inyanga volt – tudvalevő boszorkánydoktor. Míg az isangoma egyfajta mentális gyógyító, addig az inyanga a testi bajokat kezeli – tulajdonképpen természetgyógyász, ahogy önöknél mondanák. De ha a szükség úgy hozza, szörnyű átkokkal emésztheti el a törzs ellenségeit. Tudja, monsieur Krank, a zulu emberek nem hisznek a sorsban: minden jó vagy rossz eseménynek közvetlen oka van. Ha betegség pusztít közöttünk, hisszük, hogy ellenséges törzs varázslója küldött szenvedést népünkre. De Afrika népei manapság önöket, fehér embereket okolják az itt pusztító, eddig ismeretlen kórságokért, bizonyosak benne, hogy háborgó isteneik büntetése ez, mert önök „bemocskolják ősi szent földünk ártatlanságát”. Megbékíteni pedig csak akkor tudják az isteneket, ha elűzik kontinensünkről a „sápadt ördögöt”. Ezért hát mindent meg is tesznek ennek érdekében. A maszájok most kitalálták, hogy nem adnak tejet az angoloknak, mert azt tartják, megvész a tehén, amelynek tejéből fehér ember ivott…– És ön hisz ebben, Jadin?– Ezek a dolgok kétségtelenül léteznek, monsieur, nem számít, hogy hisz-e bennük vagy sem. Sok olyan dolog van a világon, amikről nem tudunk, mégis léteznek. Bár a tehenes históriát magam is kétlem. Rengeteg arrafelé a cecelégy, sokkal valószínűbb, hogy azok csípése okozza a tehenek tömeges pusztulását… Mindazonáltal mi olyan titkok ismerői vagyunk, amikről önöknek nincs tudomásuk, s a maguk tudásával egyesítve sokkal hatékonyabbá tehetnénk az orvostudományt… Én máris elkezdtem – mosolygott, és kézbe vette a sötét színű, zavaros teával gőzölgő üvegpoharat, amelyet érkeztekor hozott magával, s ez idáig az éjjeliszekrényen hűlésre várakozott.

– Ez muthi – adta számba a szalmaszálat. – Én magam készítettem tizenhatféle gyógynövényből. – Jadin ajkán pajkos mosoly futott át. – Ugyan, monsieur, nincs mitől tartania – kuncogott, ugyanis a szalmaszálat nyelvemmel kilöktem a számból.

– Miket rakott bele? – kérdeztem bizalmatlanul. – Nem. Nem kérem. A menyasszonyom sosem egyezne bele, hogy ilyesmit igyak…

– A menyasszonya, monsieur Krank? – sütötte le a szemét Jadin, és pohárral a kezében az ágyam szélére ült. Sokáig csak nézte, kavargatta a zavaros italt, majd a komódra tette, és így szólt: – Ha mégis úgy döntene, hogy kéri, csak hívjon. Bízzon bennem, monsieur, felgyorsítja a gyógyulást.

Már éppen rászántam magam, pontosabban a fájdalmak derítettek toleranciára Jadin gyógyteája iránt, amikor egy középkorú fehér férﬁ lépett a paraván mögé. Tüstént meglátta a poharat, beleszagolt, majd fanyalgó pofával félrelökte.

– Már megint Lungile anyó… – mormolta bosszúsan. – Üdvözlöm, Josef – fordult felém aztán. – Feltételezem, nyomban kitalálta, hogy én vagyok az orvos. Én vizsgáltam meg és láttam el érkezése után, bár azt is feltételezem, hogy akkori állapotából adódóan nemigen emlékszik rám. Nos, ﬁatalember, mint már Mbali nővér felvilágosította róla, kétoldali clavicula törést, valamint térdﬁcamot szenvedett munkája során… Mbali, bejönnél egy percre! – intett ki a függöny mögül, s Mbali – azaz Jadin nővér – jelent meg az ágyamnál.

– Kiöntenéd ezt a löttyöt? – adta át undorral a poharat a lánynak, s további beszélgetésüket afrikaans nyelven folytatták, mely közel három éves itt-tartózkodásom alatt némileg rám is átragadt. – Már megint annak a hibbant boszorkánynak kotyvalékát kell egy betegemnél találnom. Mbali – passzírozta a fogai között –, beszélj a vénasszonnyal, a te fajtádból való, rád talán hallgatni fog. Ne mérgezze a fehér betegeimet, mert ha még egyszer ilyesmit találok a kórházamban, engem nem érdekel, hogy rákja van, az sem, hogy nincs hova mennie, el fogom távolíttatni az intézmény falai közül. Te meg légy ﬁgyelmesebb, ne engedd a konyha közelébe – és főleg a többi pácienstől tartsd távol. Két napra teszem ki a lábamat – mindössze kettőre! -, és lám, mire kell visszajöjjek! A te felelősséged is, ha meghal valaki a nyavalyás főzeteitől. Oda a renomém, a fehér pacientúrámnak is befellegzett, amennyiben híre megy, hogy itt kuruzslás folyik! Ez az úriember meg – intett felém a fejével némi megvetéssel – ráadásul valami zsurnaliszta. Ha valami baja lesz, biztosra vehetjük, hogy szétkürtöli ezen az egész átkozott kontinensen…– Remélem, nem ivott belőle – váltott vissza franciára, hangjában feledve némi ideget.

– Nnn…nem… – pillantottam Jadin rémült antilopszemeibe, aztán az dacosan orvosra meredtem. – Nem, doktor úr, isten őrizz!

– Nagyon helyes – mondta komoran emez. – Ugye, Mbali, neked meg sem fordult a fejedben, hogy távollétemben törzsi gyógymódokat alkalmazz a betegeken – villantott egy fenyegetésként is helytálló mosolyt Jadin nővér felé. – Nos, Josef (mert csak így, keresztnevemen szólított), azt ugye, tudja, mekkora szerencséje volt?

– Hathét kényszerpihenő valóban nagy szerencse, doktor úr… A menyasszonyom betegre aggódja magát, mert még egy levet sem írhatok… Vagy igen?

– Egy ideig biztosan nem… De ezen könnyen segíthetünk, Josef. Majd tollba mondja nekem…

– Azt nem lehet! Megesküdtem, hogy saját kezűleg írok neki, amíg élek.

– Látja, a könnyelmű ígéretek hova vezetnek. Arra nem gondolt, hogy esetleg ön hosszabb életű lesz, mint a keze, amivel írhatna?

– Ezt hogy érti, doktor úr? Megĳeszt.

– Nyugodjék meg, Josef, felépülése után minden bizonnyal fogja tudni használni a kezeit, de mindenre gondolni kell, mielőtt fogadalmakba bocsátkozna az ember. Kiváltképp, ha bányászatra adja a fejét valaki Afrikában, aki ennyire sérülékeny és beteges, mint maga, Josef.

– Doktor úr! Való igaz, hogy eleinte sokat szenvedtem a hőségtől, az esti fagyoktól, a kemény ﬁzikai megterheléstől, a körülményektől, de azóta három év telt el, és megerősödtem. A szentségit, akárkit összetört volna az a gerenda!… Istenem, hogy fájhat ennyire valami – lábadt könnybe a szemem hirtelen, mert újult erővel hasított belém a kín, és lelohasztotta pislákoló önérzetemet. – Ez az átkozott váll megint nyilall…

– Mert sokat heveskedik. A kulcscsont, mint a mellkas része, sosincs teljes nyugalomban. Ameddig ön lélegzik, együtt mozdul vele. Ne csodálja, ha fáj! A kiﬁcamodott térde különben hogy van? – enyhült meg, és felcsapta rajtam a lepedőt, hogy szemügyre vehesse a szóban forgó végtagot. - Fáj még? Nem túl szoros? Nem zsibbad? – tapogatta meg a kötést, és futólag eligazgatta a párnákat, amelyekkel a lábamat dúcolták alá.

– Nem, doktor úr, a lábam teljesen jól van, alig sajog már... De ez kibírhatatlan – pillantottam a vállamra. A nővér azt mondta, nem tudnak vele mit kezdeni, de mégis… nem lehetne valamit csinálni… kérem…

– Nos, tulajdonképpen van egy újonnan kifejlesztett módszerem, ami alkalmasint megkönnyítené az életét a lábadozás hetei alatt… Akkor azonban egy kissé meg kell kínoznom – csapott kedélyesen a csupasz combomra a kötés fölött, és visszatakart. De látom, mégiscsak szívós ﬁckó maga – a maga módján. Javaslom, próbáljuk meg. Nem lesz egy leányálom, de aztán meglátja, könnyebb lesz.

– Akkor tegye, doktor úr… – egyeztem bele a tortúrába, pedig el sem képzelhettem, mit fog csinálni velem az orvos. Jeges balsejtelem csalt hideg verejtéket a homlokomra, agyam hagymázas rémlátomásokat vetített elém a rám váró, kínkeserves beavatkozásról.

De mint tartják, pesszimista embert csak kellemes csalódás érhet, bár kellemesnek a legjobb indulattal sem nevezhetném, lényegesen kevesebb borzalomban részesített, mint azt képzeletem. A doktor valamit Jadin fülébe súgott, a nővér távozott, és hamarosan jópár tekercs fáslival tért vissza.

Valamelyest már ekkor megkönnyebbültem: semmi szike, semmi kampó, de még egy fecskendő szigorú acélja sem csillant az ölembe pakolt eszközök közt.Óvatosan, nehogy még nagyobb kárt tegyenek bennem, felültettek az ágyban, minekutána az orvos egy-egy tekercs pólyát helyezett a hónom alá, majd elrendezte és szorosan a mellkasomhoz rögzítette a karjaimat, úgy, hogy a vállaimat közben – igen durván és kíméletlenül – megfeszítette. A művelet végeztével mindössze két kezemet hagyta szabadon az egész felsőtestemet befedő kötés. Most már végképp úgy éreztem magam, mint egy múmia, s minden bizonnyal úgy is festettem, amint az joviális doktorom jóvoltából tüstént megállapításra is került…

Mindent összevetve, gyötrelmes procedúra volt, amelynek fölöttébb kellemetlen mivoltáról formált véleményemet kínkeserves nyögésekkel, egy-egy kiáltással és néhány csepp könnyel jutattam kifejezésre, de lényegesen kevesebb gyötrelemmel járt, mint amivel számoltam. S hamarosan az is kiderült, hogy a múmialét valóban megkönnyíti a kórházlétet, bár így gúzsba kötve még az eddigieknél is kiszolgáltatottabbnak éreztem magam, amivel Jadin később, hogy úgy mondjam, vissza is élt...

1924. október 12. – Folytatom a beszámolót

…Betegségem idején Jadin oly önzetlenül ápolt, hogy a szenvedőnek – Isten bocsássa meg! -, az anyai féltés terhesnek, a menyasszonyi gondoskodás fojtogatónak tetszik mellette. Seb sosem hegedne be, ha ily gyöngéd odaﬁgyeléssel kötöznék, beteg, kit ily lelkiismeretesen ápolnak, örökkétig maradna betegágyban, hogy ezentúl mindig részesüljék eme angyali gondoskodásban…
Meglehet, az első héten ezért nem indultak javulásnak törött csontjaim, s térdem is újra fájós lett… Sérült tagjaim őt követelték - és őt követeltem én is. Jöjj, Jadin, ápolj, gondozz, szeress! Amelia csak megfojt rád erőszakolt, beteges féltésével s a fékeveszett bírvággyal, mellyel irántad viseltetik! S tudd meg, ha aznap halálra sújt az a gerenda, a sírig átkozná a neved, mert el merészelted hagyni… Efféle szörnyűséges gondolatok tobzódtak lázas – s gyaníthatóan bájitallal megbabonázott – agyamban, és megváltóként vártam a fájdalmat, mert ha jött a fájdalom, Jadint hozta magával.
Jadin ilyenkor ágyam végébe telepedve üdítő talpmasszázzsal serkentette a vérkeringést fekvéstől elgémberedett lábamban. Sajgó térdemre csak ráfektette nagy, forró tenyerét, s a fájdalom – mintha csak magába szippantotta volna –, azonnal megszűnt gyötörni. Ha vállaim kínoztak, keserű levélkét csúsztatott ajkaim közé, s fantasztikus törzsi mesékkel vonta el ﬁgyelmemet, míg végül hatott a szer. Esténként pedig már epedve vártam az undorító ízű muthit, melynek titkos, személyemre szabott összetevői vélhetőleg nem csak gyógyulásomat, de férﬁúi lényegem felszínre törését is elősegítették…

Kivételes forróság volt aznap. Valamennyi ablakot-ajtót kitártak, s a paravánokat is félrehúzták a betegágyak körül – de mit sem ért. A kórterem közepén nagy, fehér asztal állott, rajta óntálcán robusztus, vastag fenekű üvegkancsóban langyos, rozsdás víz, melyben fürtökben lógtak a buborékok.
Valamennyien szomjaztunk, de ágyhoz voltunk kötve: egyesek nyavalyájuk végett, mások a hőségtől ledobbanva pihegtek ágyukban: kezüket-lábukat szétdobva próbálták befogni a légáramlatokat, s csak hosszas vívódás után jutottunk akár odáig is, hogy megrezegtessük hangszálainkat egy pohár állott vízért. Túl fárasztó volt a beszéd, s nemkülönben tartottunk az asztal mellett hortyogó drabális és rosszkedélyű missziós nővértől: így a legtöbben megreszkíroztuk a szomjan halást.
Szörnyen rosszul viseltem a hőséget, a kötés alatt marta bőrömet az izzadság, s még csak azt a hatalmas bögölyt sem tudtam elhessegetni, amelyikkel már vagy tíz perce néztem farkasszemet. Elviselhetetlenül csiklandozott, és hiába ráztam a fejemet, rángattam arcizmaimat, vagy fújtam felé, esze ágában sem volt elszállni a szemem alól. Azt hittem, megőrülök! Már viszketett az egész arcom, az meg nagy lomhán araszolni kezdett még följebb. Hat lábával a szemgolyómra állt, és készítette óriási szőrös szájszervét, hogy a pupillám kellős közepébe döfje…
De az utolsó pillanatban megérkezett Jadin, és elhajtotta a legyet – én meg fölébredtem. Mondtam, hogy elég kényelmetlenül érzem magamat a kötés alatt, és fáj a vállam is.
Jadin behúzta a paravánt, megitatott, és kaptam egy babszem nagyságú zöldesbarna labdacsot, amit el kellett szopogatnom. Szokatlan, de jó íze volt. Ameddig a pasztilla oldódott a számban, Jadin lefejtette rólam a pólyát, és letörölgetett. A víz éppen csak annyira volt hűvös, hogy ne okozzon kellemetlenséget, de jólesően felfrissített, és megszabadított a bőrömet izgató sós verejtéktől. Hagyott kicsit szellőzni, aztán beszórt hintőporral és gondosan visszacsomagolt - lényegesen kevesebb brutalitással, mint a doktor.
Fölül készen voltam, most következett az alsó felem. Eddigre az orvosság is hatni kezdett: már nem sajgott a vállam, és kellemes bizsergés járta át a testem. Aztán azon kaptam magam, hogy képtelen vagyok elfordítani tekintetemet Jadin olajosan fénylő bőréről. Ruganyosan kecses izomzatának játéka úgy vonzotta szememet, mint lepkét a gyertya lángja, s közben mélyen szívtam magamba testének leheletkönnyű, nőies kipárolgásait. Kegyetlen szavak egy vőlegény szájából: de minden sejtemmel Jadint kívántam; beteg voltam és önző, és Jadin jól tudta ezt.
A combomat mosdatta, amikor éreztem, hogy az altestembe szökik a vér. Hirtelen kétségbeestem, és rossz térdemmel nem törődve, felhúztam a lábaimat, hogy megpróbáljam elrejteni szégyenemet.
- Semmi baj, Josef – hajolt közelebb Jadin, és bal térdét a derekam mellé ékelte, jobb lábát pedig átemelte fölöttem…
Csalfa, hűtlen férﬁ lettem, s még csak nem is tehettem ellene. Abban a pillanatban, hogy Jadin magába fogadott, Afrika fogadott magába. Szenvedélye perzselőbb volt, mint a szavannák fölött delelő nap sugara. Kecses, erős izomzata lassú ritmusra feszült és ernyedt, mint prédáját fojtogató ragadozónak, sárgásbarna szempárja, a gazella torkát feltépő nőstény oroszlán kérlelhetetlenségével meredt rám, s olyan elképesztő erővel tartott magában, hogy szabadulásom is épp annyira reménytelen volt.
De én nem akartam szabadulni, elszánt áldozat voltam. Ha arra kér, magam metszem ki, s adom kezébe tulajdon szívemet.
Jadin maga volt az élő Afrika.
Fülledt trópusi éjszakák mámora járta át minden molekulámat: törzsi dobok pattogása, tábortűz ropogása, vad népek körtánca, eksztázisban vonagló sámánok kántálása, hiénák kacagása az éjszakában, s fölöttem a kristálytiszta afrikai égbolt…
És a tűzben ott áll Jadin, mosolyog rám, s a kezét nyújtja felém. Felemelkedem a fövenyről, és elfogadom a jobbját. Fellépek mellé a máglyára, hogy egymás karjaiban szülessünk újjá a lángokban… Felbőg köröttünk a tűz, a Fekete Kontinens féktelenül vad istenei nyalogatják le csontjainkról a húst. Diadalmas megsemmisülés Afrika tüzében s – dicstelen feltámadás a betegágyban…

- Hamarosan rendbe jössz, mához egy hétre elhagyod a kórházat – ült mellém egy nap Jadin az udvar egy árnyékosabb szegletében. Most is azon a kopott, fehér padon hűsöltem, amelyen képes voltam órákat eltölteni hazaútitervek szövögetésével, olvasással vagy édes, ábrándokkal teli semmittevéssel. – És néhány hónap múlva örökre elhagyod Dél-Afrikát… Igaz?
- Igen, Jadin - feleltem -, igen! És amint hazaérek, feleségül veszem Ameliát!
- Megházasodtok... - mosolyodott el halványan: nem szomorúan, inkább álmodozva. - Akkor most boldognak kell lenned - még sem tűnsz felhőtlennek…
- Már hogyne lennék az! Hosszú évek óta várjuk, hogy végre hűséget fogadjunk egymásnak Isten szent színe előtt mind… örökre… Félek – komorodtam el. – Félek, mi lesz, ha lekerül a kötés, ha vissza kell mennem a kraalba, félek a hazaúttól, a fogadtatástól… Jadin, én félek itt hagyni Afrikát! És félek a menyasszonyomtól…
- Már nem szereted?
- Istenem, dehogynem szeretem! Az életemnél is jobban. Csak hatalmába kerített valami megmagyarázhatatlan balsejtelem… Olyan érzésem támadt, mintha… mintha nem várnának szívesen odahaza. Igen. És ez az egész átkozott kontinens, a csúszómászóival, a hőségével, meg nyavalyás maláriájával együtt úgy a szívemhez nőtt! – mutattam volna körbe, ha nincs szó szerint megkötve a kezem. - Ez a hely végre embert faragott belőlem, s még ha annyi szenvedést is okozott, megszerettem. És téged is megszerettelek, Jadin… De otthon vár a menyasszonyom… Legszívesebben fognálak és… Nem! Legszívesebben fognám magam, most rögtön tengerre szállnék, és idehoznám Ameliát. És élnénk hárman együtt, boldogságban, míg az istenek magukhoz nem szólítanak… Ez persze lehetetlen… Én hazamegyek, te pedig itt maradsz, és soha többé nem látjuk egymást.
- Te most már mindig velem maradsz, Josef – simított végig a hasán Jadin.
...Másnap reggel éktelen dübörgésre és rémült kiáltozásra riadtunk. Rázkódott az egész kórterem, az asztalon csörömpöltek a poharak, a kancsóban fodrot vetett a víz, s az egyszál kábelen függő villanykörte úgy himbálódzott a plafonon, akárha egy megveszett óriás nyargalászott volna az udvaron.
Próbáltam felülni az ágyamban, hogy kilássak az ablakon, de gúzsba kötve, egyedül képtelen voltam rá. Aztán valami iszonyatos erővel a kórház oldalának csapódott: az egész épület megremegett, tenyérnyi foltokban potyogott a vakolat, és a becsapódás helyén széles repedés szaladt végig a falon.
Egy szívdobbanásnyi néma csönd, aztán hirtelen vérző emberek feküdtek a kövezeten, mindenfelé, akiket a kevésbé vérző emberek vonszoltak be odakintről. Egy pillanat alatt ellepte a kórtermet a tömény vér és a kiontott belső szervek bűze. Legtöbbjük már nem sikoltozott, és nem szorult ellátásra.
Mintha Amelia haragja öltött volna testet a dühöngő rinocéroszban, amely beszabadult a kórház udvarára. Miután felforgatott, lerombolt és összetört mindent és mindenkit, Jadint orrtülkére nyársalva loccsantotta szét önnön koponyáját a kórház falán.

Ego Sum Resurrectio et Vita XXIV.

2011-02-10T20:09:00.002+01:00

1924. október 8.

A mai napon két bejegyzésre is sort kerítek, tudniillik az előző jegyzetemet követő órában történt felettébb furcsa és nyugtalanító események – vagy inkább felfedezések – tintát kívánnak.

Délután fél öt tájt, éjszakázástól nyúzottan támolyogtam ki a konyhába: nem volt se erőm, se kedvem üvöltözni a cselédért, s kiváltképp, mert kezdtem megéhezni. Marie, mint rendesen, egész nap igyekezett melegen tartani az ebédemet, ami nem feltétlenül sikerült neki mindig, és ami nem is meglepő, hisz még magam sem tudom, mikor formálok igényt rá a nap folyamán. Volt rá precedens, hogy Marie este tízig őrizte a tüzet…

Most éppen egy rejtvényújság fölött ráncolta gondterhelt homlokát; egy-egy buggyanásra, sercenésre oda-oda kapta a fejét.

Egyszer csak feltartotta cafrangosra rágott végű ceruzáját: ekkor pillantott meg az ajtófélfának támaszkodva.

– Rajmund úrfi? – Gyorsan még a négyzetekbe véste a megfejtést, majd letette a plajbászt és felállt az asztaltól. – Jó reggelt!

– Mitől lenne jó – sandítottam rá fásultan. – Mit főztél mára?

Marie betolta a székét, ami keserveset csikordult valami apró kavicson, vagy egy széklábból kiálló szögön. A hangra mindketten elvicsorodtunk: én a fájdalomtól, Marie a tudattól, hogy fájdalmat okozott, és őszinte gyermeki megbánással emelte rám a szemeit.

– Bocsánat – suttogta fancsali arccal.

Elnyíló számon már süvített befelé a levegő, mely elegendő lendületet biztosít majd kitörni készülő spontaneitásom számára – aztán a végén mégiscsak lenyeltem a békát.

– Jól van, hagyjuk ezt most, jó? – állapodtam meg inkább magammal, mintsem vele. – Nos, mit főztél?

Marie a tűzhelynek fordult.

– Korhelylevest jó sok savanyú káposztával meg egy kis füstölt kolbásszal. – Néhányszor megmártogatta a merőkanalat a lábosban, hogy láthassam, milyet. – Főfogásnak rakott krumpli van, jó szaftosan, ahogy az úrfi szereti, aztán meg hoztam a serfőzdéből néhány palack búzasört – nézett vissza mosolyogva, miközben egy kétrét hajtott, kék-fehér kockás hangedlivel kivette a forró tepsit a sütőből.

A kredencből tányérokat és eszcájgot rendezett egy tálcára, majd ismét hozzám fordult.

– A szalonban kívánja elfogyasztani az úrfi, vagy inkább a szobájában szervírozzam?

– Hagyd csak, jó lesz itt… És szedjél magadnak is.

– Köszönöm, Rajmund úrfi, de… ha nem bánja, én most nem tartanék önnel. Már megebédeltem.

– Legalább egy kis levest egyél még. Legyen előtted valami azon a rejtvényen kívül, ne ücsörögj itt, mint egy éhenkórász… De mindenek előtt húzzál harisnyát, ha már papucsban flangérozol a házban! – szúrtam ki Marie mezítelen sarkát. – Tudhatnád, mennyire viszolygok a pucér lábfejektől.

– Nem, Rajmund úrfi, nem tudtam, bocsásson meg, eddig nem mondta.

– Akkor most mondom. Eredj, húzz valamit a lábadra.

– Tetszik tudni, ma volt a jeges, és elázott a cipőm is meg a harisnyám is… De már biztosan megszáradt… Jó étvágyat, Rajmund úrfi. – Marie letette elém a tálcát, ügyelve, hogy ne csörrenjenek össze a tányérok, meg maga levesét is a saját oldalára, aztán a tűzhelyhez ment.

– Térdfix – mutatta felém a holmikat, amelyek eddig a kályhacsőre terítve száradtak. Csokorba fogta, és elindult velük az asztalhoz.

– Ugye, nem azt tervezed, hogy itt, az orrom előtt veszed föl? Azért az ízléstelenkedésnek is van határa – rivalltam a meggondolatlan cselédre.

– Nem, nem – perdült meg hebehurgyán, és kiment a konyhából. De egy pillantással később már jött is vissza, és vigyázva a csikorgós székkel, asztalhoz ült.

– Jó étvágyat kívánok – mondta maga elé, immáron mintegy magának, és belemerítette kanalát a tányérba.

Rábiccentettem, és követtem a mozdulatot. A leves finom volt, ismerjük be: minden egyszerűsége mellett pompázatos. Savanykás, enyhén füstös zamata mennyei orvosság, ha ég a pokol. Egészen magamba feledkeztem, annyira jól esett másnapos gyomromnak.

„Ezt legalább mindig jól csinálod”, gondoltam, és a kanalam mögül Marie-ra pillantottam. Marie is engem nézett.

– Elég jó lett a leves, Rajmund úrfi? – kérdezte szerényen, némi bizonytalansággal a hangjában.

– Pazar – feleltem kurtán, és kanalamat az üres tányérba csörrentettem.

– Szedhetek még? – kérdezte Marie. Bólintottam.

Marie szedett, visszaült, és maga is tovább evett, miközben rám-rám sandított.

– Nagyon kedves lány ez a Pierette – szólalt meg végül –, igaz, eleinte tartottam tőle… De hamar összebarátkoztunk, nem igaz? Csak azt bánom, hogy olyan hamar becsíptem. Nem is emlékszem, hogyan mentem föl a szobába… Nagyon rendes volt az úrfitól, hogy kivett nekem egy külön szobát. De igazán nem kellett volna, elaludtam volna én a Fordban is… A múlt éjjel is ott volt? Pierette-nél? Viktor mondta aznap, hogy lehet, oda mennek majd… Én annyira örülök, hogy talált egy ilyen kedves és csinos lányt az úrfi magának, aki ennyire szereti. Mert, tudja, Pierette elmesélte ám, mennyire szereti az úrfit… Az nem baj, hogy olyan lány, azt is elmondta, hogy kényszerűségből csinálja csak, mert korán árván maradt, vagyis hát nem teljesen árva, csak olyan, mintha árva lenne, mert, tudja, a szülei börtönben vannak kislány kora óta. Belekeveredtek valami sötét ügyletbe… Tetszik tudni az úrfinak, nagyon szegények voltak, és könnyű pénzt ígértek nekik. Nem is gondolták, hogy bűnt követnek el. De rendőrség lefülelte őket, és életfogytiglant kaptak. Ezért nem talál tisztességes munkát, még cselédnek sem kell, mert félnek az emberek, hogy ellopja mindenüket… Pedig Pierette nem tolvaj. Inkább feláldozza magát, és a pénzből, amit a testével megkeres, minden hónapban csomagot küld a szüleinek a börtönbe. De minden vágya, hogy otthagyhassa a Les Trois Singes-t, és azt mondta, ha az úrfi esetleg…

– Marie! – csaptam le a kanalam. – A szád elsősorban arra szolgál, hogy egyél vele, csak aztán a beszédre. De mindkettőre egyszerre semmiképp… Mi van, mit nézel?

Marie megérintette a járomcsontját, és végighúzta rajta az ujját, mintha könnyet söpörne le.

– Mi az, mi van ott? – kérdeztem szórakozottan, és utánozva a mozdulatát, végigsimítottam gyűrűsujjammal az arcom.

– Van ott egy hosszú piros csík…

– Valóban? Megkarmolhattam alvás közben – döntöttem el hamarjában, és magam elé húztam a rakott krumplit. – Adnál egy ki sót, Marie?… Köszönöm… Sssz, a szentségit!

– Rajmund úrfi, mi baj? – kérdezte emez meglepődve, mikor látta, hogy visszahajítom a sót a tartóba, és az ujjamat kezdem szívni.

– Megvágtam magam a sóval – grimaszoltam. – Nem, Marie, valószínűleg nem a sóval vágtam meg magam, csak azt nem tudom, akkor mivel…

– Talán amikor a naplóját írta… a papírral…

– Látod, ez elképzelhető… Csak tudod, az a furcsa, hogy álmomban pontosan… Végül is nem fontos… De hogy ilyen piszok módon tud fájni egy ilyen kis semmiség…

– Leragasszam? Meglátja, sokkal jobb lesz – ajánlkozott Marie lelkesen, és már indult is a kredenchez, hogy hozza a flasztert.

– Ne fáradj, túlélem – intettem le a lányt, de Marie nem volna Marie, ha nem kapacitál tovább.

– Nem fáradság ez, Rajmund úrfi, a legtermészetesebb dolog, hogy a cseléd gondoskodik a gazdájáról... Na, mutassa azt a bibit…

– Hagyjál már békén, jó?! – löktem félre a kezét. – Mért nem elég neked egyszer elmondani a dolgokat, mért nem vagy képes felfogni valamit anélkül, hogy ordibálni kelljen veled?! Ezt igényled? Élvezed? Mert én rohadtul nem! Hidd el, én lennék a legboldogabb, ha nem kellene folyvást veled hadakoznom. Olyan nagy kérés ez? – Villámat dühösen egy krumpliba döftem, az meg – miért is ne? – az ölembe pottyant. – Na tessék, még ez is! – toltam el magamtól a tányért. – Vidd innét, elment az étvágyam! Vigyed már, mielőtt földhöz vágom!… Hálásan köszönöm.

– Tetszik parancsolni a sörét? – kérdezte Marie félve, mialatt Wolfgang táljára kaparta a maradékot.

– Igen, kettőt – feleltem dacosan. – És keltsd föl a hétalvó öcsédet. Mondd meg neki, készülődjön, hamarosan indulunk.

– Még nem jött haza – csörrentek össze Marie kezében az üvegek.

– Hogyhogy nem jött haza?

– Tegnap úgy volt, hogy együtt mennek a Les Trois Singes-be, de az úrfi nem várta meg…

– Ezt én is tudom, Marie…

– Természetesen. Aztán Viktor később mégis az úrfi után ment. Legalábbis nekem ezt mondta. Nem találkoztak?

– Nemigen. És kezdem azt hinni, hogy a sírba akartok vinni… Hihetetlen! Pénzzel tömöm, itatom, fizetem a neki kurvákat, engedem, hogy annak a vén dögkeselyűnek bokszoljon…

– Már nem bokszol neki – tette elém a söröket Marie, kerülve a tekintetemet.

– Elhiszed, hogy nem érdekel? Ülj le… Arról van itt szó, hogy nem tűröm, hogy palira vegyenek. Az isten szerelmére, Marie! – kortyoltam az italba. – Azért fogad az ember szolgálókat, hogy ott legyenek, ha szükség van rájuk – és már sejthetnétek, hogy nálam nem az az átkozott pénz számít. Menni akar? Menjen. Nélkülem akar menni? Ne is lássam! Csak kérjen engedélyt rá! – Kezdett erőt venni rajtam valami hihetetlen elkeseredés. – A jó életbe, mikor nem engedtem el bármelyikteket is? És tudod mit, Marie? Tudod mit? – nyújtottam előre a kezemet. – Ha ez tesz boldoggá: tessék. Ragaszd le.

– Biztosan? – nézett rám félszegen a lány.

– Igen, Marie, biztosan. Azt csinálsz vele, amit akarsz. Csak azt áruld el nekem, hogy miért vesz ennyire félvállról az öcséd?

– Viktor nem veszi félváról az úrfit – nézett a szemembe Marie, majd levágott egy darabot a tapaszból, és körbetekerte vele az ujjamat. – Ő nagyon kedveli magát, és büszke az úrfira. Azt mondja, ön a legnagyszerűbb gazda és igazi jó barát. Kész cinkostársa.

– Úgy-e? Akkor mégis, miért hagy cserben? – húztam vissza a kezem.

– Nagyon rossz előérzetem van, Rajmund úrfi – szontyolodott el Marie. – Tudja, a testvérek olykor megérzik, ha történik valami a másikkal, és amióta megláttam a bontatlan ágyat, nem hagy nyugodni a gondolat…

Ego Sum Resurrectio et Vita XXIII.

2011-01-13T18:01:00.005+01:00

1924. október 8.

Utolsó Pierette-tel töltött éjszakám óta a Halál ébreszt, s bár egy átdorbézolt éjszaka után gyakran riadok arra, hogy elfelejtek lélegezni, már nem taglóz le a rettenet. Inkább gondolkodásra sarkall. Eszmélésem pillanatában, az öntudat határán az elmúlás gondolata árasztja el ébredező elmémet. Sokáig nem mozdulok, halált képzelek minden porcikámba. Vajon milyen lesz nem lenni? Lesz bármilyen is? Mikor nem mozdul a lábujj, a térd, a derék; nem emelkedik a mellkas, nem nyílik a szem és többé nem szólal a száj… Aztán, mikor az agyamhoz érek, rá kell jönnöm, hogy életben vagyok: életben vagyok, mégsem létezem…

Ma is ez a különös nem-lét érzet pendítette meg öntudatom első húrját…

Utolsó emlékem a régi temetőbe vezet vissza: lehúzom a maradék bort, és felkelek Anna sírjáról. Egyedül vagyok, de valaki mintha mégis lenne velem. Eső áztatta föld és száradó virágok illata az orromban. Indulni készülök… aztán fölébredek idehaza, az ágyamban.

Azaz nem ébredek föl, csupán felködlik bennem az öntudat. Szemem vak, fülem süket, izmaim ernyedtek.

Agyam azonban éber, és ebben a félálom-szerű plazmában oly nyitott és befogadó, mint a lázbeteg agya.

Már itt van, érzem a Halált… de váratlanul egy homályosan derengő álomkép veszi át a helyét.

Pillanatról pillanatra fényesebben izzik, míg ragyogásával végül minden más képet felperzsel.

Kívülről szemlélem, belülről érzem cselekvő önmagam.

„Megmondtam, most ne érj hozzám!”, förmedek a lányra.

Pierette megszeppen: ahogy kezét visszarántja ölemből, leveri a poharam. Egyszerre kapunk utána, s egy lándzsaként meredező, tarajos üvegszilánk mindkettőnk ujját megsebzi. Nézem egy ideig csöpögő véremet: a vér látványa lenyűgöz…

Élvetegen cuppantom le gyöngyöző életesszenciámat, és Pierette-re sandítok: a lány éppen zsebkendőjét készül az ujjára tekerni. Elkapom a csuklóját. „Tiszta a kezed?”, kérdem nyersen, és Pierette felszisszen, ahogy sebes mutatóujját az abszintba mártom. Szabadulna a fájdalomtól, de én erősebb vagyok. Rimánkodva néz a szemembe. Elmosolyodom, és számhoz emelem a kezét. Vérének fémes íze elegyedik az abszint kesernyés ánizsával. Intenzívebb, mint a valóságban, szinte émelyít. Karmazsinra festem Pierette ajkait, ahogy ujjammal körberajzolom. A lány lelke az enyémre hangolódik, tudja, mit szeretnék.

Pierette úgy szopja a véremet, hogy beleborzongok, nyelve hozzáértő gyöngédséggel cirógatja a friss seb érzékeny peremét. Egy pillanatra lehunyom a szemem. Az álombéli ezüsthajú lány arca dereng föl a sötétből. „Ugye, milyen bensőséges?”, kérdem. Nem felel, szemei mámoról fátyolosak, és visszacsúsztatja ujját a számba.

A vérzés csillapodik, újfent megragadom Pierette csuklóját – alig bírom elszakítani magamtól, ellenkezik. „Menjünk szobára”, mondom, és fölsegítem a díványról. „Hallottam a zenét”, rebegi révetegen.

Kopott zongora látványa ejti rabul tekintetem, ahogy belépek az ajtón. Pierette megpróbál az ágy felé édesgetni: eltaszítom magamtól. A zongorához ülök. Chopin waltzerét játszom, a hetvenes opust bontja ki jobb kezem. Nem látom Pierette-et, egész lényemmel átadom magam a zenének. Egyre vadabbul játszom, ujjamon ismét vérezni kezd a seb.

Észre sem veszem, hogy már nem a keringő szelíd hullámai ringatnak. Féktelenül vad, démoni futamok tajtékzanak a szobában. Improvizálok. A billentyűket vörösre festi a vérem. „Táncolj, Pierette, táncolj!”, kiáltok hátra a vállam fölött, és Pierette táncol. Pörög-forog és vonaglik, akár a haldokló hattyú. És közben kacag, arcán könny patakzik, és azt hahotázza: „Már értem, már értem, Istenem, ez mennyei! Játssz még, Rajmund, csak nekem játssz!”

A tempó fokozódik, alig bírom szusszal; Pierette vitustánca is a végéhez közeledik. Utolsó erőmből még fokozom a fokozhatatlant, Pierette karjait a magasba dobja, és élettelenül omlik a szőnyegre.

Karjaimba veszem az extázistól ziháló lányt. Most érzem csak, mennyire részeg vagyok. Szédülök, térdeim rogyadoznak, derekamat alig bírom egyenesen tartani, orra ne bukjak vele. Míg az ágyhoz érünk, nyakamat szorosan átfonja, szinte felfal a csókjaival.

Némán fekszünk egymás mellett, Pierette a hajamat babrálja, szemében könny reszket a boldogságtól. Ahogy végigsimítom arcát, a bársonyos pihécskék szinte pattognak a feszültségtől. Édes, bársonyos kis pihécskék, melyek egész testét oly hamvassá varázsolják, mint az őszibarackot a késő nyári napsugarak.

Ujjamból még mindig szivárog a vér. Pierette ajkához érintem, s ő, mintegy lepecsételve a sebet, finoman lecsókolja az utolsó cseppeket. Csókja oly ártatlan és őszinte, hogy a görcsbe rándul a gyomrom. Lelkemet beragyogja Pierette fénye, tisztasága.

Fölé kerekedem, arcát a tenyerembe veszem, vadul szívom az ajkait: magamba akarom inni ezt az angyali fényességet, ami belőle árad. Úgy érzem, szomjan halok, ha nem ihatom ki, mind egy csöppig. „Mondd, hogy szeretsz!” – lihegem a szájába. „Szeretlek.” „A nevemet is! Mondd ki a nevemet!” „Szeretlek, Rajmund!” Úgy vonaglik, tekereg alattam, mint kígyó a parázson. „Kinek ragyogsz?”, kérdem. „Csak neked, Rajmund, csak neked, senki másnak!”, feleli. „Akkor mért éheztetsz? Add nekem a fényedet!” Pierette átkarolja a nyakamat, és az ajkához von. Olyan vadul csókol és szorít, hogy szinte fáj. Csípője felemelkedik, és követelődzőn hozzám nyomul.

Egész lényében reszket.

Könnycsepp gördül le arcán, ahogy birtokba veszem a testét. Szenvedélyének heve perzseli a bőrömet, lüktet, mint egy mellkasból kiugrani készülő szív. Minden erejével, ösztönével és tudásával próbálja átadni a szeretetét. Pierette fényében izzik a szoba, mégsem érzem a magaménak.

Elszakadok tőle.

Pierette a nyakamba csimpaszkodik, lábát a derekamra kulcsolva próbál visszatartani. Kiszabadítom magam. A lány tekintete leírhatatlan. Ajkammal zárom le szemeit: minden könnycseppje egy-egy csepp fény. „Így, Pierette, feküdj nyugodtan, hadd lássam, milyen szép vagy.” Végig simítom néhányszor megfeszült testét. Épp hogy érintem, körmöm alatt alig hallhatóan sercegnek a puha, áttetsző pihék. Teste lúdbőrt vet ujjaim nyomán, köldökétől egészen a füle tövéig. Pierette végre ellazul, mélyeket sóhajt, és újból átadja magát a gyönyörnek. Egy leheletkönnyű csókkal némítom el nyíló száját.

Átvetem fölötte a lábamat, mintha lóról szállnék le, és mellé térdelek. Két kezemet jobb karja alá csúsztatom. Olyan óvatosan emelem föl, mint a fészkéből kipottyant madárfiókát. Egyik tenyeremet végig futtatom alkarján, és a számhoz emelem a megsebzett kis mutatóujjat. Már nem vérzik, a vágás összezárult.

Hirtelen és durván harapok rá, vére azonnal a nyelvemre fut. Pierette észveszejtőt sikolt fájdalmában. Integetek, hogy ne kiabáljon, és az arcát simogatom, miközben mohón szívom magamba fényességét.

Legközelebb akkor kiált föl, mikor a csuklójába mélyesztem a fogamat. Pierette elrántja a kezét. Ismét fölébe kerekedem, és a nyakának esem. Páros lábbal rúg le magáról. Utána vetődöm, de kitépi magát a karjaimból, és az ajtóhoz bukdácsol. Zárva van. Kétségbeesetten dörömböl, kaparja, rángatja. Fölkapom a nadrágom meg az ingem, és a lány mögé ugrom. A hajánál fogva rántom el az ajtótól, és levágom az ágyra. Valami reccsen, attól tartok, a nyaka.

Nem mozdul.

Közelebb hajolok hozzá…

Hirtelen fölül, és teli torokból üvölteni kezd. Ordít bele a képembe, mintha a hangjával akarna megsemmisíteni. Rávetem magam, és hanyatt döntöm. Teljes súlyommal nehezedem a mellére. Egyik kezemet a szájára tapasztom, a másikkal az ő jobbját keresem.

Rémült szemeiben látom önmagam, ahogy az ujját szopom.

Vergődik. Ficánkol. Rugdalódzik. Sikoltana, de csak fojtott nyöszörgés hallik az orrát-száját betapasztó tenyér alól.

Tehetetlenségében az inget tépi a hátamon.

Gerince még egyszer ívben megfeszül, aztán elernyed.

Pierette megadta magát. Már nem küzd.

Mikor eleresztem, látom, hogy elalélt. Valószínűleg az légszomjtól.

Felöltözködöm, megigazítom a hajamat, és visszaülök a zongorához. A Nocturne-t játszom. Op. 9. No. 1.

Az utolsó felütésnél hatalmas bongással pattan el a zongora húrja. Úgy csap ki a hangszerből, akár az ostor, és megsuhintja az arcomat…

…aztán fölébredek idehaza, az ágyamban. Azaz nem ébredek föl, csupán felködlik bennem az öntudat.

Ego Sum Resurrectio et Vita XXII.

2011-01-12T18:44:00.005+01:00

Rajmund naplójából...

1924. szeptember 13.

Ahhoz, hogy pillangót fogj az éjszakában, nem kell más, csak jó arc és néhány frank a zsebbe. A legtöbbször az egyik is elegendő – kiváltképp, ha nyilvánosházban portyázol. De úgy hiszem, a pénzért vett szerelem mégsem az én zsánerem. Noha Pierette szófogadó és rugalmas, és az egyik legesztétikusabb műalkotás, akit valaha láttam, nem fűlik hozzá a fogam. Minden alkalommal ragaszkodóbb, és hamarosan eljön az idő, amikor majd többet kíván, mint amit nyújthatnék. Legközelebb tán még megadom neki, amit adhatok, de nem tervezek mezalianszt…
A múlthónapban eltörték a sofőröm csuklóját. Ahogy fogatlan vigyorral, gipszes karral megállt előttem, valamiért egyből kedvem nyílt elkocsikázni a Les Trois Singes-be; Viktor pedig váltig állította, hogy törött kézzel is prímán vezet. Tudom én, hogy képes lett volna rá, nem is lett volna ellenvetésem, ha nem hátulról jön, és színt vall: nincs egy garasom se, elkártyáztam, elnőztem, de ma este mulatni akarok…
Ismerem Viktort, mint a rosszpénzt. Ismerem ezt az elanyátlanodott tekintetet, ezt a viharvert mosolyt. Mielőtt kimondja, pontosan tudom, mi baja. Csak kimondta volna! De nem mondta, a vigyora mögött kushadt.
Dühös voltam és csalódott. Hiszen csak pénz! Mennyi kell, öregem, adok. Ámde ne sumákolj, azt rühellem!
Ezért hát Marie-t ültettem a volán mögé, Viktort meg kettesben hagytam a sajgó kezével, hadd vezekeljen.
Mihelyt beléptünk a lebujba, Pierette repült a nyakamba. Marie-t először észre sem vette, vagy csak az gondolta, nem velem van. Aztán mikor megbizonyosodott ennek ellenkezőjéről, legott kérdőre fogott:
– Nahát, ki ez a csinos kishölgy, Rajmund? A kedves testvérhúga? Nem hasonlítanak…
– A sofőröm, Pierette – fejtettem le karjait a nyakamból, nem kevés ellenérzéssel.
– Jaj, mucikám, mért füllent nekem? Hisz az ön sofőrje a Viktor…
Nos erről beszéltem az elején! Az hagyján, hogy két órával és két üveg pezsgővel később tegezni fog, de hogy rendre mucikámnak szólít egy ideje, az már komoly aggodalomra ad okot.
– Úgy vélem, nem tartozunk elszámolással egymásnak, Pierette, de töprengj el azon, hogy vajh’ kuplerájba hoznám-e a jegyesemet vagy akárcsak a húgomat; továbbá rossz a leheleted. Beteg vagy?
– Az éhség, Rajmund, annak van ilyen szaga…
– Aztán mért nem ettél, mi?
– Mert nem volt rá időm… vagyis étvágyam. Egész álló nap magát vártam – sütötte le a szemét. – Éreztem, hogy ma eljön.
– Na, persze, Pierette, minden bizonnyal… Tessék, szopogasd ezt, ánizsos – vettem elő a zsebemből egy zacskó Flavigny cukorkát –, kiválóan elveszi a mindenféle szájszagot. Magam is ezt szopogatom másnapokon. Tudod, olykor még a tulajdon leheletemtől is okádni tudnék…
Józan voltam és morózus, ráadásul az én tökéletes kis műalkotásomnak büdös volt a szája. Kiábrándító kontraszt. Sürgősen abszintra volt szükségem, aznap még nem szándékoztam kiábrándulni.
– Jól van, Marie, ülj oda – mutattam a kanapé bal végébe –, te meg, Pierette, csücsülj középre. Én ide, a másik szélére ülök, temelléd… Na, hölgyeim, jöhet az abszint? – Megrántottam a csengőzsinórt, és hanyagul átkaroltam Pierette vállát. – Hajolj közelebb… Közelebb… – Két ujjal megemeltem az állát, és még közelebb vontam.
– Ó, Rajmund… – lehelte a lány.
– Remek! A leheleted kifogástalan – toltam el magamtól, s időközben a szeparéba érkezett egy kiszolgáló nő is.
Leadtam a rendelést, s míg az italra vártunk, Pierette kibújt a cipőjéből, és harisnyás lábával a lábikrámat dörzsölte az asztal alatt.
– A cukorkáim, Pierette.
– Hogy mondta, Rajmund? – mosolyodott el pajkosan, és visszahúzta sliccemen babráló kezét.
– Kérem vissza őket.
– Ja, hogy a cukorkái! – kacagott fel. – Ugyan már!
– Komolyan mondtam, kérem vissza – jelentettem ki rigorózusan, és elé tartottam a tenyeremet. – Köszönöm. És íme, az abszint is megérkezett valahára.
Míg én a Zöld Tündérrel flörtöltem, Marie nyelve is feloldódott az alkoholban, Pierette ellenszenvével egyetemben, és hamarosan önfeledt csacsogásra derültek. Marie, amióta hozzám költözött, vajmi ritkán iszik, ilyetén gyorsan fejébe is szállt a méregerős ital. Nem telt bele fél óra, és egy mondat közepén feje félrecsuklott, és már horkolt is.
E napon két szobát is béreltem a másodikon: egyet a kapatos cselédnek, egyet pedig magunknak. Pierette-tel ketten támogattuk fel Marie-t az emeletre, s miután bájos kis cemendém gondosan elrendezte feje alatt a párnákat és lelkiismeretesen betakarta, egy üveg borral hármasban, a saját szobánkba tértünk.
Levetettem magam a karosszékbe, és cigarettára gyújtottam. Pierette kivette kezemből a vörösbort, aprót kortyolt belőle.
– Hunyd le a szemed, Rajmund – szólt szelíden, és az ölembe ült. Könnyű csókokkal borította el szemhéjamat, ajkaimat, hozzáértő ujjai pillanatok alatt megoldották nyakkendőmet, s már az ingemet gombolták.
– Gyönyörű férfi vagy, Rajmund, a legszebb, akit valaha láttam – duruzsolta a fülembe. – Hajlandó lennék feladni érted mindent. A munkámat is… Nocsak, a cigarettád is félreégett – kacsintott sokat sejtetően; elvette beleszívott, és eltaposta a szőnyegen. – Szöktess meg most rögtön, és úgy foglak szeretni, ahogy még senkit nem szerettem.
Pierette ekkor már a nadrágomban kalandozott.
Ahhoz épp elég részeg voltam, hogy legyőzzem viszolygásomat a kitanult kéztől, mely csak maga tudja, néhány órája még merre egzecírozott, ahhoz azonban nagyon is józan, hogy komolyan meg ne ijedjek Pierette félreérthetetlen házassági ajánlatától. Veszedelmesebb árny volt ez, mint Amelia vagy akár a felügyelő fenyegetései.
Megragadtam a lány csuklóját.
– Bízz bennem, mucikám, engedd, hogy szeresselek – nézett rám könyörögve, szabad kezével a hajamat, az arcomat simogatta. – Istenem, de szép vagy… Hogy lophatnék örömet ezekbe a mélabús szemekbe? Áruld el, kérlek, mit tegyek?
– Hozz még egy üveg bort – pukkadt ki belőlem a nevetés, és lelöktem magamról a lányt.
Pierette kényszeredett mosollyal igazgatta a ruháját, nem tudta mire vélni a dolgot.
– Meg egy pakli cigarettát – gyűrtem össze az üres csomagot, és a sarokba hajítottam.
A boros palack fenekét nézegettem, kényszeredetten lötyböltem, magam felé döntöttem: igen, egy leheletnyi bor még tapadt az aljához. Ha jobban meggondolom, volt az fél cent is. Hátra vetettem a fejem, az üveget magasan a szám fölé tartottam, úgy vártam, hogy az utolsó korty végre a nyelvemre csorduljon.
A sötét folyadék biztatóan csordult le az üvegen, majd középtájt három-négy ágra szakadozott. Mindenik ág elején testes, bordó cseppek – vértől duzzadó fekete piócák – keltek versenyre. A másikat olykor kicselezve keresztezték egymás útját, és kövéren, de fürgén gördültek a cél felé. Ám ahogy közeledtek a palack szájához, úgy lettek egyre lomhábbak, és egyre satnyultak a vérveszteségtől: elvesztett vérük sötét nyomvonalként jelezte útjukat az zöld üvegfalon. S mire a palack nyakába érhettek volna, teljesen elapadtak, vagy visszafordultak önmagukba. Pedig hogy sóvárogtam utánuk! Könyörgöm, csak még egy csöppet! Az istenért, egyetlen utolsó cseppet, s nem többet! Mindhiába, a bor makacsul ragaszkodott az üveg falához, úgy döntött, végleg benne marad. Még reménykedve tekintettem az ajtóra, sokáig szuggeráltam a kilincset, de nem mozdult. Pierette rettentő sokáig elmaradt. Egyik pillanatban még itt vonaglik az ölemben, betölti az egész szobát, mindenütt Pierette van a levegőben, én bort iszom, aztán – hirtelen csönd. Elmegy. Kicsit olyan, mintha meghalt volna. Kiürül az üvegem, kiürül a szoba, Pierette már nincs a levegőben. Valahol másutt van, más tereket, más levegőket tölt meg aurájával, s meglehet, más poharakat a borával. Várok tovább állhatatosan és elkeseredetten. Nincs mit tenni. A várakozás percei véghetetlenek és oly nyomasztóak, hogy a karosszékbe préselnek. Talán tényleg nem jön vissza többé. Talán itt sem volt. Harapni lehet a csöndet. Várok – immár reménytelenül. Tikkasztó a meleg idebent. Füleim lángolnak, szemeim égnek, s a következő pillanatban lávaként izzó hőhullám csap át fejem fölött. Ragacsos köd ereszkedik a szobára: vastag, szirupos massza, amelyben feloldódnak a falak, és a bútorok képlékennyé válnak. Úgy érzem, elolvadok én is. Émelyítően kavarog körülöttem a berendezés; ha megmozdítom a fejemet, a tárgyak ezerszínű fénycsóvát húzva maguk után követik a mozdulatot, aztán imbolyogva megállapodnak valahol, körvonalaik elcsúsznak, megduplázzák, megtriplázzák, megszázszorozzák magukat. Egysejtű élőlények módjára osztódnak. Fél szememet becsukom, hogy bizonyos legyek a dolgok valódi számát és pozitúráját illetően. Amikor kinyitom, tüstént szétúsznak újfent. Mennél tovább koncentrálok, annál több felé osztódnak. Borosüvegem körtáncot lejt ötödmagával a szőnyegen. Lehunyom mindkét szemem, de továbbra is retinámon égnek körvonalaik. Egybemosódnak, szétválnak, osztódnak, és újra összeállnak, mint megannyi szivárványos amőba. Aztán fokozatosan felszívódnak önmagukba és… hirtelen arra riadok, hogy nem kapok levegőt. Szívem úgy kalapál, majd’ kiszakad a mellkasomból. Mikor kinyitom a szemem, szorongásomat tovább fokozza a tökéletes feketeség. A világmindenség teljes súlyával nehezedik a mellemre. Maga alá temet. Fojtogat. Mintha olvadt kátrányt lélegeznék. Kétségbeesetten forgatom ki zsebeimet a doboz gyufám után, de sehol nem lelem. Pánikba esem, úgy érzem megfulladok. Tébolyultan csapkodok magam körül, hátha megszokja szemem a sötétet, s végre megláthatom a kezemet. De ezen a vegytiszta fekete semmin emberi tekintet át nem hatolhat. Attól félek, megvakultam. Hirtelen azt sem tudom, hol vagyok, elvesztem az irányérzékemet, megszűnik körülöttem tér és idő, úgy érzem egy szál magam vagyok a világon. Nem tudom felidézni, vannak-e szüleim, rokonaim, barátaim, szolgálóim, és emlékeimmel együtt, magam is kezdek feloldódni ebben az élő, folyékony kátrányóceánban. Kiáltani akarok, de a szoba falait feszítő éjszaka a torkomra forrasztja kitörni készülő sikolyomat. Tüdőmet színültig tölti ez a ragacsos, sűrű, fekete massza: a sötétség, a csönd, és… igen, a halálfélelem fojtogató elegye.
És pontosan tudni vélem: ettől az őrjítő halálfélelemtől csakis a Halál szabadíthat meg… Futni fogok, rohanni, fejjel előre, míg szét nem loccsan a koponyám… Csak van valahol egy ablak, egy fal, egy szakadék…
Felugrom a fotelből és…
A fotel!
A felismerés olyan hirtelenül tör rám, hogy majdnem elájulok. Meg is tántorodom, és ahogy iparkodom nem elvágódni, lábam alatt egyszer csak megzörren valami. Ebben a pillanatban a dimenziók is a helyükre zökkennek. Lehajolok: a doboz gyufa az, amit oly nagyon kerestem.
Fényénél újfent megkönnyebbülve látom, hogy Pierette az ágyban alszik. Szörnyen hálás vagyok érte, mert bár páni rettegésem alábbhagyott, valami szorongás még mindig tanyázik bennem.
Memorizálom az ágy helyét meg az útközbeni akadályokat, és elfújom a lángot.
Nagy levegő.
Minden simán megy: három határozott lépéssel célba érek. Lerúgom a cipőmet, kabátomat valahova a földre hajítom, és szorosan a lány mellé vackolódom. Ő automatikusan felém fordul és átkarol. Nem is gondoltam, mennyire megnyugtató lesz majd a közelsége…
Olyannyira megnyugtató, hogy azon nyomban rám is szakadt az álom.
Noha aznap éjjel még kétszer ijedtem föl arra, hogy kihagy a légzésem, Pierette mindig ott volt mellettem, és testének megnyugtató közelsége, lelohasztotta ébredező halálfélelememet.
Van ebben a lányban – minden romlottsága ellenére – valami eredendően ártatlan és tiszta, valami belső ragyogás, amelyet a test mocska be nem szennyezhet – és olyannyira lenyűgöz. Éppen ezért is szükséges, hogy mihamarabb kivonjam magam bűvköréből!

Ego Sum Resurrectio et Vita XXI.

2011-01-06T18:44:00.001+01:00

Marie naplójából...

1924. augusztus 23.

Viktor tegnap mérkőzést vesztett, és a felügyelő nem beszél a levegőbe... De kezdem az elején. Mint már tudod, Naplóm, az öcsém mostanság rengeteget tivornyázik az úrfival, és mindhiába téptem a számat, hogy Viktor, ne igyál, holnap egy nagyon nehéz meccs vár rád, csak legyintett hanyagul, hogy ő a legjobb, akár tökrészegen is kiállna bárkivel...

Hát ki is állt. Egy szemhunyásnyit sem aludt, s valóban, még csak ki sem józanodott egészen, ami a felügyelőnek is egyből szemet szúrt. De nem csak Stolztól tartottam, rettegtem, hogy Viktor odavész, mert ellenfeléről az járja, hogy képes egyetlen ökölcsapással letaglózni egy ökröt. A bunyósok közt csak úgy hívják, hogy a Hentes.

Az öltözőben a felügyelő mutatott egy róla készült fotográfiát: ekkora hatalmas, butaképű, szőrös embert még életemben nem láttam. Ott állt valami karámban, egyik lábát a leütött ökrön nyugtatta, és két karját behajlítva mutatta, milyen erős. Viktor bezzeg nem ijedt meg: kiröhögte, hogy amilyen nagy marha, akkorát fog esni, már azt is tudta, hogyan fogja elkalapálni, és oly magabiztos volt, hogy elhittem neki. Öcsi egész lényében vibrált, alig várta, hogy végre ringbe szállhasson vele, már egyáltalán nem látszott rajta a kialvatlanság vagy az ital.

Hamarosan elérkezett az idő, hogy a mérkőző felek bevonuljanak - én meg a felügyelő már a nézőtéren vártuk a kezdést. Elsőnek a Hentes lépett a kötelek közé. Élőben még félelmetesebb és csúnyább volt, mint a képen. Legalább két méter magas volt, és vagy kétszáz kilót nyomott! "Hű, ha ez egyszer elkapna engem!" - gondoltam. De nem engem akart elkapni, hanem Viktort. Az ökleit csókolgatta, melyek majdnem akkorák voltak, mint a fejem, a levegőbe csapkodott velük, hörgött-morgott, hogy még félelmetesebbnek látszon, léptei alatt remegett a föld... Utána jött be Viktor. Ő nem produkálta magát, csak vigyorgott, ahogy szokott, és kikacsintott rám a nézőtérre.

Aztán egy kisfiú mászott a kötelek közé, krétával egy vonalat húzott a ring közepére, és intett a bunyósoknak, hogy lépjenek oda, aztán kiszaladt.

Megkondult a gong.

Viktornak hat menetben kellett volna helyt állnia a Hentessel szemben. Az első ötben nem sok történt, csak kerülgették egymást, Viktor hébe-hóba odasózott, amiért Stolz felügyelő kissé méltatlankodott, mert Viktor így legfeljebb pontozással nyerhet, ő pedig minden alkalommal elvárja a kiütést...

Végül megszólalt a hatodik gong, és felgyorsultak az események; még a felügyelő mord tekintete is bizakodóbbá vált.

A Hentes türelmetlenné vált, immár egyetlen ütéssel próbálta lecsapni az öcsémet, mint ahogy az ökröket szokta. Viktor eleinte hátrált, eltáncikált előle, és bal kézzel böködve tartotta távol magától. A Hentes erős és hatalmas volt, mint egy mangalica - de olyan tohonya meg böszme is. Viktor ezzel szemben fürge, szemfüles, és játszi könnyedséggel kerülte ki az irdatlan ökölcsapásokat. A menet vége felé a nagy melák kimerülni látszott a sok szaladgálástól, forgolódástól. Ezt Viktor is észrevette és kockáztatott: egy váratlan ugrással a jobb oldalára szökellt, az meg csak nézelődött, merre lehet az öcsém. És akkor Viktor úgy csapott le rá, mint egy igazi karvaly - nem hiába ez a neve a meccseken! -: már pattant is előre az ökle, amelybe a Hentes éppen beleállt. Busa feje jobbra nyeklett, és megszédült.

A felügyelővel együtt ugrottunk fel a székből, úgy kiabáltunk örömünkben.

(- A tied, Karvaly, üsd ki! - biztatták a többi nézők is, akik rá fogadtak, de a többség csalódottan zúgolódtott.)

Abban a minutumban biztosnak tűnt öcsém győzelme...

De aztán... történt valami... Viktor lába talán megcsúszott egy verejtéktócsán, talán megszédült másnaposságában, mert egy pillanatra elvesztette egyensúlyát. Ennyi idő éppen elég volt a Hentesnek, hogy magához térjen. Jobb lábbal előrelépett, és minden erejével lesújtott az öcsémre, hogy hallottam, amint fogai összekoccannak. Viktor a fájdalom és a meglepetés erejétől védtelen hagyta a fejét: karjait leeresztette, és imbolyogni kezdett. Még egy irdatlan állra mért felütés, és az én öcsikém ájultan terült el a ring közepén...

A felügyelő olyan pofont kevert le visszakézből, hogy majdnem ájultan terültem el én is. Az ülésre zuttyantam, és sírva fakadtam. De nem azért sírtam, mert megütöttek, hanem mert azt hittem, Viktornak vége: csak hevert, mint a lőtt kutya, hiába öntötték nyakon egy vödör vízzel. Úgy húzták ki a ringből: szeme felakadva, orrán-száján folyt a vér.

Stolz kis híján hanyatt lökött a székkel, ahogy tajtékozva lerohant a nézőtérről, én meg szaladtam utána, amint feltápászkodtam.

Az öltözőben aztán láttam, hogy hál' Istennek, az öcsi kezd észhez térni. Ahogy meglátott, fájdalmasan elvigyorodott, és fel akart kelni a díványról. De alig volt még eszméletén, képtelen volt akárcsak felülni is. Észrevettem, hogy nincs meg az első két foga, és elferdült az orra. A Stolz meg csak üvöltött, rugdosta a kanapét, amin feküdt, pofozta még a saját embereit is. Aztán kettőnek megragadta a grabancát, és kipenderítette őket az öltözőből.

- Semmire kellő stricik, nincs valami dolgotok?! Húzzatok a helyetekre, ahogy megbeszéltük! - mennydörögte, aztán hozzám fordult: - Na, te kis kurva! Kapard össze a szaros öcsédet, aztán kotródjatok el - a hátsó kijáraton! Van öt percetek - taszított a dívány felé, s ezzel ő is bevágta maga mögött az ajtót.

Én térdre rogytam az öcsém mellett, segíteni akartam, de nem tudtam, mit tegyek, hogyan érjek hozzá, hogy ne okozzak fájdalmat.

- Gyere, Viktor, fel kell kelned valahogy, mire visszajön felügyelő. Ha itt talál, nem tudom...

- Tedd vissza az orrom - suttogta kábán.

- Micsoda? - riadtam meg.

- Eltört... Tedd vissza...

- Hogy én?...

- Magamnak nem tudom... Fogd, ész ránszd a helyére... Úgy, úgy bátran...

- Nem fog fájni? - vettem vissza a kezemet.

- De igen, Prücök, rohadtul fog fájni... De egyet sze félj, nem neked - bökött meg: még most sem tudott komoly maradni. - No, cináld már!

Behunytam a szemem, és reccs!

Mire kinyitottam, Viktor már ült, és a trikóját szorította az orrához.

- Vérzik?... Fáj? - kérdeztem óvatosan.

- Mmmh-hmmm - emelte szemét a plafonra, és egy üveg vodka felé mutogatott.

Majd' félig ürítette egy húzásra, és úgy látszott, az ital egészen magához térítette. Percek alatt összecihelődött, kicsit vizsgálgatta kiütött fogait a tükörben, legyintett egyet, aztán szólt, hogy indulhatunk.

- ...állítólag, ha még frisszibe visszateszik, akkor visszanő.

- És megvannak? - néztem rá csodálkozva.

- Nincenek - vigyorgott vissza foghíjasan, pöszén.

...A sikátorban már vártak ránk.

Két alak bontakozott ki a sötétből, kezükben husáng, közülük egy harmadik, hórihorgas ember lépett a lámpafényre.

- Ne kíméljétek - recsegte, s a következő pillanatban már ütötték-vágták az öcsémet, a felügyelő meg elállta az utamat.

Nem tudtam, mi tévő legyek: segítségért kiáltottam.

Stolz az ajkára tette a mutatóujját.

Én meg csak azért is kiabáltam, és be akartam húzni neki egyet, de elkapta az öklömet és ellökött. Pont egy pocsolyába fenekeltem, a fejemet is jól beütöttem a falba. Stolz leguggolt hozzám, és nagy, száraz tenyerét a számra tapasztva a falhoz szorított.

- El tudod képzelni, mennyit tettem föl a szarházira? De garantálom, egyetlen elvesztett frankom sem marad retorzió nélkül. Kezdetnek talán... eltörethetném az öcséd kezeit... De akkor hogyan bunyózik a Gustav bácsinak, kérded, ki fog megdolgozni a pénzéért? Nos, ha jobban belegondolok, van neki egy csinos nővérkéje, bunyózni ugyan nem jó... Lehet, hogy mégiscsak eltöretem... Jól van, fiúk, sózzatok néhányat a kezére is, ne kalimpáljon egy darabig, aztán elég lesz! Továbbá üzenem annak a kékvérű buzinak, hogy az embereim mindenütt ott vannak, és figyelik. Aki az éjszakába jár, előbb-utóbb belekeveredik valamibe. Ha csak csúnyán néz valakire, elkapom - szorította ökölbe a kezét, aztán felcibált a hajamnál fogva. - Takarítsd fel a szart a járdáról, mielőtt belelép valaki! - És még mindig a hajamnál fogva szegény Viktor felé lódított, aki összegörnyedve pihegett a földön. Zokogva terültem el az aszfalton, és még Ő, ez az áldott jó lélek, az én egyetlen kis Viktorom aggódott, nem ütöttem-e meg magam nagyon, és vigasztalni próbált.

Míg ott feküdtem vele, cipóra duzzadt kezével törölgette a könnyeimet, cirógatta a hajam, pedig hogy fájhatott szerencsétlennek!

Autók húztak el a sikátor előtt, lépések zaja kongott a falak közt, de senki nem jött a segítségünkre.

Végül Ő szólalt meg:

- Menjünk haza.

Ego Sum Resurrectio et Vita XX.

2010-12-16T20:13:00.006+01:00

Amelia naplójából...

1924. május 18.

Átkozott: ezerszer átkozott Josef!
Hogy tehetted ezt, mért árultál el engem?
Mert igenis elárultál: megcsaltál a Halállal!
Mondd, szebb nálam, tüzesebben csókol, szenvedélyesebben ölel?

1924. június 24.

Thanatos immár felkért az utosó táncra: luesz sorvasztja testemet. Szegény jó áruló szerelmem, ne kárhoztass a sírból, nem idegen férfiak karjában kerestem vigaszt, csupán egy apró baleset szerencsés áldozatává lettem. Nyisd ki jól szellemfüleidet, elmesélem.

Elvesztésed mián érzett fájdalmamat nap, mint nap ópiummal enyhítem, s nem volt ez másképp a ... premierjén sem. Gondolhatod, fergeteges bukás volt! A direktor a második felvonás közepén lehívatott a színpadról, és kiadta az utamat. Hogy szemen köptem azt a kicsinyes pojácát, mikor közölte, nincs módjában kifizetnie, mivel a közönség visszaköveteli a jegyek árát.

De semmi baj, drága Josef. Spórolt pénzed, melyet a kézfogónkra tettél félre, két évig is kitart, s reménykedem, hogy beteg szervezetem kevésbé bizonyul kitartónak a narkotikumok és az alkohol mindennapi ostromával szemben. Most azt kérded, honnét tudok a pénzről, holott te oly gondosan őrizgetted titkodat? Ugyan, Josef, hisz tudhattad volna, előttem semmi sem maradhat rejtve. Pontosan emlékszem a napra, mikor az első bankjegyeket az ágy lábába rejtetted. Jutalmat kaptál a szerkesztőségtől, de hallgattál róla. Fél éjjel azt figyelted, mikor alszom el, majd egy óra tájékán felkeltél, az ágy végébe lopózál, és próbáltad letekerni a rézgombot. Akármennyire vigyáztál, szörnyen nyikorgott, s ha aludtam volna is, felserkedek arra a rémes hangra. Innentől fogva minden egyes fizetésedből félretettél egy-egy ötvenest, ritkábban egy száz márkást...

Melegség árasztja el szívemet, ha felidézem együtt töltött napjainkat, s egyik felem mindent megbocsájtana... A másik azonban észhez térít: Ne merengj a múltba, lásd, mégis magadra hagyott!

Az Elysiumban történt.

Aznap éjjel az ópiumoldat sem feledtette hiányodat, emésztő magány gyötört. Menekülnöm kellett a kriptából, mellyé nélküled vált otthonunk. El, el innen, emberek közé, tömegbe, zenébe, zajba - bárhová! -, ahol nem hallom ezt a penetráns csöndet!

Éjfél körül érkeztem.

Erős konyakot rendeltem. Két pohárral.

Pillanatok alatt elfogyott, s következett még kettő.

A pultnak támaszkodva figyeltem a táncolókat: a hőség, a ritmus, és az ital végre a fejembe szállt.

Egy férfi könyökölt mellém.

Igyekeztem nem tudomást venni róla, de tekintete a tarkómat borzongatta.

A pohárért nyúltam, és felhajtottam.

Nem konyak volt.

- Na de kisasszony, ön megitta az italomat - vihogott a férfi -, de akár húgomnak is szólíthatnám. Látja - mutatott a saját szájára -, én is megvágtam evvel a fránya üveggel. Mostmár vértestvérek vagyunk. Pedig más terveim voltak kegyeddel...

- Mit merészel? - vágtam földhöz az üres poharat. - Most halt meg a vőlegényem, szemtelen fráter!

- Erősen vérzik.

- Mit mond?

- Az ajka. Vérzik. Tessék - nyútott felém egy zsebkendőt -, még pecsétes lesz a szép ruhája.

- Adja ide, és táguljon a közelemből, nem látja, hogy gyászban vagyok? - rivalltam rá.

- Jól van, hugi, megyek már... Jut eszembe, mi dolga itt, ha ilyen nagy bánata van?... Vagy csak ugratni akar?... Nincs kegyednek vőlegénye, se élő, se holt. Pedig higyje el, nincs szüksége efféle cselekre, hogy fiatalembert vigyen az ágyába.

- De igenis van... volt vőlegényem... - villantottam meg az eljegyzési gyűrűmet. - De meghalt, érti? Meghalt! És felhívom a figyelmét, ha tovább molesztál, hívom a személyzetet!

El is oldalgott, mint egy kivert kutya, a szám meg dagadni kezdett, és egész éjszaka szivárgott belőle a vér. Sebem csak lassan gyógyult, és két hét múltán különös fekélyek ütötték ki a környékét. Később duzzanatokat fedeztem föl a nyakamban és a hónom alatt. Felkerestem egy doktort, mert, bár képtelenségnek tetszett, pestisben reménykedtem: végre engem is elfogadott a Halál!

- Érez fájdalmat a csomókban?... Nem?.. És ha így csinálok?... Akkor sem... Bubo indolens.

- Pestis? - kérdeztem bizakodva.

- Ugyan dehogy - legyintett a harmincas évei derekán járó orvos. - Szifilisz!

- Hogy mondta? Mi az hogy szifilisz?

- Tudja, kisasszony: luesz, vérbaj, bujakór, soroljam még?

- De hát az... az hogyan? - értetlenkedtem.

- A fertőzés oka csaknem mindig fertőzött személlyel történő coitus, ill. fellatis.

- Az nem lehet! A vőlegényem két éve Dél-Afrikába utazott, és...

- Bizony, bizony, a megelőzés legbiztosabb módja a megbízható monogám párkapcsolat... hm...

- De doktor úr, hova gondol? Ez felháborító!

- Bizony... hm... Másutt is vannak fekélyek?

- Csak a számon - feleltem rezignáltan.

- Hm... akkor hát ez a fertőzés kapuja - mormogta. - Nos, mademoiselle Archembault, hogy biztosak lehessünk a diagnózisban, váladékot kell vennem a fekélyekből. - És már vette is elő fiókból a hosszú pálcát, vattával a végén. - Jó, most nem ficánkol... fölfelé néz... nagyszerű... ezzel meg is lennénk... Nem fájt, ugye?... Kicsikét kellemetlen volt? Már csak kétszer kell elviselnie, s ha a labori vizsgáltok egyik mintából sem mutatnak ki kórokozót - noha akkor visszaadom a diplomám -, hálát adhat az Égnek.

Az eredmények kivétel nélkül pozitívak lettek, melyek jelen helyzetemben nemhogy aggodalommal, mi több, boldogsággal töltöttek el. A rendelőben majdnem a doktor nyakába ugrottam, mikor közölte a máskülönben megrázó hírt.

- Amelia, nem akarom elkeseríteni - húzott ki egy széket, és hellyel kínált -, de orvosi értelemben a pozitív, hogy úgy mondjam, a betegre nézve negatív. Ne mosolyogjon, a szifilisz nem tréfa! (Ő maga is helyet foglalt.) Kérem a kezét!... Látja ezeket az apró kiütéseket itt, a tenyerén? Ezeket úgy nevezik: macula. Találó elnevezés, nem gondolja?

- Doktor úr, ne merészelje kétségbe vonni a hűségemet! - fakadtam ki. - A maga dolga a gyógyítás, nem a rágalmazás! Hogy veszi a bátorságot, hogy ítéletet mondjon fölöttem? Jelenteni fogom a feletteseinek, továbbá indítványozom, hogy távolítsák el az orvosi kamarából - rántottam el kezemet a kezéből.

- Higgadjon le, Amelia - mondta vészjós közönnyel. - Ezek a jelentéktelennek tűnő pörsenések a legfertőzőbb kis fickók a világon... Könnyen a nemibeteg-gondozóban találhatja magát, de - ezt egyikőnk sem szeretné, így van?

Megfenyegetett ez a tejfeles szájú, pökhendi kis nímand, aki nem szégyellte orvosnak nevezni magát. Meg kellett hát zaboláznom indulataimat, bármennyire nehezemre esett is.

- Megvágtam a számat - sziszegtem a fogaim közül.

- Parancsol a kisasszony?

- Egy törött pohárral, akkor kaphattam el a bajt...

- Áh, értem! Bár azt kell mondjam, ennek eshetősége elhanyagolható, a kórokozók levegőre jutva igen hamar elpusztulnak.

- Véletlenül összecseréltem a poharamat egy idegen férfiéval, akinek friss seb volt az ajkán, és én is megsértettem magam a törött üveggel... Doktor úr, most halt meg a vőlegényem!

- Őszintén sajnálom, hogyan tötént? Kolera, sárgaláz?

- Nem tudom, doktor úr, minden bizonnyal. De hogyan képes ilyen tudományos hidegvérrel kezelni egy ember halálát?

- Mert tudós vagyok, hölgyem. No, de kanyarodjunk vissza önhöz. A primer fekélyek nyomtalanul begyógyultak, amiből arra következtetek... Azért alaposabban is megvizsgálnám, ha nincs ellenvetése - vágott saját szavába a doktor. - Nyissa nagyra a száját... Igen... igen... A nyálkahártya továbbra is fekélyes... - motyogta mintegy magának. - Ez itt fáj?... Persze, hogy nem... Van egy könnyű kis láza... Kérem, tegye szabaddá a felsőtestét. Fejfájás, étvágytalanság, gyengeség, esteleg csontfájdalom?

- Mogyorónyivá zsugorodott a gyomrom a levél óta... - mondtam, mialatt kigomboltam a blúzomat. - És az utóbbi napokban volt némi fejfájásom...

- Ühümm... Emelje föl a karját... A nyirokcsomók duzzadtak, fájdalommentesek. Köszönöm, Amelia, felöltözhet. Nos, a tüneteiből ítélve ön másodlagos vérbajban szenved, mely az elsődleges fekélyeket követő egy-hat hét múltán jelentkezik. Ez a szifilisz legfertőzőbb stádiuma, és egy teljes évig is elhúzódhat.

- Mennyi van hátra?

- Egyelőre nincs ok aggodalomra, a luesz nem siet. A harmadlagos vérbaj, csak hosszú évekkel a fertőzés után következik be. Először a központi idegrendszerét fogja megtámadni. Ha dementiát, mozgászavarokat, érzékszervi kieséseket tapasztal, az azt jelenti, hogy a kór már az agyát és a gerincvelejét pusztítja. Később szívbillenytyű rendellenességek, aorta aneurysma léphetnek fel; végül a mirigyes szervekben tályogok keletkeznek, melyeket jellemző gumiszerű gennyes tartalmuk miatt gummáknak nevezünk. Ezek főként a bőrt, csontokat, az agyat vagy a májat beszűrő duzzanatok. A csontokban és ízületekben állandó fájdalomérzet jelentkezik. A központi idegrendszer, a szív és érrendszer valamint más szövetek károsodása elég súlyos lehet ahhoz, hogy a betegség halálos legyen. De ne keseredjen el, ma már a szifilisz, kisebb-nagyobb eséllyel, eredményesen gyógyítható. Ez egy néhány hónapos kúrát foglal magába, mely kezelésekre rendszeresen be kell járnia. Továbbá a kórokozó-mentesség megállapításáig nem létesíthet szexuális kontaktust - egy csókot sem! -, nem válthat ki bárcát, és kutya kötelessége figyelmeztetni embertársait a betegségéről!

- Köszönöm a kimerítő információt, doktor úr... - fintorogtam. - És ha nem vállalom a kezelést?

- Meghal.

1924. június 30.

A gyógykúra felől végül mégis úgy határoztam: belevágok. Küzdenem kell a kór ellen, hogy megbosszulhassam tulajdon halálunkat.

Mielőtt Josefet követem a Másvilágra, porrá kell zúznom az ördög instrumentumát, s nem tudhatom, mennyi idő szükségeltetik küldetésem beteljesítéséhez. Se betegség, se halál ebben meg nem akadályozhat!

Az első két injekciót már meg is kaptam.

Az orvos szerint természetes, hogy rosszabbul érzem magam, mint a kezelés megkezdése előtt: a szervezetem harcot vív a betegséggel, ami legyengít.

1924. július 6.

A kúra hatásosnak bizonyul.

A vérvizsgálat kimutatta, hogy véremben csökkent a kórokozók száma.

Közérzetem egyre rosszabb.

1924. július 14.

Nem folytathatom a kezelést.

A szervezetem allergizál a szérummal.

Sietnem kell.

1924. július 22.

A világ fordult ki sarkaiból; arra, ami most történik, nincs jobb kifejezésem. Mindaz, mi máig tartotta bennem a lelket, a küzdeni vágyás, a von Birken elleni bosszúvágy, amely súlyos betegségemben is tovább mozgatott, mindaz az erő, mely megacélozott abban, hogy halálomat türelemmel és mélósággal kivárjam, s nem engedte, hogy önkezemmel vessek véget krisztusi gyötrelmeimnek, minden, mi kitöltötte magányos napjaimat: szilánkjaira hullott.

Nincs rá szó, miként fejezhetném ki ama tragédiát, amely a mai napon kopogtatott be házam ajtaján, a jó monsieur Rambert imágóját öltve magára. A levél, melyet hozott...

Hiába odázom papírra vetni, a Sors fekete könyvébe már beírták azt, emberi vérrel!

Én nem tehetek mást, minthogy leírom tintával: JOSEF ÉLETBEN VAN!

Naplómhoz mellékletként csatolom a levelet, mely a létező legcsodálotasabb, s egyben legszörnyűbb hírt közli, melyet e földön gyászoló menyasszony kaphat.

Kimberley, 1924. június 24.

Egyetlenem, Amelia!

Végre újra tollat ragadhatok, bár okoz még némi kellemetlenséget az írás. De mi ez a könnyed fájdalom az örömhírhez képest, amit ezennel szeretnék megosztani veled. Két esztendőnyi sziszifuszi munka, oly sok viszontagság után, végül megkönyörült rajtunk a Sors!

A csákányt ugyan még stabilan megtartani nem bírom, mérési munkálatokat azonban akadálytalanul végezhetek. Egy ilyen földmérés alkalmával egy kürtőfalból kitüremkedő szikla zárta el a szabad kilátást mérőműszerem elől, s ezt a sziklatömböt én bártorkodtam kimozgatni a helyéből. Meggondolatlanul hozott döntésem végett kis híján ismét szerencsétlenség történt, mert váratlanul csúszni kezdett az északi fal - de ne aggódj, Szerelmem, még időben sikerült bizonságos helyre menekülnöm. Midőn társaimmal visszatértünk a helyszínre, immár a keletkezett károkat felmérni, a törmelék - no és a műszerek roncsai - között egy közel 1000 karátos kapfehér gyémántra leltünk. Sok időnk azonban nem jutott örvendeni, mert a fal újfent megindult. Ezúttal el nem menekülhettünk, de a nyakunkba zúduló apró törmelék senkiben nem tett kárt, eltekintve a fogunk alatt még sokáig csikorgó homoktól, és a sajnálatos ténytől, hogy a vagyonokat értő drágakő valahogyan odalett...

Gyönyörű Galambom! Meg kell gyónnom neked valamit: azt a gyémántot nem az omladék sodorta a mélybe. Mivel nem nyerhettem egérutat az újabb földcsuszamlás elől, a követ egy hirtelen ötlettől vezérleve a nadrágzsebembe csúsztattam. Abban a minutában el sem képzelhettem, mi késztetett eme értelmetlen cselekedetre, amelyről az izgalmak következtében meg is feledkeztem. Minden bizonnyal ez a szerencsés lapsus segített hozzá, hogy munka végeztével baj nélkül juthassak ki a bánya területéről. A munkafelügyelők álmukban sem gondolták, hogy valaki csak úgy, nadrágzsebben kísérel meg kicsempészni egy gigantikus gyémántot - ámbár ha tettemnek tudatában vagyok, viselkedésem alkalmasint gyanút ébreszt, és az ellenőrzésen át nem jutok.

Később a közös zuhanyzóban aztán egy baljós koppanás hozta vissza emlékezetem, amikor is földdel borított nadrágomat hanyagul a fal mellé hajítottam. Egy pillanatra megállt kölülöttem az idő. Zengett az egész fürdő, láttam, amint munkatársaim és főnökeim mind odakapják a fejüket, tudattalan szerzett zsákmányom pedig szemük láttára gördül ki a csempére...

A zuhanyrózsákból permetőző víz sistergése azonban csak az én fülemben nem nyomta el a halálos ítélettel felérő visszhangot, s a követ csupán előrevetített képzeletem gördítette ki zsebemből. Sietve lecsutakoltam magamat, majd levetett ruháimat a hónom alá kapva szaladtam a kunyhómba. Aztán csak toporogtam körbe-körbe a zsuptető alatt, nem tudtam, mi tévő legyek. "Vissza már nem vihetem, mert ha észreveszik, amint próbálom visszacsempészni valami törmelék alá: nekem végem. Szólni sem szólhatok róla, mert ki hinné el, hogy véletlenül loptam el? Istenem, hová rejtsem, hová rejtsem?"

Drága Amelia, s mindeközben Te jártál a fejemben. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak a lelepleződést, és meg kell vallanom - bár megbénított a félsz -, elhatároztam, ha törik, ha szakad, megtartom a gyémántot. Igen, meg kell tartanom, mert nem lehetett a véletlen műve, hogy mindez így történt.

Fokozatosan kezdtem visszanyerni józan eszemet, és végre képes voltam összeszedni a gondolataimat. Arra a döntésre jutottam, hogy a döngölt padló földjéből némi vízzel sűrű sarat dagasztok, s a gyémántot beléfoglalom, majd a sárcipót a tűzhelyen kiszikkasztom, s ezáltal semmiben sem fog különbözni egy közönséges kőtől, amit pedig papírnehezékként fogok használni az asztalomon.

Csak azt nem terveltem még ki, mi módon fogom hazacsempészni? De ne félj, egyetlen menyasszonyom, a Te Josefed ezt is kitalálja, s ígéri, nem lesz semmi gubanc. Szívem szerint most rögtön hajóra szállnék, és meg sem állnék, míg pici lábad elé nem borulhatnék a boldogságunk alapját megszilárdító ékkővel.

Kedves kicsi Mátkám, ezzel szemben azonban még türelemmel kell viseltetnünk. Ugye, meg tudod érteni, hogy nem hagyhatok itt egyik pillanatról a másikra mindent, mert az gyanút keltene. Teljes felépülésem után, továbbra is teljes erőbedobással kell dolgoznom, legalább még fél éven keresztül. Munka az lesz szépszerével, mert bár fentebb nem említettem, a leomlott rétegek alól egy sokat ígérő gyémántér került a felszínre.

Azt uszkve hat hónap alatt kifejtjük, aztán mint aki jól végezte dolgát, felveszem a munkámért járó juttatást, és repülök a karjaidba, Kincsem! Nem, nem is! Én kaplak a karjaimba, mert képzeld, a két év alatt kezem megerősödött, karom kiizmosodott, s a betegségekkel szemben is ellenállóbbá lettem. Élhetünk eztán gondtalan, egymásnak és szerelmünknek szentelve minden ezerszer áldott percünket, feledve a munkát, a nélkülözést, s neked sem kell többé betegágyamnál virrasztanod oly hosszú éjjeken át!

Leliismeretével küzdő és rajongva szerető vőlegényed,

Josef

Erkölcs és ösztön csapnak most össze bennem.

Dilemmák szaggatják lelkemet.

Boldogságom mézédes nektárjába epét cseppent a végzet.

Betegségemet vőlegényem előtt fel nem fedhetem, a szégyenletes kórság megmételyezné életünket. A hűtlenség hamis bélyegét többé le nem mosnám magamról, Josef gyanakvását többé el nem altathanám. Kórságomat elhallgatván azonban reá is átragasztom, s pusztulásba taszítom véle.

Elszörnyedek, mikor azt kívánom, Josef bárcsak halott volna, mert ezt a dilemmát más föl nem oldja, csak a Halál.

Ego Sum Resurrectio et Vita XIX.

2010-12-03T00:53:00.003+01:00

Anastasia naplójából...

1924. május 6.

Kedves Naplóm, tegnapelőtt Charlotte néniéknél voltunk: én, Nyuszika és - Gustav bácsi is eljött. Hatalmas nagy bált rendeztek, mert Rajmund anyukájának születésnapja volt. Végre találkozhattam a kis Lilivel. Már négy éves, és még sosem látta a bátyját, csak fotográfián. De azért nagyon szereti... És akkor benyitott Claire, Charlotte néni kedvenc szobalánya, és hamarosan Charlotte nénivel tért vissza. Nem engedték, hogy tovább fecsgejünk, mert szerintük már késő volt Lilinek. Szerintem meg az volt a baj, hogy Rajmundról beszélgettünk.

Meg is bántam, hogy elmentem, pedig Nyuszika megmondta, hogy nem egy tíz éves kislánynak való egy ilyen fogadás. Claire lefektette Lilit, én meg jól egyedül maradtam abban az óriási kastélyban, mert senki nem foglalkozott velem. Mindenki a körül a felfuvalkodott Charlotte néni körül legyeskedett, hogy milyen fiatal és szép még mindig, ő meg el is hitte. Holott öreg és csúnya.

Én egyáltalán nem voltam kíváncsi rá, de még Nyuszikára sem, ahogy Gustav bácsi puszilgatja, inkább elmentem megnézni a kastélyt.

Izgalmas kaland ígérkezett végre, mert jó sötét volt azokon a hosszú folyosókon, és mert olyan sejtelmesen imbolyogtak az árnyékok a gyertyafényben. Hátha láthatok kísértetet.

Kedvem lett volna kicsit kutakodni a szobákban is - azt nagyon szeretem, mindig talál az ember valami érdekeset a mások holmija közt -, de majdnem minden zárva volt, csak a könyvtár nem. Gondoltam, megnézem, milyen könyvek vannak, mert volt rengeteg: a földtől egészen a plafonig sorakoztak, de nem találtam a villanykapcsolót, a kandelábereket meg nem értem el odakint. Aztán még Charlotte néni toilette-szobáját is nyitva találtam, de ott meg nem volt semmi érdekes, csak piperék. Parfümök, púderek, zsíros kencék, meg Charlotte néni ronda parókái. Biztos kopasz. Egy csúf, kopasz boszorkány. Kíváncsiságból azért elvettem a fésülködőasztaláról egy üvegcsét, és magamra fújtam egy kevés kölnit. Rettenetes szaga volt! Még a számba is jutott belőle. Akárhogy dörzsöltam magamat a szoknyám szélével, az istennek nem bírtam megszabadulni attól a büdösségtől. Éppen az volt, amitől Rajmund anyukája is olyan rossz szagú, amiért nem szeretek közel menni hozzá. Na, mérgesen kifordultam a szobából, és jól becsaptam az ajtaját.

Össze-vissza kóvályogtam az emeleteken, belestem a kulcslikakon, hallgatóztam, lopakodtam, hosszasan várakoztam a pálmák mögött, váratlanul ki-ki ugrottam egy fordulóból, de egy fia szellemet sem tudtam rajtakapni.

Azt játszottam unalmamban, hogy én vagyok a kastély szelleme. Évszázadok óta bolyongok az elhagyatott falak között, és egy óriási, vértől csöpögő pallost vonszolok magam után, és lemészárlom azokat, akik hagyták, hogy tízévesen halálra unjam magamat. Remélem, már észrevették, hogy eltűntem, gondoltam, hadd keressenek, aggójanak csak! Azért se megyek vissza: ha megtalálnak, megtalálnak, ha meg nem, hát az az ő bajuk... Elvagyok én itt magamban akármeddig.

Pedig már nagyon kellett pisilni, mert míg odalent voltam, rengeteg sok bólét megittam, azt is unalmamban. Fogalmam sem volt, hol van a budi. Guillaume szokta így mondani, én meg eltanultam tőle, bár Nyuszika szerint durva, pórias beszéd... De nem baj, nekem tetszik: budi-budi-budi... Na, a lényeg, hogy nem bírtam már sokáig visszatartani. Először az egyik cserépbe akartam csinálni, de eszembe jutott, hogy jöhet valaki, és akkor lesz nemulass. Fogtam magam, és kiültem inkább az ablakba, a bugyimat meg félrehúztam, és lecsurgattam a falat. Aztán már nem volt kedvem elmozdulni onnét, olyan szép tiszta volt az éjszaka.

Visszahúzódtam a külső párkányról, és hosszában ablakmélyedésbe kucorodtam, úgy bámultam kifelé a kastélykertbe. A távolban egy kutyus vonított, talán a Wolfgang.... Én is megugattam a teliholdat, és nagyokat szippantottam a levegőből, mert ilyenkor mindig jobban illatoznak a virágok. Éreztem még valami dohosat is, furcsa, ázott fölszagot, száraz virágszagot, amitől libabőrös lett a karom, de egyáltalán nem volt rossz.

Csak kicsit szédült tőle a fejem, és kezdtem elálmosodni. Már majdnem elaludtam, amikor meghallottam, hogy valaki énekel a kertben. Kinyitottam a szememet, megnézzem, ki van odalenn, de az ének rögtön elhallgatott. És senkit nem láttam, csak a mindenféle bokorállatokat: medvét, oroszlánt, lovat, orrszarvút - meg egy angyalformájút.

Erősen meresztgettem a szememet, mert szerettem volna látni valami mást is - nem is tudom, mit kerestem -, az az angyal meg olyan volt, mintha engem nézett volna. Hirtelen olyan hideg lett, hogy csattogni kezdett a fogam, és eszembe jutott, hogy mégis vissza kéne mennem Nyuszikához, mert haragudni fog. Le is másztam gyorsan az ablakkeretből, ám a szemem sarkából megláttam valamit. Egy árnyat láttam elsuhanni a kertben. Visszafordultam, és akkor valaki tényleg ott állt az angyalbokor előtt, és engem nézett. Egyenest a szemembe bámult. Nem bírtam róla levenni a tekintetemet, az övé meg bekúszott a fejembe, a szememen kersztül, lecsusszant a torkomon, bele a hasamba. És húzott kifelé, vonszolt ki az ablakon, magához akart rántani, már derékig lógtam a párkányról... És képzeld, Naplóm, nem is féltem, hanem azt akartam, hogy elvigyen, és ő legyen az új apukám, ne a Gustav bácsi! De nem vitt magával. Egyszeriben elengedett, kiugrott a hasamból, és ez olyan rossz érzés volt, hogy sírni kezdtem. Most már féltem is! De nem bírtam felállni, csak feküdtem derékig kilógva az ablakból, és néztem őt, ahogy egyre távolodik, habár meg sem moccant. Nyuszika hangját hallottam messziről: tűzforró, suttogta, azután a levegőbe emelkedem, és száguldott velem a folyosó.

Amikor itthon felébredtem, borzasztó rosszul éreztem magamat, Nyuszika azt mondta, beteg vagyok.

1924. május 7.

Akartam írni, de inkább nem. Most nagyon rossz nekem. Fázom meg a fejemben van valami nagy nehéz kocka, és ha megmozdulok, akkor zötyög benne, és nekiütődik a sarkával a belsejének, és az úgy, de úgy fáj, hogy majdnem hányok.

1924. május 8.

Mégsem olyan rossz betegnek lenni. (Csak nem szabad sokat ficánkolni, és akkor a kocka sem zötyög a fejemben.) Mennyire más így minden! Félelmetes és érdekes. Szeretem, ha egy kicsit félelmetesek a dolgok. Ilyenkor él a szoba és lélegeznek a bútrok. Tegnap este láttam, ahogy leakasztja magát egy árnyék a fogasról, és megszökik az ajtó alatt. Máma meg felnyikordult a szekrény: odanéztem, hát nem ásított! Kicsit megijedtem, hogy bekap, akkora nagy szája volt, és borzongva a fejemre húztam a dunyhát. Nyuszika erre berepült a szobába, és az ágyam fölé lebegett. Szép zöld és sárga gömbök kavarogtak az arcán, és mindenütt, amerre járt. Hogy aggódott szegény! Nem talált, mert jól elbújtam. Nem akartam, hogy aggódjon, kidugtam az orromat a dunyha alól. Ő rosszízű orvossággal kínált, de én szóltam, hogy nem kell, mert még nem szeretnék meggyógyulni. Olyan jó így. És akkor a szája elé kapta a kezét, és majdnem sírt, azt mondta: istenem, ne beszélj badarságot. Én meg bevettem a gyógyszert, mert nem akartam, hogy Nyuszika sírjon - pedig nem kell sírni.

Csak ne jutott volna eszembe a Papírnéni! És amint eszembe jutott, besiklott a kulcslikon, és megállt a rádió előtt és nézett. Tőle nagyon félek. Nem úgy, mint a szekrénytől, meg ilyesmi, az olyan jó, izgalmas félés.

Papírnéni valamilyen bába, azt hiszem, vasorrú... És lehet, most is itt figyel engem a szobában, csak én nem látom, mert oldalvást áll. Ő meg csak szemből látható, mert annyira sovány.

Régen sokat járt hozzánk, míg kicsi voltam: dajkált, ha Nyuszika nem ért rá. De aztán egyszer nem jött többé. Nem volt neki szabad. Azért, mert egy angyalcsináló volt! Kiderült róla. Rajmund anyukájának már hat angyalt is csinált, és csak a véletlenen múlott, hogy Rajmundból nem lett az. Nyuszikáék beszélgettek erről - akkor még veleünk volt édesapa is -, azt hitték, alszom, de én mindent hallottam. Meg is kérdeztem, hogy az miért baj, hiszen az angyalok jók, és aki angyalokat csinál, az... Nyuszika meg sem várta, hogy végigmondjam, és azt felelte, hogy csak Isten csinálhat angyalokat... És nagyon szomorúnak tűntek mindketten. Rögvest be is hoztak a szobámba, és lefektettek hajcsizni. De aznap éjjel már nem bírtam elaludni, mert hirtelen olyan félelmes lett a sötét szobában - a Papírnéni meg az angyalcsinálás. Nem tudom, mi az igaziból, csak azt, hogy valami nagyon rossz dolog...

És akkor egyszer édesapa sem jött haza többé.

Elvitte magával a Papírnéni bosszúból, mert nem engedte, hogy belőlem is angyalt csináljon.

1924. május 11.

Megint itt volt az éjjel, Nyuszika kergette el. Beszaladt a szobába, de már nem láthatta, mert a Papírnéni nyomban kisiklott az ajtó alatt. Én meg csak vinnyogtam félelmemben, mint egy újszülött macska, és próbáltam elmagyarázni Nyuszikának, hogy magával akar vinni engem is, mint édesapát. Fölvett a karjába, és ki akart velem repülni az ablakon, és közben azt dúdolta a fülembe, hogy "Csitulj el kisbabám, aludj el kisbabám, várnak rád a csillagok, csitulj el, pusztulj el, várnak már az angyalok..." Erre Nyuszika azt mondta, hogy valamilyen hagyma-mázban vagyok - micsoda hülyeség! -, meg félrebeszélek, pedig csak azt próbáltam elmagyarázni neki, hogy a Papírnéni, aki boszorkánnyá változott, visszajött, hogy angyalt csináljon belőlem is. De én nem akarok még angyal lenni. Szerencsére Nyuszikától fél valamiért, különben nem tűnik el, hanem velem együtt elrabolja.

És kérleltem, hogy maradjon mellettem, mert csak ő védhet meg, nem akarok angyal lenni, nem akarok angyal lenni! És forgott velem a szoba, a falak meg olyan közel jöttek... Úgy éreztem, agyonnyomnak... És valaki állt a sarokban, egy fekete ember... aztán megnőtt, föl a plafonig, és végigfolyt rajta, a lábait végignyújtotta a padlón, és a karjaival körbeölelete a szobát... húzta össze egészen kicsire, mint egy zenélő doboz... és egy mosolygós szakállas bácsi tekerte a verkli kurbliját, és csilingelt minden... meg morajlott... Rajmund meg ott állt a porond közepén, bohócnak öltözve... és el volt szakadva a szép pepita ruhája... véres volt a selyme... kezében tartotta a naplóját és olvasta-olvasta-olvasta hangosan... egyik szeméből potyogtak a könnyek... a közönség tüskés vadgesztenyével dobálta őt... és csak röhögtek... és röhögtek... mint egy óriási száj... de a bácsi tovább játszott a kintornán, és a közönséget beszippantotta a doboz... és játszotta azt a furcsa zenét, amit a cirkuszban szoktak... de egyszercsak eltört valami a dobozban: felpattant a fedele, és a fekete ember ugrott ki belőle... és kitátotta a száját... elnyelte a bácsit... és Rajmundot... a lámpát, a bútorokat, és engemet... és... Anyu, anyu, hol vagy, nem látlak!... A levegőbe emelkedtem, suhantam át a sötétségen, és hallottam Nyuszika hangját, de nem láttam őt, és potyogott az arcomra meg a számba valami meleg, sós lé... aztán fényességet láttam, olyan fényeset... és jegeset... nedveset... jaj, de nagyon hideg volt... Anyu, anyu, fogd a kezem, úgy fázom... Aztán az idős, szakállas bácsi hajolt az arcom fölé, nagy erős szemüvege volt neki, az óriási szemei meg csak úgy szaladgáltak mögötte... Jaj, ne, aúúú... anyu, anyu bánt, megszúrt... anyúúúú... segíts ne engedd, hogy mégegyszer belémszúrjon... és akkor felnéztem, Nyuszika ült az ágyam szélén, és simogatta a fejemet, és végre mosolygott - mint egy angyal.

Ego Sum Resurrectio et Vita XVIII.

2010-11-19T02:10:00.003+01:00

Marie naplójából...

1924. április 30.

A felügyelő egyre többet követel az öcsémtől. Már minden héten ki kell állnnia valakivel, s egy idő óta részesedést sem kap a nyereségből. Azt mondta Stolz, a kényelemért cserébe olykor vállalni kell egy kis kényelmetlenséget.

Viktor sosem élt feddhetetlen életet, s most, hogy már egy ideje az úrfinak szolgál, sem bír a természetével. Folyton belekeveredik valami butaságba, két hete is megruházta a hentest, mert az nem vette jó néven, hogy részegen a nejének udvarolt, és rosszallását azzal bátorkodott kifejezni, hogy egy dagadóval felképelte őkelmét. Viktor erre behúzott egyet a hentes nagy, kövér hasába, az meg rögtön szaladt a rendőrségre, hogy megbecstelenítették a feleségét, őt magát meg összeverték, mert szóvá merte tenni...

Hát ilyeneket csinál az én öcsém, mert mindig a nőkön jár az a bolond agya, aztán meg jön a felügyelő, neki meg verekednie kell, hogy ne zárják el. Már engem is megfenyegetett, célozgatott rá, hogy utcalánynak állít, de mivel én mindig itt vagyok Rajmund úrfinál, csak az öcsém mérkőzéseire járok el, nem tud mit kezdeni velem.

Viktor meg van győződve róla, hogy azért üldöz bennünket, mert annak idején, mikor az úrfi kiállt értem az Elysiumban, a felügyelő, aki nem bír veszíteni: vesztett. Vesztett, és képtelen ezt feldolgozni, s rajtunk köszörüli megcsorbult önérzetét. Elkeseredett bosszú ez, mert nem vallottunk az úrfi ellen, s ezzel keresztbe fektettük a rönköt előtte, amin aztán elbukott.

Istenem, mégha csak ennyi lenne! Viktor erős, s még élvezi is, hogy kiadhatja erejét, a felügyelő rajtam úgysem talál makulát - de félek, hogy általunk szándékozik a gazdám közelébe férkőzni. Tudom, hogy nem nyugszik, ameddig el nem éri a célját, míg be nem igazolja csalhatatlanságát, s meg nem kaparintja a gazdám vagyonát.

Figyeli az úrfit, a ház körül őgyeleg és jegyzeteket készít egy noteszbe. Láttam! Egyik nap a piacról jöttem haza - biciklivel voltam -, s már a rue du Vieux Cimetière-en tekertem, amikor látom, hogy ott áll a felügyelő, nem messze a háztól egy fa mellett, és írogat. Vigyázva, nehogy zajt csapjak, leszálltam, és lopva, de szaporán visszatoltam a biciklit a sarokig - onnét leskelődtem. Fel voltam készülve rá, hogy ismét nyeregbe pattanjak, uganis dolga végeztével csakis énfelém jöhet, mivel az ellenkező irányban már csak a temető meg a városhatár van. Egy darabig figyeltem, aztán, mintha megérezte volna, hogy nincs egyedül, fogta magát, eltette a füzetet és elindult. De a másik irányba - és eltűnt a ház mögött. Ezt már a Wolfgang kutya is észrevette, mert veszett csaholásba fogott (ám hamar elhallgatott valamiért), én meg felpattantam a kerékpárra, és ahogyan csak bírtam, hazahajtottam.

Az úrfi a zongoránál ült - teljesen tele volt, a hangszeren a boros üvegek meg üresek -, és szokása szerint játszott szegénykém, mint akit ráz az Isten leke.

Mondtam neki, mit láttam.

- Tudom, Marie, tudom! - Padamm-padadamm-padamm-padamm - verte a billenytűket, és hátravetett fejjel hahotázott. - Már én is többször észrevettem. Mindig itt eszi a rossznyavalya. Félsz őle netán - pamm-padamm-padamm -, mert én nem! Felettébb szórakoztatónak találom! Hozz még bort! Szomjazom - pararararara-ramm-pamm-pamm-pamm, pamm-papapapa-paadamm...

- Felügyelő úr, drága felügyelő úr! Mért kerülget engemet? - A konyhából hallottam, amint így kiabál. - Inkább kerüljön beljebb, ne szégyellje, ha szeret, hisz én is úúúgy szeretem magát! Vaúúúúúúúúú, vaúúúúúúúú!

Hiába csitítottam, nem hagyta abba, mi több, arra akrat rávenni, hogy beinvitáljam Stolzot a házba. Megmondtam neki, márpedig én be nem hívom azt a gazembert, ha megver sem, és jobban teszi, ha Ő se óbégat... Erre megállt a keze a billentyűk fölött, majd tiszta erőből lecsapta a zongorafedelet, és rézsút rám szegezte a szemeit. És az a jéghideg csönd, az a végtelen pillanat síri némaság!

- Hová lesz a világ, ha már a cselédek szabják meg, mit tehetnek a gazdáik! - lökte ki maga alól aztán a zsámolyt, és felém lendült. - De hát, mi bajod vele? - váltott hangnemet, jóságosan elmosolyodott, és átkarolta a vállam. - Megijedtél? Csak vicceltem... Ne haragudj, hogy kinevetlek, de olyan fehér vagy, mint a...

Mint a fal. Valószínűleg ezt mondta...

Rajmund úrfi ágyában jöttem eszméletre, Ő meg ott ült az ággyal szemben, a székén, keresztbe vetett lábbal, és kedélyesen borozgatott, pöfékelt...

- Tudod, mért kushad a kutya? - fújta a füstöt a plafon felé. - Mert eteti! De nem neheztelhetek Wolfgangra...

- Hogy kerülök ide?! - ültem föl kótyagosan.

- ...ja, elájultál ...hiszen csak a természetnek engedelmeskedik: ha éhes, eszik, bárki adja is szájába a falatot; ha verik, elszalad; ha felhergelik, támad, és így tovább. Nem idomították képmutatásra, amit nagyképűen erkölcsnek nevez a világ. Miféle erkölcs az, ami elítéli a hazugságot, holott abból táplálkozik? Mímeld a jómodort, hitesd el, hogy megértő vagy, becsületes; légy nagyvonalú, még ha a levegőt is sajnálod vendégedtől, s mindehhez vágj jó képet; csapj be mindenkit magad körül, ha kell önmagadat is... A szennyes test az újdonatúj ruha alatt is, a gallon parfüm alatt is bűzlik! A kutya legalább őszinte. Mint valamennyi állat. Ha megismerem: ismerem, pontosan tudom, mit várhatok tőle. És ezt becsülöm benne, ezért nem tudnék haragudni Wolfgangra, ahogy egyetlen állatra sem, bármit tesz is...

- Megyek, odateszem az ebédet - szóltam zavartan, de Rajmund úrfi nem engedte.

- Nem, nem teszed oda az ebédet, végighallgatsz, mert így akarom, és mert nem vagy jól! Meglehet, lázad van, mutasd a homlokod!

- De, Rajmund úrfi...

- Nincs Rajmund úrfi, Rajmund van, és Rajmund borogatást hoz a fejedre, meg ágyba a reggelit, és te pihensz és gyógyulsz, és végighallgatsz, ha tetszik, ha nem!

- De, Rajmund úrfi, ne hozzon zavarba, nincsen semmi bajom, csak úgy megijesztett... aztán a hirtelen megkönnyebbülés... zsibbadás áradt szét bennem... és lelesett a vérnyomásom. De nem vagyok beteg - szabadkoztam kézzel-lábbal, próbáltam felkelni az ágyból, de Ő erőszakkal visszanyomott a párnára.

- Nem számít, én akkor is azt vettem a fejembe, hogy beteg vagy: most megtapasztalod végre, hogy milyen az, mikor valaki agyongondoz, az agyadra megy a törődésével, tetejébe abszolút fölöslegesen, és elengedi a füle mellett, amit mondasz neki! Most visszakapod a kölcsönt, te bolond lány. - És nem tudtam hangsúlyából eldönteni, hogy ez a "bolond lány" - meg az egész úgy egybevéve -, tréfa-e, vagy sem?

Minden esetre Rajmund úrfi nem átallott beváltani ígéretét: priznicelte nem létező lázamat, reggelit hozott, szakadatlan a hogylétem felől érdeklődött, sürgött-forgott körülöttem, amivel kis híján az őrületbe kergetett. Bármennyire szeretem is - mert, ugye, nem felejtetted el, Naplóm, hogy mindennél jobban szeretem Őt! -, azért fohászkodtam magamban, hogy jaj, hagyjon már békén. Pedig minő kiváltságos helyzet, hogy személyesen Rajmund von Birken, az én drága úrfim, ápol, hogy az ágyába fektetett, miután a saját két karjában hozott a szobájába, ami a tudvalevőleg legszigorúbb tabu! Olyan kínos volt, olyan megalázó!

Jól megleckéztetett - de megérdemeltem. Most már tudom, mit szenvedett el szegény három éve, amikor annyit nyüstöltem a betegsége végett, amikor szüntelen a homlokát akartam tapogatni, nem-e lázbeteg, amikor minden áron orvost akartam hívatni hozzá... Természetes, hogy aggódtam, majd' megszakadt a szívem érte, amikor láttam, milyen rossz bőrben van. De Ő nem akarta, hogy mindezt éreztessem vele, vagy hogy egyáltalán észrevegyem, Ő csak pihenni akart, és én! én meglehet, csak tovább rontottam az állapotán az örökös ajnározásommal. Istenem, hogy lehettem olyan önző!

Na de, most jól megakptam a magamét, órákon át feküdnöm kellett, és Rajmund úrfi szakadatlanul mesélt mindenféle dolgokat a Stolzról meg a dilis Ameliáról.

Jaj, de olyan részeg volt! Néha a szavát sem értettem - és nem mert összeakadt volna a nyelve. Valami Pierette-ről is beszélt, hogy eljár hozzá mostanában. Úgy hiszem, Pierette egy kurva! Azt mondta, ő legalább úgy törődik vele, ahogy kell, megérti, és nem próbál beleavatkozni az életébe, és majd elvisz hozzá engemet is, hogy megismerjük egymást.

Én nem bánnám, ha vele mehetnék egyszer, biztos tényleg nagyon kedves lány lehet, ha az úrfi szívesen tölti vele az idejét, még ha kurva is... Azért kicsit irigy vagyok rá, mert vele jobban érzi magát Rajmund úrfi, mint velem! És azért vagyok nem nagyon irigy, mert nekem az a fontos, hogy a gazdám jól érezze magát! Csak attól félek, az éjszakában belekeveredik valamibe... amibe nem szabad... Vagy olyat csinál Pierette-el, amit Pierette nem ért meg... és bepanaszolja... a rendőrségen... az úrfit... és akkor a Stolz... Máriám! Rajmund úrfi olyan kiszámíthatatlan mostanság. Az haggyán, hogy viccből majdem halálra ijesztett, de a múltkor beszélgetés közben egyszercsak durván befogta a számat és megharapta a nyakamat! Hát az nagyon fájt. Valahol mélyen mégis jó érzés volt, és juj!, hogy bizseregtem, mert az én gyönyörű úrfim csinálta, és közben erősen magához szorított: éreztem a teste melegét, ahogy izmai megfeszülnek, tenyere finom illatát, drága Istenem! a lélegzetét a bőrömön. S bár gyomrom görcsberándult a fájdalomtól, azt akrtam, sose hagyja abba, fogott velem a világ, ott szerettem volna meghalni a karjaiban. Később szégyellettem is magam miatta, gyónni is voltam, de csak annyit mertem elmondani a plébánosnak, hogy olyan történt a gazdám és énközöttem, amiért most bűntudatom van... És nyaksálat kellett hordanom, mert egy hétig meglátszott a helye. Még ki is sebesedett!

Urambocsá, titkon azt várom, megint megtegye!

Ego Sum Resurrectio et Vita XVII.

2010-11-10T14:59:00.005+01:00

Amelia naplójából...

1924. április 13.

Vége a világnak, minden reményem porba hullott. Josef halott, von Birken sárba alázott. Nincs miért élnem. S nincs merszem végét venni a kínoknak. Félek a haláltól, mégis egyre hívom, szabadítson meg a gyötrelmektől, nyissa meg előttem a Mennyek kapuját, hogy új otthonunkban nászra keljek halott vőlegényemmel. Jézus Krisztus urunk megváltó kegyelmét kérem, ölelje magához árva lelkeinket, és egyesítsen bennünket az Úr színe előtt.

Von Birken a Sátán földi helytartója, s hiába tagadja, tudom, ő tehet a drága Josef haláláról. És a halál közelségében hitem mérglegre került: a leggonoszabb hatalmat is a legfelsőbb Jószádék teremtette, hogy próbára tegye gyarló lelkeinket? S kételyem támad, valóban oly jó-e a Legjobb, ha ily kegyetlen próbatétel elé állít, melyen, ha elbukom, örök kárhozatba taszít? Valóban oly jó, ha képes elvenni életem értelmét, s nem ad bátorságot eldobni a földi kínokat, ha röghöz köti lelkemet? Ha oly jó, miért hagy szenvedni, miért késlekedik a megváltással? Ha téboly és halál árnyékában járva, tiszta gyermeki kegyetlenséggel figyeli, mint vonszolom magammal kínkeserves életemet, ha képes ily szenvtelenül végignézni egy lélek sorvadását, lehet-e jó?

Immáron új értelmet nyert azon mondás, miszerint az ördög sem olyan fekete, mint amilyennek festik. Lehet-e gonosz az, mit a Jóság, a Kegyelem hozott létre? S ha von Birken csak Isten eszköze, főt kell hajtanom előtte, s rajongásig szeretnem; kinek arca egy angyalé, melyen egy világ fájdalma tükröződik, miként lehetne gonosz? A legszörnyűbb eretnekség lenne az, az Úr csalása magamaga ellen, egy saját húsát felzabáló őrült istenség szuiciduma!

De jaj, papírra vetett gondolataim elborzasztanak! Engem is megfertőzött von Birken gyilkos kórsága, netán a sátáni malefícium aratott győzelmet fájdalomtól tébolyult elmém fölött?

Apage satanas!

Ave, Mortis!

Én hívom a Halált, s ő hív engem, megannyi testet öltve. Hajnalonta a tóba költözik, lágyan suttog, s oly édes ez a hang, hogy csak fullasztó ölelésének ígérete tántorít el. Napra nap rám kacsint a kés pengéjéről, s hajamba kapaszkodva vonz, húz kifelé második emeleti ablakomból. Csontarccal nevet rám a vonat kerekeiről, s azt zakatolja: "Fel-szaba-dí-talak, fel-szaba-dí-talak, fel-szaba-dí-talak..."

Olykor ablakpárkányomon, olykor alpesi szirtek peremén egyensúlyozva rettenek, s halálfélelemtől nyüszítve rogyok a fal tövébe, máskor az utolsó pillanatban lépek vissza a kövesútról, a sínekről; a fagyos acél nyomán serkedő vér első tüzes futamára emelem el csuklómról a pengét, s a gondolat, hogy egy villanás alatt vége lehetne mindennek, hogy koponyámat kerekek roppanthatják össze, hogy éles sziklák zúzzák pozdorjává csontjaimat, hogy kiontott vérembe fagyaszt a vég, megrémít. Iszonyodom attól, mit mindennél jobban vágyok. Talán figyelmeztetés ez: nem lehetek potyautas Kharón dereglyéjén, nem tehetek erőszakot a Halálon. Így nem cselekedhetem egyebet, kísértem állhatatosan, míg önszántából belém nem szeret, csábítom s a nyomában járok.

Ego Sum Resurrectio et Vita XVI.

2010-11-05T07:14:00.007+01:00

1924. április 12.

Teher alatt nő a pálma - mondják -, csakhogy én nem vagyok pálma, én összeroskadok alatta. Attól tartok, kezdődik minden előről. Marie elviselhetetlenebb, mint valaha. Örökösen nyaggat-faggat, öt perc nyugalmam nincs tőle. Mintha valami különleges érzéke lenne rá, amint kinyitom a szememet, betör a szobámba: "Nem enne, Rajmund úrfi, kihűl az ebédje." Marie, mondom neki, hajnalban nem ebédelek, alszom. "De hát már délután kettő óra van." Nem bánom, felőlem lehetne este tíz óra is, nekem most akkor is hajnal lenne. Majd szólok, ha kell valami, mondom bosszúsan a falnak fordulva, s mintha tényleg a falnak beszélnék, ő folytatja: "Egyen valamit, kérem! Egész nap csak alszik, nem eszik, csak issza azokat az erős italokat, aggódom önért." Aggódsz, Marie? - rántom le magamról a paplant. - Akkor hagyj nekem békét! Nem veszed észre, hogy megbetegítesz az örökös gondoskodásoddal? Ha úgy esik jól: alszom, ha meg úgy, akkor iszom! Semmi közöd hozzá! A te dolgod, hogy azt tedd, amit mondok, és akkor, amikor mondom! Emlékezz! Három éve is így kezdődött: és mi lett a vége? Majdnem az elmegyógyintézetben végeztem az önfejűséged miatt...

És íme! Ma reggel Wolfgang keltett, s hogy valaki hajigálja a ház oldalát.

- Dugd ki a pofádat, te átkozott gyilkos! - őrjöngött a dobálózó, s amikor kinézek az ablakon....

Amikor kinéztem rajta... egy pillanatra megsemmisültem: Amelia Archembault állt a kapu előtt, és épp engem vett célba.

Hamar kinyitottam az ablakot, de szólani sem volt időm, mert már repült felém a kavics, be a szobába, alig bírtam elhúzni a fejemet. Nem teketóriáztam, kivetettem magam az ablakon, s mezítlábasan, pizsamában rohantam a bejárathoz. Fejemben még zakatolt az előző éjszaka, de másnaposságomat, mintha elvágták volna. Üvöltöttem, az ördög tudja, miket, feltéptem a rácsot, megragadtam Ameliát és berántottam a kertbe. Valahogy nem foglalkoztatott, mit fog vele művelni a kutya. (Kis híján azonban engem kapott meg a nagy felfodrulás közepette.)

- Meghalt, megölted, te aljas! - jajdult fel Amelia, és egy levelet lobogtatott a képembe. - Ezért megöllek, a puszta kezemmel tépem ki azt a mocskos, fekete szívedet! - ugrott nekem, és két ököllel ütötte-verte a mellkasomat.

- Nem öltem meg senkit, maga... te istenverte hülye, de ha még egyszer megütsz, úgy éljek, igazad lesz!

Archembault visítani, toporzékolni kezdett, és olyat vágott az arcomba, hogy szikrát szórt a szemem. Bődületes pofont kevertem le neki viszonzásképp, a tenyerem is elzsibbadt belé, s Amelia végre lecsendesedett.

- Nem félem a halált - szipogott lángoló arcát tapogatva -, nekem már nincs vesztenivalóm. Josef halott. A maga hibája, a maga hibája... - sóhajtott, és színpadias mozdulattal a homlokához kapott, mint aki elalélni készül - én meg szépen elléptem útjából, nehogy rám zuhanjon.

- Micsoda szánalmas egy nőszemély maga - fanyalogtam. - Most gyűlölnöm kellene, de tudja, mit? Magára nem pazarlom, mert nem érdemli meg. Kegyed nem érdemel mást, csak szánalmat és megvetést - fogtam meg a könyökét, hogy felsegítsem a gyepről. - Jöjjön, Amelia, most már őszintén kíváncsi vagyok, hogy öltem meg Josefet. Leülünk az ámbituson, ugye, megérti, ha nem akarom a házamba hívni.

- A maga lelke, Rajmund, ha van egyáltalán... olyan kérges, mint a mezítlábas parasztember talpa a tarlón - zsörtölődött, mialatt feltápászkodott.

- Ne szerepeljen, Amelia, nem a színházban van. Jön nekem ezzel a teátrális maszlaggal meg az allűrjeivel - ha kell Brünhilde, ha kell Júlia -, de nincs egy saját gondolata. Néha elgondolkodom, vajon maguknak, színészeknek van-e saját lelkük. Oly nagyon okosak és művletek és finom lelkületűek... De kié az a fene finom lelkület, mondja?... Na, tegye oda magát, kicsit sáros a hintaszék, tudja, bever az eső, de rá se rántson! Hisz kegyednek már mindegy...

- Marie-nak legalább szép temetése volt? - nézett rám révetegen, midőn leült. Ekkor láttam meg, hogy pupillái, mint a gombostű feje.

- No lám, félrebeszélünk. Hány csepp laudánumot vett be, hogy ide merészkedjen?

- Tudom, hogy rég halott, Josefet is megölted, hamarosan rajtam a sor! - emelkedett föl ültéből, fröcsögve. - Ám legyen, én leszámoltam az élettel, végezhetsz velem, de magammal viszlek!

- Üljön vissza, a szentségit! - löktem vissza. - Hogy lehet ilyen visszataszító nő létére, nincs magában egy szemernyi méltóság? Marie! Te meg ahelyett, hogy az ablak mögött lapulnál, hozhatnál egy kancsó hideg vizet!

- Igenis - csipogott Marie a konyhából, lelepleződve. - Vizespoharakat?

- Vizet mondtam, nem vizespoharat... Itt van már?

Vízcsobogás, lábdobogás, Marie kezembe nyomta a kancsót:

- Parancsoljon...

- Köszönöm, Marie. Gyere, nézd a te barátnédet - fogtam át a lány derekát -, nyakunkon a Húsvét, ő meg már most úgy kókadozik, hogy menten lefordul a székről. Ezt ugye, nem hagyhatjuk... Nos, Amelia, szabad-e locsolni? - És egy jól irányzott mozdulattal Ameliára borítottam a vizet.

Amelia úgy visított, mintha savat öntöttem volna a szemébe, bár meg kell hagyni égetően hideg volt a frissítő.

- Hozok törülközőt, még meghűl - szólt Marie összeborzongva.

- Nem kell neki. Hadd hűljön. A láz legalább kiégeti az agyából a téveszméket.

- Hát ez a módszere! - prüszkölte Amelia a hajáról csurgó vizet, és kezdett magáhoztérni. - Ha majd elragad a tüdőgyulladás, maga mossa kezeit, arról nem tehet. De ne féljen, megírom a naplómba, hogy lelocsolt, s mégcsak meg sem szárítkozhattam. Tudni fogják, ki a bűnös!

- Jól van, Marie, hozz neki valamit, nehogy megfázzon... De árulja el, Amelia, mi a rosseb lelte megint? Idejön, alig áll a lábán, nekem esik, és azzal gyanúsít, hogy megöltem a vőlegényét... Ó, nehogy megint tombolni kezdjen! Előbb halgasson végig. Rég nem neheztelek magára, nem számít, milyen mély sebet okozott, már nem fáj. Találtam rá gyógyírt... S bár nem tudom magamban semmissé tenni, azt gondolom, mindnyájunknak jobb, ha nem bolygatjuk a múltat. Tudom, hogy annak idején Marie-n trémázott, mert féltette tőlem, rettegett, hogy elmarom magától, tudom. De felfoghatatlan, most mi baja van? Hiszen évek óta nem beszélnek.

- Megölte Josefet - sziszegett, miközben fejére tekerte a törülközőt.

- Megöltem, megöltem! Csak ezt tudja szajkózni?! Magyarázza el értelmesen, mi történt, mi a nyavalyát vétettem maguk ellen, s ha sikerül meggyőznie, hogy én okoztam Josef halálát, hát esküszöm, magam megyek el a felügyelőhöz! - És egyszerre elbizonytalanodtam - isten bizony megrémültem! -: nem tettem-e olyasvalamit, amire jobb, ha nem emlékszem.

- Ez nem tartozik a rendőrségre - húzta el a száját. - Látja ezt a két levelet? Ez Josef halálhírét közli...

- Fel sem bontotta, honnét tudná?

- Tudom. Josef megesküdött, hogy sajátkezűleg ír nekem, amíg él. És ez nem a vőlegényem keze írása... - csuklott el a hangja.

- Mutassa - vettem el tőle a két borítékot. - Magának nincs normális esze! - csattantam föl. - Hiszen ezek Dél-Afrikából jöttek! Hogyan ölhettem volna meg, amikor... Na, hordja el azt a csontos valagát, mert belerúgok egyet! Ezt nem hiszem el! És én már attól féltem... Nem hallotta? Menjen már, menjen a pokolba, maga... maga... izé! - rángattam ki a székből, és lependerítettem az ámbitusról. - Méghogy megöltem! Idióta! Barom!

- Igenis maga tette, bennünket is megmérgezett a von Birken-pestissel, az egész város el van átkozva, amióta világra jött, hát nem látja, hogy mindenki meghal maga körül?

- Ne idegesítsd Rajmund úrfit, te rosszindulatú perszóna - pattant föl Marie durcásan, aki eddig fülére tapasztott kézzel, vörös fejjel gubbasztott a lépcsőn. - Menj el innen, hagy békén minket, megértetted?! - Felkapta az ajtóból a seprűt, és azzal fenyegette Archembault-t.

- Szegény, Marie, most már teljesen olyanná váltál, mint ő! Meg kellett volna halnod, de te élsz. És akit nem pusztít el a ragály, hordozójává válik. A testében neveli, a véréből táplálja, mint valami ördögi magzatot. Fertőző vagy tenmagad is...

Ego Sum Resurrectio et Vita XV/2.

2010-10-07T20:41:00.012+02:00

Megrántottam a zsinórt, rendeltem egy palack Moët-Chandont, s a pezsgővel egyetemben Viktor is megérkezett.

- Fizetek - szóltam.
A felszolgálónő kérdőleg nézett Pierette-re, ő meg szemével jelezte, nem érti, mi történt.
- Monsieur Rajmund, monsieur Rajmund - suttogta a lány, szinte könyörögve, és két kézzel ragadta meg a karomat. - Hát nem marad? Maradjon. Legalább egy fél órácskára...
- Meggondoltam magam.
- De a szoba...
- És kivennék egy szobát. Egy éjszakára - utasítottam a másikat.
Pierette arcán gyermeki öröm árad szét.
- Mégiscsak felmegyünk? Ó, monsieur...
- Csak te mégy, Pierette.
- Én? Mihez kezdek ott egymagam?
- Az erkélyről nézed a csillagokat, elpezsgőzöl - vagy kiöntöd, mit bánom én - azután... - vontam meg a vállam, és egy húszfrankost csempésztem "uniformisa" zsebébe.
- Nem kell fizetnie - mondta őszintén és szomorúan a lány, és adta vissza a bajnkjegyet.
Elvettem tőle, csak hogy a markába nyomhassam és rázártam ujjait.
- Mára vége a műszaknak, kipihened magad.
- De kérem, uram... - nézett ökölbezárt kezére, s már-már sírásra állt a szája. - Én... önnel szeretnék... Rajmund... Kérem, jöjjön! Azt teszem, amit csak kíván, ha óhajtja, magához sem érek, csak... csak... Istenem! - tört ki belőle a zokogás. - Csak maradjon velem még egy kicsit!
- Legközelebb, Pierette, legközelebb - simítottam meg tűzforró arcát, és a döbbenettől lemerevedett Viktorhoz fordultam. - Na, gyerünk!
Kilibbentünk a szeparéból, mint akik jól végezték doldukat, és Viktor harsány kacagásban tört ki.
- Hát, komám, megáll az eszem! Teljesen magába habarodott. Mit művelt vele?
- Én semmit, ez a munkája - jelentettem ki tárgyilagosan.
- Akkor mért somolyog?
- Ugyan...
- Nem, barátom, nem fog lóvá tenni! Egy ilyen nő nem alázkodik meg csak úgy: de ez könyörgött, sírt magáért.
- Ugyan!
- Árulja el, valamit belekevert az italába? - Viktor szinte már toporzékolt a kíváncsiságtól.
Megálltam és bizalmasan átkaroltam a vállát.
- Viktor - néztem komolyan a szemébe, ő meg minden sejtjével figyelt. - Nekem nincs szükségem efféle trükkökre, egyszerűen ellenállhatatlan vagyok.
Na, de ezt már magam sem állhattam nevetés nélkül: otromba hahotázásban törtem ki, és jól hátbaküldtem Viktort.
- Ne bámulj már így, na!
- Ja, igen, persze, he... hehe... br-bru-bruhahaha - robbant ki belőle a röhögés, és egymást támogatva, gurgulázva botladoztunk ki a Fordhoz.
Fertály órán belül már az El Ashmodajban kortyolgattunk valami ismeretlen összetételű fűszeres alkoholt, amit a bejáratnál kaptunk egy tetőtől talpig kitetovált kurtizántól. Maga a hely leginkább törökfürdőre, de méginkább szerájra emlékeztetett - a prüdériát és a visszafogottságot itt hallomásból sem ismerték. Az egzotikus luxuskuplerájt a vörös, a bordó és az arany kölünféle árnyalatai uralták, illetve a márvány; levegőjét megannyi füstölő nehezítette a szantál, az ópium és a jázmin bódító illatával. A gigantikus, kör alaprajzolatú teremben bármerre néztem, idestova három méter távolságra egymástól, lefüggönyözött nyílásokat láttam, a nyílások - nevezzük ajtóknak - két oldalán egy-egy két és fél méter magas, kecskefejű, szőrrel borított testű, de ember formájú patás lény márványszobra őrködött, félkézzel tartva az ajtók homlokzatát díszítő timpanonokat, amelyeken pajzán jeleneteket örökített meg a szobrász vésője. Másik kezükkel aranyláncon függő, apró vörös és kék mozaikokból kirakott, ólomüveg-lámpást emeltek a magasba. Sejtésem sem volt, melyik ajtón jöhettümk be: mind egyforma volt. De pillanatnyilag nem ez kötötte le a figyelmemet.
A kör alakú csarnokot további három körre osztották a szabályos távolságban felállított márványoszlopok. A külső körben, ahol mi is tartózkodtunk, főleg a vagyonos apák magaunt és dekadens fiai tivornyáztak: kisebb csoportokban, kék és bordó bársonyháromszögekből összeöltött kövér puffokon ülték körbe a hatalmas hukkákat, nagyokat szörcsögtek belőlük, vedelték a szeszeket, adomázgattak, óbégattak. A lenge öltözetű kiszolgálónőket - kik időnként rendre intették a társaságot - csipkedték, paskolták, vagy lerántották magukhoz: nyálas szájukkal összecsókolgatták, ragacsos kezükkel jól megfogdosták őket.
Némelyikük olykor kidőlt és nyitott szájjal hangosan horkolni kezdett. Ilyenkor egy társa bokán rúgta, de olyat is láttam, hogy italt töltöttek az alvó szájába, és azon röhögtek, hogy bugyborékol. Nem sokkal később, ahogy az várható volt, fuldokolni kezdett, orrán-száján prüszkölte a bort. Amazok meg visítottak a nevetéstől, de igazán csak akkor nyerítettek, amikor megtréfált barátjuk végre teljesen magához tért, káromkodva felpattant és üvöltött velük, mint a sakál, meg a puffot rugdosta alattuk. Fiatal koruk, duhaj jókedvük ellenére tekintetük fáradt volt, arcukat megviselte az élvezet, a testi és lelki rothadás: kedvem lett volna közibük telepedni...
De még nem végeztem a terepszemlével.
A második körben, mint egy várárok, illatos rózsaszirmokal telehintett medence fogta körbe a legbelső kört, melyről négy, az égtájak felé nyúló lépcsőkben végződő márványhíd ereszkedett a gőzölgő vízbe. A medencében pohos testű vízilovak dagonyáztak, meglehet, a tivornyázó aranyifjak nemzői.
A csarnok közepén, a harmadik körben, vörös perzsaszőnyeggel borított lépcsőzetes emelvény állt: mindkét szintjén háremhölgyek enyelegtek leheletfinom, áttetsző selyempongyolában, aranyfonállal hímzett, csilingelő érmékkel szegélyezett melltartóban és bugyogóban. Egyesek szőlőt vagy fügét majszoltak, némelyek önfeledten, finom kézlejtésekkel csiviteltek társnőikkel, mások korsóból borozgattak és hagyták, hogy a kicsorduló nedű cseppjei keblük közé gördüljenek. Az emelvény mellett, jobbról és balról, egy-egy ágyékkötős szerecsen szobrozott egy-egy hatalmas pálmalevéllel. Az izmos, keményhúsú férfiak fülcimpáit ujjnyi vastag aranykarikák húzták, csuklóikon és bokáikon széles aranyperecekkel "megbéklyózva" legyezgették a széphölgyeket, s az oldalukra csatolt handzsárokkal oltalmazták őket.
Az egyik víziló egyszercsak felröffent odalent, és türelmetlenül integetni kezdet az emelvény felé. Erre az egyik nő köpenye zsinórját megoldván felemelkedett, s már a könnyű ruhadarabot elhagyva lépett le a dobogóról, és a márványhídról a vízbe sétált. A sellők kecses mozdulatával az urasághoz siklott, és fél kézzel átkarolta vastag, rövid nyakát: csókokkal illette kopaszodó feje búbját, dülledt szemét, húsos, előrebiggyedő alsóajkát. A vén rozmár is gyorsan belelendült a csókokba: lilás borjúnyelvével nyalta-falta a fiatal nő arcát, majd' bekapta az egész fejét. Szivacsosra ázott ujjaival markolászta a kebleit, meg amit még nem láttam, s közben fújtatott a gyönyörűségtől. Gusztustalan pofája veres volt, mint a medencében lebegő rózsaszirmok, amelyektől csak sejteni lehetett, mi folyik a víz alatt.
A látványtól hamarost begerjedt a többi méltóság is, egymás után intették magukhoz a hetérákat. A nagy lubickolásban csak úgy kavargott a víz, nemkülönben a gyomrom is, de lassanként kezdtek kifelé szállingózni a medencéből, s eltűntek egy-egy lefüggönyözött ajtó mögött. Az én vizilovam utoljára mászott ki. Szégyellte magát a szegény, mert olyan alaktalan és tohonya volt, hogy a vékony nőnek kellett partrasegítenie.
Szuszogva, de most már büszkén tapickolt partnere mellet, mígnem a vizes márványon megcsúszott a lába, és arccal előre elvágódott.
Két mázsa tömény zsír csattant a kövön.
Nyöszörgött, rimánkodott, kézzel-lábbal kapálódzott, ám súlyánál fogva maga felkelni nem bírt, a lány mit sem tehetett. Ám pillanatokon belül fél tucatnyi tagbaszakadt férfiszemélyzet termett a helyszínen, és fölsegítették. Ekkor láttam, hogy dől a vére, mintha csapra verték volna. Két markát orrára szorítva próbálata az ő zsíros, vörös levét magában tartani, de ujjai közt folydogált kifelé, és az óriási piros csöppek egy-kettőre sűrű, nyúlós tócsává olvadtak össze lábainál. Sápadozott is erősen, tán össze is rogy, ha nem támogatják - oldalanként ketten. Majd hirtelen egy kapatos suhanc ugrott elibük, és egy összegöngyölt törülközőt nyomott az uraság ripityára tört orrára. Ej, hogy üvöltött volna, ha nincs befogva a szája!
Sebaj, üvöltött helyette a másik:
- Maga vén disznó! Nem megmondtam, ne jöjjön ide, amikor itt vagyok! Megint lejáratott a barátaim előtt! - Szidta, szapulta a vérző embert, mint a bokrot, az meg már két kézzel kalimpált, hogy nem kap levegőt. - Ne', akkor tartsd magad! Te disznó!
- Hálátlan kölyök! Hát disznónak nevezed apádat?!
- Annak hát! Mert undorító, kövér disznó! Úgy is vérzik, mint egy disznó! Disznó! Disznó! Disznó!
- Na, megállj, adok én neked! - fortyant fel az öreg, és a véres törülközővel kezdte csépelni a fiát.
- Mit csapkod, ömlik a vére, maga szerencsétlen! - kapta el a rongyot a fiú, és megint az apja képébe nyomta. - Fogja inkább!
- Kitagadlak az örökségből, te istenverése! - hörgött könybelábadt szemekkel.
- Meglátom én azt! Elmondom anyámnak, hogy idejár! Maguk meg mit ámolyognak? Vigyék a szemem elől, fektessék le... Pfúj, összevérzett a disznó - fintorgott a fia, és visszaőgyelgett a barátaihoz.
- Akkor is kitagadlak - dohogott emez a törülköző alatt, miközben eltámogatták.
- "Húzzátok le a függönyöket, a vígjátéknak vége" - gondoltam, aztán Viktorhoz fordultam: - Szomjas vagyok - billentettem felé üres poharamat.
Viktor egyetértőleg bólintott, s bár odainthettem volna valmi feszólgálónőt, úgy határoztam magamban, ha már idejöttünk, ismerjük meg jobban az intézményt.
- Nézze, ott van szabad asztal, vagyis szőnyeg - mutattott Viktor egy sarokba. - Amondó vagyok, telepedjünk le, ránk virrad, mire megtaláljuk a kimérést. Itt minden ajtó egyforma, már azt se tudom, hol jöttünk be - forgolódott széttárt karokkal, kétségbeesetten.
- Nyugalom - intettem türelemre -, először magam is azt hittem... De... figyeld! - kaptam el sofőröm tekintetét és a fölöttünk lévő ajtó homlokzatára vontam. - Ezt itt, ez a szoba... jól tudjuk, mire szolgál. Gyere - húztam odébb, egy másik elfüggönyözött nyíláshoz. - És... ez is. Hallod a hangokat?
- Pont erről beszéltem, így szomjan veszünk, barátom...
- Nézd a faragványt - szakítottam félbe Viktort, aki halálosan rettegett, hogy kijózanodik. - Hasonló jelenetet ábrázol, mint az előző. Jöjj tovább... Látod, itt egészen másmilyen: ezen színházi álarcok vannak... Ez pedig táncosokat mintáz... Itt meg lantot...
Viktor szemében a felfedezés öröme csillant, és már rántotta el a függönyt, maga sem tudta, mi dolga lenne mögötte.
- Ide nem megyünk be, későre jár - húztam vissza -, a kultúra nyugovóra tért. Különben is, elébb még nem szomjan akartál halni?
- Valóban! - kurjantott, és megindult. - Ezt nézze, komám, itt biztos kártyázni lehet, itt meg a biliárd van! Nézze! Nézze! Nézze! - ügetett előttem felvillanyozva, mint egy lurkó, aki először lát majmokat.
Minden függönyt félrehúzott, és bekukkantott mögéjük. Igazam volt, mikor a nyugvó kutlúráról szóltam, mivel az efféle tevékenységet szolgáló helyiségek feketén ásítottak ki a drapériák mögül s méltatlanul fordultak a másik oldalukra, mikor megzavartuk álmukat. Mindössze az egyikben rezonált némi élet, még ha az mesterséges volt is: egy kisebb pódiumon négytagú gépzenekar billegett hangszerei mögött, melyekből misztikus keleti muzsikát csaltak elő a beprogramozott gépujjak. A nézőtér üresen kongott. Kicsit azért elidőztünk, figyeltük, kigúnyoltuk groteszk mozdulataikat, és tovább álltunk. Eltöprengtem, vajon mikor jár le a mellkasukban ketyegő szerkezet?
Viktor többször riasztott meg hancúrózókat - vegyes (és olykor azonos összetételű) duókat, triókat, kvartetteket, kvintetteket, határ a csillagos ég -, s felháborodott visongások közepette repültek mellének a fél pár ciők, a hímzett kispárnák és az ordenáré szitkok.
- Nézze ezt a böszmét - vont közelebb egy alkalommal, és már előre fojtogatta a nevetés.
- Ez undorító - tekintettem rá, és mindkettőnkből kitört a röhögés.
A füstös-zöld félhomályban kiszolgált, kövér szajha tespedt félkönyékre támaszkodva díványán és bambán szívta az ópiumot. Bal melle petyhüdten buggyyant ki köntöséből, mint valami irdatlan, gennyfehér hernyó, s úgy tetszett, nemigen zavarja. Még akkor sem méltóztatott elkendőzni bájait, amikor végre észrevett bennünket az ajtókeretben. Ekkor letette ópiumpipáját - szájából folyt a nyál -, és felénk fordította pókhálós disznószemeit. Egyelőre nem szólt, csak pislogott lomhán, megkövült tekintettel, nyálcsorgatva, és valami mosolyszerű grimaszba torzultak foghíjas ajkai.
Mi meg csak nevettünk. Nevettünk undortól és megvetéstől megátalkodottan, nevettünk, mint két őrült, és nevettünk kínunkban, amit ahelyett éreztünk... Aztán váratlanul, színpadias kézlejtéssel, Viktor mélyen meghajolt:
- Enchanté, madmoiselle... Bruhahaha....
- Jöjjenek, fiúk, jöjjenek, ne szégyellősködjenek - tért észhez a "madmoiselle", és köntöse ujjával letörölte szájáról a nyálat.
- Én nem, köszönöm, csak... prrrr... he-hehe... csak a barátom - pukkadozott Marie öccse, és már tolt befelé a rémhez.
- A jó életbe, Viktor! Mi ütött beléd? Azonnal vedd le rólam a kezedet! - ordítottam, és az ajtónyílásnak feszülve, mint aki azért küzd, nehogy kivessék az ablakból, próbáltam megakadályozni, hogy a bestia karjaiba lökjön.
Éreztem, hogy kigyulladnak a füleim, és elöntött a forróság. Biz' isten az életemért küzdöttem! És bár Viktor jóval terebélyesebb nálam, a következő pillanatban egy márványoszlopon nyekkent a háta. Én meg ordítottam, ahogy torkomon kifért, és szorítottam a nyakát, és fojtottam, és fojtottam, ameddig már ernyedni nem kezdett a teste.
- Megőrültél? - eresztettem el végül, s meglegyezgettem az arcát, össze ne essen.
- Ezt nevezem, komám - dörzsölgette ádámcsutkáját, s rogyadozott az oxigénhiánytól. De mégis, mintha büszke lett volna a történtekre - érthetetlen. Aztán meg magyarázott valamit, hogyha ilyen jó erőben vagyok, kiállhatnék helyette a következő mérkőzésen, de nemigen figyeltem - hallottam -, mert én vele ellentétben frusztrált voltam, és sürgősen befordultam a csapszékbe, mely véletlenül épp előttem nyílt. Még szerencse, mi lett volna, ha... Mindegy.
Viktor rögvest utólért, s pillanatok leforgása alatt lekokettált...? Szóval lekokettált egy ledér penészvirággal, én meg körülbelül ugyanebben tempóban visszatornáztam véremben az alkoholszintet. Aztán hamarost átestem a mérce túloldalára, mert legközelebb egy rulettasztal mellett serkentem, kiforgatott zsebekkel, garas nélkül. Áldottam is az eszemet, hogy nem egy szál jégeralsóban, ugyanis az első dolog, amit megláttam, egy hatalmas transzparens volt, mely szerint: "Mindenki csak annyi pénzt játszhat el, amennyi készpénzként nála van, valamint a rajta lévő ruhát!"
Utólag még gyorsan pánikba estem az éjszaka lehetséges kimenetelét illetően, sebtiben lefejtettem az ujjamra égett cigarettát, és kalap-kabát-jóéccakát mentem hazafele. Mentem én, kit érdekelt a sofőr, akit aztán a Ford hátsóülésén találtam kiterülve: egyik karja meg lába lelógott a padlóra, és - miért is ne? - üvöltve horkolt. Kicsit megböködtem cipőm orrával az övét, mire fölpattant és hadonászott és azt mondta, hogy öh meg hö meg mi-mi... mmi az? Szavamra, ez az ember egy pávián!
Jól van, hazamentünk, lefeküdtem, fölkeltem, szenvedtem: valami lappangó halálfélelem szorongatott a régi jó bűntudat mellett, és erre?! erre jön Marie, én meg nagy kegyesen elmesélek neki mindent - hogy eltereljem figyelmemet erről a különös rosszérzésről -, elmeséltem neki, hogy elgajdoltam ezer frankot az éjjel. És erre ő mivel jön nekem? Azt mondja avval a bölcs fejével, hogy: "Jaj, Rajmund úrfi, így meg úgy, de ha így folytatja, rövid időn belül elkótyavetyéli az összes vagyonát."
- Marie - szólok remegő gyomorral -, ne mondd azt nekem, hogy "elkótyavetyéli". Ha megkérhetnélek. Jó?!... Kótyavetye... Kótyavetye! A szentségit, Marie, miféle szó az, hogy "kótyavetye"? Kótyavetye... Kótya... Marie - förmedek rá -, kotródj a szobából és soha többé ne merészeld azt mondani, hogy kótyavetye! Megtiltom, hogy ebben a házban kimondjad!
- Azt mondtam volna, hogy kótyavetye? - néz rám most meg az ártatlan, bávatag fejével.
- Marie! Marie! Mariiie! - Elmondhatatlan dühömben csak ezt bírtam ordítani, meg hogy: - TAKARODJ! - És dobáltam mindenfélével, ami a kezem ügyébe került, legszívesebben a szobát is hozzávágtam volna - ha tudom.
Aztán meg vagy egy órahosszat kellett járkálnom faltól falig, két ököllel ütöttem a halántékomat, hogy kiűzzem agyamból ezt a rémséges szót; hol nevettem, hol a sírás kerülgetett és mégis egyre bömböltem, hogy kótyavetye, kótyavetye!
Kótyavetye, az istenit! Kó-tya-ve-tye! Azt hiszem, mindjárt megbolondulok. Megint itt van ez az átkozott szó, itt, mindenit... vagyis mindenütt, tele van vele nemhogy a fejem, de az egész szoba. Ó, Marie, jól beleültetted a bolhát a fülembe! Ó, Marie, ó, ó, te Marie!

Ego Sum Resurrectio et Vita XV/1.

2010-09-11T15:16:00.010+02:00

1924. febuár 25. - Folytatom tegnapi naplójegyzetem

...Túránk első szakasza mindössze az ámbitusig vitt, ahol is sofőrömmel sietve megsemmisítettük a konyhában megkezdett vörös bor maradékát, nehogy muslicák hullámsírjává váljék. Viktornak éppencsak ennyi hiányzott, hogy kigömbölyödjön talpa alatt a talaj, szemei megüvegesedtek, mint a zsíron pirított hagyma.
- Rendben vagy, tudsz vezetni? Vagy inkább vezessek én ez egyszer? - ajánlkoztam, mert láttam, hogy Viktor megtorpan a pár lépcsőfok előtt, és úgy billeg előre-hátra, mint egy elbizonytalanodott műugró a palló végén.
Viktor erre megrázta magát, és határozott léptekkel leindult.
- Persze, persze, nincs semmi, csak megszédültem egy pillanatra. Ez a fránya tériszony! - pukkadt ki belőle a nevetés.
- Ahogy érzed, barátom, eszem ágában sincs megfosztani a munkádtól, de ha összetöröd a Fordot...!
- Én soha! - imbolygott föltartott mutatóujja mögött, és kitárta előttem a kaput. - Ilyenkor megy a legjobban, majd meglátja!
Megláttam: Viktor úgy lőtt ki a rue du Vieux Cimetière-re, mint a puskagolyó, végig robogott a keskeny földúton, majd a rue du T...-nél egy hatalmas huppanással felugratott a macskaköves útra. Folyamatosan tülkölve szlalomozott az automobilok, konflisok és omnibuszok között, a lovak, no meg a polgárok legnagyobb riadalmára, majd paraszthajszálnyira szágudott át a place P...-ról kikanyarodó ötös villamos előtt.
Egy csöndesebb mellékutcában majdnem elsodort egy úttestre lelépő gyalogost. Káromkodva taposott a fékre, és kiordított a gőzölgő motorház előtt toporgó öregemberre:
- Mi van papa, nem lát, vak?
- Igen, igen, vak vagyok - nyöszörögte emez halálra rémülten, és fehérbotját feltartva forgatta a fejét jobbra-balra.
- Aszongya vak - fordult hárta méltatlankodva Viktor.
- Nem vagy magadnál, ember, majdnem elgázoltad azt a boldogtalant - nevettem füstpamacsokat eregetve az utastér kárpitozott mennyezétere. - Ha így nyargalászol, a proszektúrán éjszakázunk, vagy ami mégrosszabb: a fogdán!
- Ej, az áldóját! - józanodott ki egy pillanat alatt emez. - Majd' elfelejtettem... Közbeiktathatnánk egy kis kitérőt? Nagyon fontos volna... Kérem.
S válaszomat meg sem várva, már curikkolt is kifelé a mellékutcából. A vakember eddigre már elbotorkált.
- Hova megyünk? - kérdeztem unottan.
- Sehova, csak ide, a Chat Vert-be. El kell intéznem valamit. Öt perc.
- A Chat Vert-be? - éledt föl a kíváncsiságom. - Ott már jártam egyszer.
- Igen?
- Igen. De mi dolgod ott, az valami rendőrmulató, nem?
- Az, az. Éppen azért, tudja, a főinkvizítor... Marie nem mesélte?
- Nem. Micsodát? A mérkőzések?
- Olyasmi, majd elmondja - vagy elmondom - egyszer... Itt is vagyunk.
- De ez nem az a hely - okvetetlenkedtem, hiszen egy egészen más utcában álltunk meg, egy egészen más épület előtt.
- Ez az, vagyis ez is az. A hátsóbejáratnál vagyunk, ez az ajtó közvetlenül a hátsó traktusra nyílik. Na, rögtön jövök.
- Aztán iparkodjál!
Viktor bólogatva kiszállt, és látszott arcán a megkönnyebbülés, hogy nem akarok vele tartani.
A szürkére kent, masszív fémajtóhoz sietett - pont, mint a cellákat lezáró szerkezet -, melynek bal fölső sarkában ott himbálózott az üzlet cégére: a szőrét borzoló zöld macska, s az illetéktelenek elrettentésére egy méretes rendőrségi címer vibrált a bejárat fölött. Viktor rövidet csöngetett, mire a rácsos tolóablak félrecsúszott, és az ajtó kitárult.
Sofőröm kicsivel tovább volt bent, mint öt perc, számoljunk húszat, mire végre is ingerülten bevágta maga mögött a Ford ajtaját. Haja zilált volt, rúzsfolt virított inge nyakán, mégsem tűnt boldognak. Kivörösödött ábrázattal és szidkozódva fordította el a slusszkulcsot.
- Fene a vén buziját!... Ej, a kurva anyját!... Hogy az a!... - ütötte két tenyérrel a volánt.
- Na, mi van? - böktem felé.
- Ne is kérdezze. Ez a paraszt benyelte a részemet. Épp most, amikor...
- Ne foglalkozz vele.
- Ne foglalkozzak, ne foglalkozzak! Hogy a fenébe ne foglalkoznék!? Épp most, amikor... Nevetni fog, de...
- ...nincs egy vasad sem. Jól sejtem?
- Jól - vágott egy óriásit a kormánykerékbe Viktor.
- Ha szétvered az átkozott kocsimat, attól sem lesz... Ne döngöld már azt a szart, nem hallottad?! - borultam lángba a méregtől, mert csak nem hagyta abba.
- Igenis - kulcsolta ujjait a volánra, és igyekezett elkerülni tekintetemet a visszapillantóban. Mintha csak Marie-t láttam volna.
- Rossz kedvem van, Viktor - döbbentem rá ekkor.
- Sajnálom, uram, hogy elrontottam az éjszakáját... Forduljunk vissza? - változott engedelmes szolgálóvá a jókedélyű csibész.
- Ne! Vagyis nem tudom... De mindenesetre várjunk még az El Ashmodajjal. Álljunk meg valahol, és igyunk valamit... Aztán meglátjuk.
- Tudok egy bodegát a rue J.-D...-n, ott meg is vacsorálhat, ha gondolja.
- Enni nem akarok, de máskülönben jó lesz.
Jócskán benne jártunk már az éjszakában, és Viktor egyre lassabban, egyre bizonytalanabbul vezetett, olykor átcsúszott a szembeforgalomba, és a chemin de Ch...-i kereszteződésben kis híján összeütközött egy furgonnal. Járgányom épsége legfeljebb a másik sofőr józanságán múlott, mert Viktor csak a kereszteződésen túl állt meg.
- Túljöttünk - mondta fáradtan, visszatolatott, és balra kanyarodott, amerre a furgon is haladt.
Idestova fél óra tétova bolyogás után leparkoltunk a Les Trois Singes előtt, tarka lámpáinak misztikus derengését már messziről kiszúrtam. A sötét, lucskos utcára megannyi színes izzó fénye szüremlett a lefüggönyözött ablakok mögül, s a kipufogó- és széngáztól fekete, likacsosra olvadt kései hókupacok levétől csillogó járdán visszatükröződtek a képmutatás ősi jelképei: a gyors egymásutánban fevillanó három majom.
Mint Viktortól megtudtam, a Les Trois Singes a kétemeletes épületben üzemelő garniszálló vendéglátóipari egysége volt, egyfajta étel- és italfogyasztással egybekötött zenés várakozóhely, amely a hónapos szobák lakóinak mulattatásán fölül, az alkalmi férfivendég igényeinek kielégítését is szolgálta. A szálló második emeleti szobáiban, melyeket félnapokra vagy akár órákra is kiadtak, bonyódtak le a bodegában megkötött üzletek - erről később még szólok...
Maga a mulató kifejezetten az igényesség, a visszafogott luxus és az erkölcsi épség látszatát keltette. A tiritarka lámpák mindössze az ablakkereteket díszítették vendégcsalogató gyanánt, a helyiségben szemet megnyugtató, kissé álmatag félhomály uralkodott. A vállmagasságig sötétbarna, dombormintás tapétával borított - egyébként drapp színű - falak mentén szellősen körberakott két, legfeljebb háromszemélyes asztalok fölött ízléses búrákba rejtett izzók vetítettek viaszsárga fénykúpokat a falra. Az egyik sarokban szürke, öreg pianista hangszere ismeretlen, atmoszférikus melódiával töltötte be csöndet. A zongora húrjairól, mint ópium, csöpögtek a hangjegyek, s minden egyes leütésre némán fröccsentek a vendégek szemébe. Jelentéktelen, mégis oly jelentős; sosemhallott, s öröktől fogva ismert; csöndet betöltő és egyszerre megteremtő játéka észrevétlenül bódította el a betérőt, s maradásra bírta.
A fityulás pincérnők egyszerű, sötétszínű és zártnyakú - mégis sokat sejttető - ruhában szervírozták az átfagyott testet és lelket melengető forralt bort és konyakot, az étvágygerjesztő apperitiffeket, az elegáns adagokban tálalt fogásokat.
Ahogy betettük magunk mögött az ajtót, apró rézcsengettyű jelezte érkeztünket, s egy kötelességtudóan simulékony, ámde mégsem tolakodó kiszolgálólány libbent elibünk. Viktort régi ismerősként üdvözölte, látásomon azonban először elképedt, majd, mint akinek jeget dobtak az inge alá, némán felsikoltott és átsiklott az én oldalamra. Bizonytalanul felém nyújtotta kezét, s látván, hogy én könyökömet megemelve elfogadom közeledését, belém karolt - fucsa, idegen érzés volt -, és a terem végében megbúvó, elfüggönyözhető alkóvba kalauzolt bennünket. Világot gyújtott, aztán az egyetlen asztal mögé vezetett, és egy olyan kanapéra ültetett, amely nyomban magába szippantja az embert. A kanapé két oldalán egy-egy sokatlátott fikusz ácsorgott. A kiszolgálónő fegyelmezetten behúzta a függönyt, mindkettőnk kezébe itallapot csúsztatott és mosolyogva várta rendelésünket.
Egy omlettet már egy frankért elkölthetett az ember; a vörösbor négy, a pezsgő hat, a teljes üveg absinthe mindössze nyolc frankot kóstált. Viktor ennek dacára zavartan fészkelődött, látszott, kényelmetlenül érzi magát: forgolódott, el-elköhintette magát, mutatóujját inggallérjába akasztva huzigálta azt, mintha túl szoros volna.
Ó, hát persze, hisz nincsen pénze!
Annyi baj legyen, én kapásból rendeltem egy üveg absinthe-ot, annak minden kellékével (jeges víz, kockacukor, stb.), és két poharat is mellé, majd megkértem a jegyzetelő lányt, most hagyjon magunkra: ameddig nem értesítjük, az italt se szervírozza. Az készségesen megmutatta a dívány mögött csüngő fonott, pomponos zsinórt, amellyel jelezhetünk a személyzetnek, és távozott.
Elkeseredett sofőrömnek eztán megelőlegeztem soron következő bérét, mert ugye, kinek volna kedve egy savanyúképű, feszengő és kiváltképp józan fajankó társaságában töltenie az éjszakát, holott tulajdonképpen azért vitte magával, hogy szórakoztassa, hogy társaságával is őt szolgálja!
Viktort nemigen foglalkoztatta nagyvonalúságom mibenléte, képe legott földerült, és már tépte-cibálta a csengőzsinórt, majd' leszaggatta.
Ezúttal két alkalmazott húzta el a függönyt: egyik a jobb szárnyat, másik a bal szárnyat, s ugyanevvel az ünnepélyes mozdulattal, félkézzel zárták össze maguk után. Mindkettejük tenyerén tálca: az egyiken az alkohol, a poharak és kanalak, a másikon a hidegvizes szamovár meg a cukrosedény. Ügyesen elrendezék az asztalon, de engedték, hogy magunk készítsük el, a magunk szertartása szerint a mámorító nedűt. A ceremónia végeztével az "új" lány sietve kiintett a függöny mellett, mintegy jelezve a zongoristának, aki egy másik, modernebb hangzású dalba kezdett. S a következő szekundumban már ott is ültek mellettünk, szorosan odabújva, mégis szemérmet tettetve, mintha valami felfoghatatlan és ellenállhatatlan vágytól megbabonázva, titkos bűnre csábultak volna.
Viktor - immár a fajdkakas - valóságos párzási rítust adott elő: széttárt lábbakkal tespedt, vizsgálgatta poharában az opálos italt, kortyolgatott, dudorászta a kintről beszüremlő dallamot. Egyik szemöldökét felhúzva, bágyadt, nehéz pillákkal hipnotizálta nőszomszédját - aki egyelőre velem volt elfoglalva, s nem tudom, miről turbékolt a fülembe -, olykor hátra simította haját, lesöpört egy-egy porszemet a válláról, és ezer foggal vigyorgott. Aztán végül is sikerült megragadnia a lány tekintetét - épp csak egy pillanattal tovább, mint illenék -, majd hirtelen visszakapta, hogy egy lélegzettel később, váratlanul sújthasson le a "mit sem sejtő" pincérnőre. Elkapta a könyökét, és erélyesen magához rántotta. A vonakodó nőnek valamit - erőszakkal - a fülébe súgott, mire az odabújt hozzá, és átengedett kolléganőjének. Ez a kolléganő, aki nekem jutott, és aki a szeparéba is vezetett, továbbra is tartotta a bűnre csábult szende, félénk leány mimikrijét, míg a másik - valódi jassznő! - a plakátlányok minden praktikájával mórikálta magát sofőrömnek. Incselkedve beleivott Viktor absinthe-jába, hosszú körmeivel a fiú inggombjain babrált. Egyszer kényesen hátravetette fejét, karjait rézsút a magasba tárta, mint egy nyújtózó macska, még kéjes, nyávogó hangot is hallatott. Aztán térdeit lustán szétnyitotta, és a közibük omló ruha selymét szorosan, két kézzel combjai közé támaszkodva leszorította, így hangsújozva ki idomait. Szemem, akárcsak Viktoré, akaratlanul is ölébe szegeződött.
- A cigarettám - búgta, majd fölállt, és hatalmas kört leírva megkerülte az aztalt, s közben mi jól megfigyelhettük feltűnően ringó csípejét. - Jaj, de ügyetlen vagyok - legyintett kacéran, és merev térekkel, mélységesen hajolt a lepottyant cigaretta után.
Midőn visszatért kuncsaftja mellé, hosszú szipkába tűzte - Viktor remegő kézzel kínálta tűzzel -, és dohányzás közben apránként felfedte csulkója illatos, puha bőrét. Haját percenként dobta hátra, sarkát ki-be járatta cipőjében.
Viktor teljesen oda volt, meg volt bolondulva a nőért, már inni is elfelejtett. Gyömöszölte a lány kezét, csókolgatta, cirógatta, becézgette, királynőmnek nevezte, s úgy is bánt vele, mint egy királynővel. Abban a pillanatban talán mindketten elhitték, hogy szerelmük örökké tart. A szajha vörösen csillogó, nedves, női genitáliához hasonló ajkai kissé megnyiltak, úgy fújta a füstöt a csendesen őrjöngő Viktor arcába, s mikor beszélt hozzá, szipkáját babrálta, forgatta ujjai közt: nyilvánvaló volt, mi jár a fejében. Nem is telt el még egy perc, és szíves engedelmemet kérték...
Bár nem volt ínyemre, rábólintottam, s kettesben maradtam a másik, a tartózkódóbb lánnyal. Viktor poharáért nyúltam, és tartalmát a fikusz tövére lötyintettem.
- Hogy hívnak? - kérdeztem foghegyről, miközben italt kevertem a lánynak.
- Pierette - mondta szelíden.
- Szép név... Nesze - nyomtam kezébe az absinthe-ot.
- Köszönöm, monsieur, de nem szabadna innom.
- Márpedig inni fogsz, ha velem akarsz lenni - mondtam barátságosan és ellentmondást nem tűrve.
Végtére is elfogadta és két apró kortyot ivott.
- Tudja, monsieur...
- Rajmund.
- Parancsol?
- A nevem Rajmund.
- Ó, igen... Tudja, monsieur Rajmund...
- Csak Ra... Nem számít, hagyjuk.
- Tudja, én pincérnő vagyok.
- Valóban?
- Igen. És nem helyes, ha a vendégekkel flörtölünk... Tilos - formázta meg a szót, erősen artikulálva és halkan.
- Hát hogyne, Pierette - hagytam rá poharam mögül.
- De ön, monsieur Rajmund, ön egyszerűen... - A zongorista odakint egy új dalba kezdett. - Ó, ez a dal... - sóhajtott álmodozóan Pierette, a vállamra hajtotta fejét, és suta angolsággal dúdolta a fülembe, hogy: - Áj nó e ting or tú, end ájm telling jú, ájv got e bjútifúl pál, hiz got dö kjúteszt szmájl, e milljon dollár sztájl, dzsászt e vándefúl pál. End áj fíl szó hepi, kóz áj láv him szó, ven hi iz máj szájd, ájm szó fild vid prájd, áj vant dö hól vörld tu nó...
- Csodás hangod van, Pierette - pecsételtem le mutatóujjammal a lány ajkait -, de a legszebb daloknak nincs szükségük szövegre.
- Már hogyne lenne, maga csacsi - mosolygott, mint egy oktalan gyermekre -, különben honnét tudnánk, miről szólnak?
- A csengésükből, a folyásukból, a lüktetésükből, ahogy a szívedbe ömlenek és felveszik a ritmusát, ahogyan szétáradnak a molekuláid közt... Mindent elárulnak egyetlen szó nélkül. A szavak csak elhalványítják a lényeget. Amit kimondasz, Pierette, már nem ugyanaz, mint amit a lelked sugall. A szavak homályos, torz tükrök, de a hangjegyek, Pierette, a hangjegyek beszélnek hozzád. Várj, megmutatom!
Felhajtottam az italom, és kisebb-nagyobb erőfeszítések árán feltápászkodtam a mágnesként fogvatartó díványról. Ahogy kiegyenesedtem, a helyiség, mintha összezsugorodott volna, attól féltem, fejemet beütöm a plafonba; az ajtónyílás valószínűtlenül kicsinek tűnt, és alig tudtam kigabalyodni a nehéz függönyből. Némi tusakodás után valahogy csak kikieveredtem az előtérbe, és a zongorista felé vettem az irányt. Egy lépésre megálltam mögötte, és óvatosan megkocogtattam a vállát.
Nem történt semmi, az öreg továbbra is zavartalanul kalimpált a hangszer fölé görnyedve.
Egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy vajon tényleg hozzáértem-e, vagy csupán képzeltem.
A zsebembe kotortam, és öt frankot tettem a zongora fedelére.
- Uram... - szólítottam meg végül.
És a vén zenész háta kiegyenesedett, és rám emelte tekintetét.
- Ismeri a... Holdfény... szonátát... - motyogtam elképedve, mert amikor az öreg megfordult, esküdni mernék, hogy a Bolond Sebastien bámult rám kocsonyás, savókék szemeivel.
Az idő megdermedt körülöttem, minden elcsendesült, s a helyiség lassan megindult velem.
Egyszerre rekedt férfihang térített magamhoz:
- Hogyne ismerném, fiam! - Vadidegen aggastyán villantotta rám aranyfogait, zsebrevágta a pénzt, és már játszotta is.
Pierette persze mit sem értett abból, amit nemrég magyaráztam neki a zenéről, részegségére fogta, azt állította, nagyon megártott neki az absinthe. Tudniillik olyan hosszú időre hagytam magára, hogy nem tudott máshoz kezdeni unalmában, mint inni. Hosszú időre? De valóban: pohara üres volt, mi több, az üvegben is alig akadt már ital.
Motoszkált bennem a gyanú, hogy inkább kiönthette valahová, mint megitta azt a rengetetg szeszt, s ő hamarosan így szólt:
- Monsieur Rajmund, olyan szép ez az éjszaka... Jaj, nem szabadna, de... ha rendelnénk egy üveg pezsgőt... - Kezét a térdemre tette, majd lassan csúsztatta fölfelé combomon. - Kivehetnénk egy szobát... Órákra is kiajdák... Az erkélyről nézhetnénk a csillagokat, elpezsgőznénk, azután... Ó, monsieur Rajmund! Önnek csak húsz frankjába kerülne...
- Jaj, Pierette, Pierette, micsoda fifikás kis ringyó vagy te - fogtam meg a csuklóját, és odébb raktam sliccemen babráló kezét.
- Nem, monsieur, én nem... - sütötte le a szemét, és - talán zavarában - egy hajtincsét kezdte csavargatni.
- Dehogyisnem - mosolyogtam rá. - Pontosan tudom, hová jöttem... és most már azt is, mit keresnek ezek itt - böktem hüvelykujjal az egyik fikuszpálmára. - Ti is ide öntitek az italokat, mi? Hadd legyen szaporább a rendelés... Rafinált vagy, de szörnyen naiv is. Velem akartad elhitetni, hogy egyedül ittad meg?
- Bocsásson meg, én nem akartam becsapni önt, én csak... (Kicsit több időbe tellt kiötölnie hazugságát, minthogy hihető legyen.) ...én csak nem akartam, hogy annyit igyék. Nehogy rosszul legyen... Istenem, de gyönyörű kezei vannak! - S a következő pillanatban már gyömöszölte, csókolgatta a kezemet, ahogyan Viktor csókolgatta annak a másik lotyónak. - Édes, dága úrfim, egyetlen hercegem, ígérem, őszinte leszek eztán. És kedves, olyan kedves, amilyen még senki nem volt magához. Ugye, ön is kedves lesz velem?
- Ó, hallgass, Pierette! - szabadítottam ki a kezem. - Ne játszuk túl a szerepeinket... Felmegyünk szobára, pezsgőt is rendelek, nem kell a dráma... Csak légy olyan, mint először: úgy játssz, hogy elhiggyem.

(...)

Folytatása a következő bejegyzésben...

Ego Sum Resurrectio et Vita XIV.

2010-08-08T06:52:00.013+02:00

Rajmund naplójából...

1924. február 24.

Viktor olyan ember, aki szerint a "kurvatúra" egy görbe éjszaka, mikor látogatását teszi a környék valamennyi bordélyában. Neki lehet igaza.
Már fél napja a konyhaasztalnál kvaterkáztunk, Isten tudja, hányadik palack Chiantimat nyakaltuk be sofőrömmel, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve Viktor játékosan hátbavágott (tüdőm az asztalon), és egy kétrét hajtott újságot rángatott ki a belsőzsebéből.
- Ideje művelődni - húzta közelebb a székét, és kiterítette elém a Neuchâteli Vigadó legfrissebb számát. - Lássuk, miből élünk ma! - Megnyálazta az ujját, és az Orfeumi Postához lapozott. - Apróhirdetések... Ezt hallgassa, ez épp magának való: "Fiatal özvegy úriember barátságát keresi. Ajánlatokat Gyász jeligére kérem." Na, mit szól? Vagy ez: "Képes levelezőlapot óhajt cserélni intelligens úriemberrel csinos úrilány. Pipitér."
- Levelezőlapot, mi? - toltam el nevetve az újságot, és újabb bort nyitottam.
- Jaj, Viktor, nem szégyelled magad? - nézett föl Marie a keresztrejtvényből. - Legalább Rajmund úrfinak ne mutogasd, miket olvasol!
- No, te csak elhallgass, Prücsök, én csak olvasom, nem úgy, mint te! - bökött Viktor egy hírdetésre.
- Micsoda!? - pattant föl Marie, és a lapért kapott.
De Viktor fürgébb volt: kilökte maga alól a széket, felmarta az újságot, és két kezében maga elé tartva menekült nővére elől, miközben hangosan olvasott:
- "Kisöreg! Csütörtökön a szokott helyen 4 és 6 között várlak. Prücsök." He-he-he, mik nem derülnek ki az én nővérkémről!
- De hülye vagy, rólam ugyan semmi!
- Nem-e? Hány Prücsök van Neuchâtelben?
- Sok. Ide vele!
Viktor ajka huncut mosolyra húzódott, és kiperdült az utánakapó lány elől.
- Kisöreg? Cö-cö-cö-cö... - ingatta a fejét. Ám ekkor figyelme egy röpke pillanatra ellankadt, és Marie azon nyomban elragadta tőle az újságot.
- Biztos nem is írnak ilyet - mondta méltatlankodva, de már maga is mosolygott.
Néhány másodpercig kereste a hírdetést, aztán alighanem megtalálta, mert sötét felhők ereszkedtek a homlokára, és könnybelábad szemekkel rámnézett:
- Rajmund úrfi, én nem... - suttogta elkámpicsorodva. - Én nem... - Aztán leeresztette az újságot, és némán visszaült rejtvényéhez. - Rajmund úrfi?
- Igen, Marie - fulladtam röhögésbe fancsali képének látványán, hogy a füzetére prüszköltem italom felét, végül sikerült néminemű komolyságot erőltetnem magamra: - Nos, mit szeretnél?
- Semmit, Rajmund úrfi, csak azt szeretném megkérdezni, hogy mi az: régi, elhasználódott járműre, a "rozoga" jezővel használják; kával kezdődik és hét betű?
- Nem tudom - vontam meg a vállam, holott tudtam én, csak hát, nem volt kedvem kimondani a szót.
- Kisöreg! - emelte föl Viktor a mutatóujját, némi számolgatás után.
Na, Marie-nak se kellett több, plajbászt, keresztrejtvényt, mindent az öccséhez vágott, és így óbégatott:
- Most mért csinálod ezt velem? Sosem tennék ilyet, soha az életben, te is tudhatnád! Esküszöm, Rajmund úrfi, nem én adtam fel a hírdetést - És kiszaladt a konyhából. - Részeg disznó! - kiáltott vissza.
Viktor arcán immár súlyos megbánás tükröződött.
- Ezt tényleg nem kellett volna - mormolta, és már indult is volna a lány után, de én ültömben megfogtam a csuklóját:
- Haggyad, hadd menjen.
- De hát, a nővérkém... Meg kell nyugtatnom... Megyek.
- Azt mondtam: haggyad! - keltem ki magamból, és egy mozdulattal mindent lesöpörtem az asztalról. Az éktelen üvegcsörömpölésre aztán lehiggadtam. - Majd megnyugszik magától... Részeg...
Francokat volt részeg! De nálam mindenféleképp józanabb. Mindössze nem akartam magamra maradni, azt akartam, hogy Viktor velem törődjön.
- Ne szívd mellre, barátom, nem tudom, mért csináltam ezt - szabadkoztam, részegségemet eltúlozva. - Na, mutasd azt a lapot, keresünk valamit ma estére. Ugye, számíthatok a diszkréciódra? - És sofőröm kedvenc italát, egy üveg vodkát varázsoltam elő háziköntösöm zsebéből.
- Istenúccse, Rajmund úrfi! - engedett föl Viktor, és lelkesen le is vágódott mellém. Éppcsak a tenyerét nem dörzsölgette.
- Nézze, itt vannak: tánctermek, orfeumok... Komolyan beszél?
- A legkomolyabban - kínáltam Viktornak a vodkás üveget.
Viktor cinkos pillantást vetett rám, és ivott.
- ...de azt hiszem, ezek nem nekünk való helyek. Vagy elegáns mulatóba menne?
- Menne a fene.
- Helyes! Akkor hát engedtessék meg, hogy bevezessem a neuchâteli éjszakába. Ami eddig rejtve maradt uraságod előtt, most teljes pompájában csak önre vár, gyalázatos szolgája! - tréfálkozott Marie öccse. - Íme a kínálat. - Kettőt lapozott az újságban, és elémtolta. - Válasszon kénye-kedve szerint, a hintó a ház előtt várja... Csak ne az Elysiumot - nevette el magát.
A Neuchateli Vigadó nem palástolta, mely kávéházakban lel a magányos férfiember odaadó hölgytársaságra, naprakészen kínálta a különböző kabaret-k, chantantok, zengerájok számtalan műsorát a szórakozni vágyó agglegények számára.
"Hogy jól tölthessük az estét, háromra van szükségünk: pénzre, szép hölgy társaságára, és jó mulatóhelyre" - hírdette magát egy Tingel-Tangel nevezetű zenecsarnok. Egy másik, bűvész és pantomim mutatványosokkal, szalonhumoristákkal és macskazenekarral invitálta vendégeit. Végül az El Ashmodajhoz címzett kávéház mellett döntöttem, hogy az erkölcsi romlás útjára lépjek.
"Elegáns rendezvous-hely. Irodalom, humor, hűsítő üdítők, tüzes szeszek, keleti édességek, kávékülönlegességek, egzotikus dohányok, pazar környezet. Esténként a legváltozatosabb műsorú mozgófényképek, világesemények, érdekfeszítő és kacagtató jelenetek, élethű utánzatok láthatók. Monsieur Patou speciális, korunk technikai vívmányait felhasználó berendezéseivel kápráztatja el vendégeinket: elektrolégzenekarral, nevető, éneklő és tűzokádó elektromos fejekkel. Naponta az Symposion női zenekar játszik Vincent Rousseau karmester vezényletével, melynek tagjai, akár az ó-görög lakomák fuvolás lányai, kényeztetik a férfivendéget. Kávéházunk játéktermekkel is rendelkezik."
- Ide menjünk - mutattam a hírdetésre.
- Tyű, a keservit! Maguknak, arisztokratáknak aztán van érzékük, hogy szagolják ki a legdrágább lebujokat!
- Szót se többet, tollászkodjunk! - váltottam szóra elhatározássá érlelődött gondolatomat, és a maradék vodkát zsebrevágva a fürdőszobába indultam.
Fél órát áztattam magam a fenyőillatú fürdősóval gőzölgő kádban: alkoholtól és forró víztől megrészegülve kókadoztam-olvadoztam, aztán egy szemhéjamra pottyanó jeges vízcsöpp ébresztett mámoromból. Nagy csobogással fölültem, s a kezemben dédelgetett vodkából, amely most valamiképp többnek tűnt, kádmeleg és enyhén tobozíze volt, nagyot húztam.
Újfent lázba jöttem. Kievickéltem a csúszós vájdlingból, végig caplattam a jéghideg csempén, s mivel siralmasan kiszolgáltottanak éreztem magam, ahogy pőreségemet kiszúrtam a tükörben, sürgősen fürdőköpenybe bújtam. Hajamat sietve átdörgöltem egy törülközővel: félig-meddig száraznak is volt mondható eztán - ez rendben is van -, majd sorra következtek a hajlatok, lábujjközek, s azon testrészek amelyekre nem volt hatással a fürdőköntös. Na, ez a totojázás egy kicsit elkedvetlenített: a szárítkozás az a fázisa az amúgy kellemes fürdőzésnek, amely felettébb utálatos tud lenni...
Mindegy, túljutottam rajta, és néhány perccel később már az első bálozó izgalmával készülődtem a szobámban: egyik zakót a másik után dobtam az ágyra: feketét, sötétkéket, szürkét, feketét, feketét, feketét - rágyújtottam, ittam -; hajszálcsíkosat, kockásat, kétsoros gombolásút - szívtam, ittam -; övvel összehúzottat, sportosat tweedből, modern trencskót - ittam, szívtam, elnyomtam -; avíttas gérokkot divatjamúlt cilinderrel - már csak ittam volna -; mellényeket, kardigánokat, ingeket, nyakkendőket, kalapokat kombináltam és vetettem el, még a drapp, sőt, a beige együttest is fölpróbáltam panamakalappal, flanelnadrággal - újab cigarettára gyújtottam...
S míg tükörképem előtt tetszelegtem a különféle maskarákban, különféle szerepekbe éltem magam: lenéző és pökhendi, leereszkedő és nagyvonalú, komolykodó és méltóságos, jókedvű és tréfás, könnyelmű és bohém, mohó és rámenős, igéző és ellenállhatatlan pillantásokat váltottam önmagammal - és ekkor valaki óvatosan megzörgette az ajtót.
- Szabad.
Marie lépett a szobába, leszegett fővel. Jómagam füstölgő cigarettával a számban, s képemen felejtve legutóbbi arckifejezésmet, fordultam felé.
Ahogy a lány rám emelte tekintetét, szeme fölcsillant és összecsapta a tenyerét.
- Hjaaj, Rajmund úrfi, milyen snájdig úrifiúnak tetszik lenni ebben a szép világos ötltönyben! És az a kalap! Mindig ilyet kéne viselnie.
- Köszönöm, Marie, hogy segítettél a választásban, már attól tartottam - betennéd az ajtót? -, már kezdtem azt képzelni, hogy... öö.. most fordulj el egy percre...
Marie vöröslő fejjel az ablakhoz sasszézott, és szófogadóan kibámult a sötét kertbe. Ideig csak hallgatott zavarában, a légypiszkot kapirgálta az üvegen, cipője orrával a szőnyeget pontozta, de a csönd méginkább kínozhatta, mert hirtelen magyarázni kezdett az ablaknak:
- Látja az úrfi, hogy ilyen viseletben mennyivel vidámabb...
- Visszafordulhatsz. Nos, mit óhajtasz?
- Ó, miért? Miért öltözött át? Nem mondom, elegáns, de akkor is olyan... gyászos. Mindig ez a fekete. Mért jár az úrfi mindig feketében?
- Marie, te mért jársz mindig színesben? Gyere, tölts egy italt - van ott egy palack a szekreterben -, és ülj ide mellém, az ágyra - túrtam odébb a ruhakupacot. - Köszönöm. Szóval?
- Hát, mert... mert ez olyan vidám... olyan bohókás, mint én. Ilyen vagyok - mosolyodott el szégyellősen.
- És szerinted, én ilyen vagyok? Bohókás, vidám? Érted már, Marie?
Marie pislogásából ítélve nemigen értette, ám hirtelen mégis átfutot a felismerés töprengő arcán.
- Ez nem igaz! Régen valóban sokat búslakodott az úrfi, de most már nem. Már nem... Hiszen annyit kacag, meg eljár. És olyan kedves velünk...
- Van fogalmad arról, hová járok? Ne kezdj találgatni, megmondom én neked: a régi temetőbe. - Reakciót vártam: nem érkezett. - És ott addig öntöm magamba a bort, az absinthe-ot meg a fekete cseppeket, ameddig el nem ájulok valamelyik sírkövön - vagy mellette, vagy ahol éppen letaglóz a kábulat... Emlékszel a Bolond Sebastienre? A St. Germaine parkaban épp olyan ágról szakadt, hibbant, megkeseredett vénemberek sakkoznak napestig, hacsak arra nem tévedek egy gyors parti erejéig... Sejted, mibe torkollanak ezek az úgynevezett sakkpartik? Hát hogyne! Hiszen már rég ébren vagy, amikor hazaérek... Tölts még - magadnak is.
- De ha boldoggá teszi, az jó, akármi legyen is... vagy nem...?
- Boldoggá, Marie? Ugyan! Hogy az ember kivetkőzik magából részegségében, az messze nem jelenti azt, hogy boldog is. Ezek hamis örömök, Marie, illúziókergetés, öncsalás: menekülés az üresség elől - akár az öntudatvesztésbe, ha kell. És kell! Mert másképp nem bírom elviselni. Éveken át harcoltam önmagammal, a léttel, a Semmivel, mert hittem, hogy legyőzhetem. De tévedtem: a Semmit nem lehet elpusztítani, az ott van mindenütt. Hiúság küzdeni ellene, bolond ember teszi csak. Az okosabbja inkább festővászonként használja, próbálja a számára lehető legmegfelelőbb alakzatokban fölvitt festékrétegekkel elfedni fullasztó sivárságát... De hiába a Géniusz, a színpompás mázolmány, a vászon csak vászon marad alatta... Ott van, nem tűnik el - csak éppen nem látható... És az emberek többsége szorgosan pingálgat is: vannak köztük veleszülettett tehetségek, és olyanok, akik annak tartják magukat, vagy egyszerűen csak igénytelenek. Ők tökéletesen elégedettek festményeikkel. És vannak kevésbé nagyszerű festők: így sikerült, egész jó, ha nem is a legjobb, megelégszem vele... De akadnak, akik egyáltalán nem konyítanak az ecsethez, vagy túlon túl nagy az elvárásuk a mű iránt. Ők nem érik be az egész jóval, a megfelelővel: a legjobbra vágynak. S ha nem lehet övék a legjobb, inkább nem kell nekik semmi - hiába a sok drága kellék, részükről értéktelen. Az ő vásznuk kopár marad, és vagy feketére mázolják tehetetlenségükben az egészet, vagy felfogadnak valakit, aki betölti helyettük az űrt, aki színeket csal az egyhangú, sötét háttérre, második rétegként. Ám ez a második réteg fog lekopni először... És az elégedetlen ember nap, mint nap újra hívja a piktort, hogy fessen neki új képet. És a piktor jön, és fest, és az elégedetlen ember végre örömét lelheti az elkészült műben, s abban a pillanatban nem is számol vele, hogy másnapra minden szín lepereg, és hiánya még emésztőbb lesz. Mert ez a piktor, bár zseniális alkotó - ha nem a legzseniálisabb -, egy szélhámos: tudatosan használ hitvány festéket... Már értem a Bolond Sebastien szavait... Tudod, mit mondott nekem akkor, az Elysiumban? Azt mondta, hogy a sötétség a kezdetek óta fönnáll és elpusztíthatatlan, csak olykor eltakarja némi fény... Hát erről beszélt.
- Istenem, Rajmund úrfi, akkor ne hívja többet, küldje el azt a festőt! - szorította meg poharat tartó kezemet Marie. - Ne igyon!
Végigsimítotam a lány apró és dolgos kézfején, vékony csuklóján, selymes, leheletfinom pelyhekkel borított alkarján: Marie érezhetően összeborzongott, lehunyta szemét, felsóhajtott, majd nagyot nyelt, mire is észbekaptam, és lefejtettem ujjait saját kezemről.
- Marie, sok mindent megértettél abból, amit mondtam, de mégsem mindent. Lehetetlent kívánsz tőlem!
- Tudom én azt, Rajmund úrfi. Jól tudom... - dörzsölgette karját: észrevettem, hogy csupa libabőr.
- Látom, te sem szereted, ha hozzád érnek... Én sem - kacsintottam. - Figyelj, Marie - folytattam -: lehetetlen elküldenem a festőt... Jó, jó, ne beszéljünk rébuszokban! Igen, iszom, és eszem ágában sincs abbhagyni. Ez így jó nekem. Ha megváltást nem is, de enyhülést hoz. Nem tesz boldogá, ahogyan te gondoltad és mondtad néhány perce, vagyok, aki vagyok, a lényegemen nem változtat. De emlékezz: annak idején hányszor győzködtél, hogy ettől meg attól majd jobb kedvre derülök. És tessék: nyakló nélkül vedelek, rászoktattál a cigarettára - még ópiumosat is szívattál velem -, bódító szerekkel tömöm magam, erljárok hazulról... voltam veled az Elysiumban is. Ezt akartad nem?
- Bocsásson meg nekem, Rajmund úrfi, én olyan ostoba vagyok... Annyira sajnálom...
- Bizony, bizony nagyot csalódtam benned, Marie. Hát sajnálod, hogy jókedvűnek látsz?
- Micsoda? - kapta föl a fejét Marie.
- Ahogy mondod: csoda. Te mutattad meg nekem. Köszönöm. Na, most meg mi lelt? Badarságokat beszélek, igaz? Nézd el a Rajmund úrfinak, tökrészeg - de legalább vidám!
És ekkor olyat tettem, amin mindketten meglepődtünk, s most már kicsit röstelkedem is miatta: átkaroltam a cseléd vállát, és magamhoz öleltem. A spicces Marie első ijedelme után önszántából közelebb csúszott, átkarolt, a mellkasomra hajtotta a fejét, és úgy zokogott bele az ingembe, ahogy felnőtt embert még nem hallottam sírni.
Egy pillanatra zavarba ejtett a lány eme váratlan megnyilvánulása, de voltaképp nem éreztem magam frusztrálva, inkább egyfajta értetlenkedő közönnyel szívtam magamba a ruhájából áradó mosószappan és konyhaszag különös, nem túl kellemes elegyét.
Marie lassanként lecsillapodott, nekem meg valami furcsa bizsergés támadt a sejtjeimben, és részegségemben nem tudtam leküzdeni, hogy a vállára ne hajtsam elnehezült fejemet. Ajkam egészen közel volt a nyakához: éreztem saját lélegzetem perzselő hevét, számszéle finoman súrolta bőrét, ahogy beszéltem hozzá:
- Szeretsz te engem? - dünnyögtem kábán.
- Az életemnél is jobban - suttogta könnyáztatta ingembe.
- Én is szeretlek téged, Marie. Tudod, ha ilyen anyám lett volna, mint amilyen te vagy...
De mondandómat be nem fejezhettem, mert valaki idióta módjára verni kezdte az ajtót.
- Elkészült már a menyasszony? - Viktor hangja harsogott a szobám előtt. - Iparkodjon, komám, nem is sejti, milyen rövid az éjszaka!
Megragadtam Marie két karját, és eltoltam magamtól olymódon, hogy jól szemügyre vehessem az arcát, aztán visszahúztam, és Isten tudja, mi okból, fogaim közé csippentettem nyakának bársonyos bőrét, és tenyeremet a szájára tapasztottam. Ahogy fokozatosan zártam össze fogaimat, a bőr eleinte puhán és rugalmasan formálódott, majd egy ponton összesűrűsödött és megkeményedett a növekvő nyomás alatt. Innentől fogva már fájhatott. A lány egész teste nekemfeszült, háta ívben meghajlott, és tiszta erejéből szorította a karomat. Nem volt teljesen egyértelmű, hogy szabadulni próbál-e, vagy megakadályozni abban, hogy újból eltaszítsam magamtól. Éreztem, ha még egy fokkal szorosabbra zárnám állkapcsomat, bőre utat engedne fogaimnak. Hirtelen szétnyitottam a számat, és megköszörültem a torkom.
- Jövök már! Jövök... - álltam föl, Marie-t az ágyon feledve.
Hamar még a tükörhöz léptem, némi pomádét oszlattam szét ujjbegyeimen, majd a hajamon, egy-két vonás a fésűvel, és kész.
- Indulhatunk - nyitottam ajtót.
- A Prücsök különben itt van? - kérdezte emez. - Mer' a szobájába' nem nagyon.
- Itt-itt - hessegettem kifelé Viktort -, de csöndesen, azt hiszem, elaludt. Hadd pihenjen szegény, csúnyán felöntött a garatra. Látod? - néztem hátra vállam fölött.
Marie oldalvást az ágyamra dőlve, mozdulatlanul szuszogott, bal kezével nyakát fogta, s alig feltűnően markolászta. Természetesen ébren volt, és el nem képzelhettem, milyen gondolatok járnak most a fejében, ha egyáltalán gondolt bármire is.
Halkan behajtottam az ajtót, és végre nekivágtunk az éjszakának, melynek eseményeit ma már nem kívánom rögzíteni. Bejegyzésem első mondata - amolyan mottóféle -, leghamararabb a holnapi napon kerül bővebb kifejtésre, mivel újfent olyan részletekbe bocsátkoztam, amelyeket naplózásom kezdetén fölöslegesnek véltem megörökíteni...

Ego Sum Resurrectio et Vita XIII.

2010-06-24T21:27:00.002+02:00

Josef naplójából...

1923. december 6.

Tegnapelőtt délben elszabadult a folyó, és elöntötte a bánya területét. Életemet, meglehet, csak ama isteni közbeavatkozásnak köszönhetem, hogy kötelességem egy félreértés tisztázása okán a városba szólított. A támpillérek kilazultak, a tárnák zöme beomlott: huszonhatan, kik odalent rekedtek, az életükkel fizettek. A felszíni gépeket alámosta a víz, sokan az összeomló szerkezetek alatt lelték halálukat. Az anyagi kár átszámítva 130 000 frankra rúg. Bár munkáltatónk anyagi helyzete egy 130 000 frankos veszteség nyomán valószínűleg nem rendül meg végzetesen, legkevesebb három hónapba telik, míg helyreállítjuk a károkat, mely újabb kieséseket jelent a kitermelés terén.
Táborunkat sem kímélte az áradat, odaveszett mindenünk. Ideiglenesen a szomszédos faluban szállásoltak el bennünket, ahol is a babonás őslakosok a fehér ember bűne gyanánt róják föl az özönvizet, és rettegnek az istenek haragjától, melyet hitetlenségünkkel szabadítottunk népükre. Meg kell említenem, önszántukból sosem fogadták volna maguk közé csapatunkat, hacsak őreink „mennydörgő botjaikkal” belenyugvásra nem bírták volna a törzsfőt.
Én őszintén szánom ezeket az embereket, kiknek a civilizáció egyet jelenthet a halállal, kiknek a fehér ember maga az ördög. s kiváltképp tőlem félnek, ki feltűnően sápadt bőrével, halottkék szemeivel, fakószőke hajával kitűnik a többi „fehér ördög” közül is.
Tegnap egy csirke levágott fejét találtam a szalmazsákom alá rejtve.

1923. december 8.

Szörnyű álmom volt az éjjel: élve temettek el, és tizenkét napig hevertem a föld alatt. Testem tehetetlen, szemem vak, légszomj gyötör, minden sejtemet átitatja a halál borzalma, de végig eszméletemnél vagyok, miközben a bennszülöttek istentelen rítusokat celebrálnak sírhantom fölött...
Aztán torokszorító döfést érzek a szívem tájékán, mire fölpattannak szemeim: a telihold fénye ömlik be a vályogviskó üvegtelen ablakán, émelyítő, fémes szag kavarja föl gyomromat, s egy félelmetes démonmaszkot viselő alakot fedezek föl az ágyam végében. Egy bennszülött az. Kezében embert formázó bábot tart, hosszú tű, talán kaktusztüske áll ki mellkasából, épp azon a ponton, ahol én a szúrást éreztem. Most éppen egy fekete zsinórt hurkol a nyaka köré, és megfeszíti. Egy pillanatra elakad a lélegzetem, de nem merek mozdulni. Félek, azonnal megöl, ha látja, ébren vagyok.
Résnyire nyílt szemhéjam mögül figyelem, mi történik. Óvatosan körbejáratom tekintetem a kunyhóban: fekhelyem körül bűzös, égett haj szagát ontó gyertyák lángjai imbolyognak, sírontúli atmoszférát kölcsönözve a szobának. A varázsló hosszan kántál primitív, érthetetlen nyelvén, és a bejárat fölé függeszti a bábot. Felém indul, már itt is van. Fölhajtja a maszkját és fölém hajol: szemeiben a pokol tüze parázslik, lehelete szinte elviselhetetlen. Jobb mutató ujjával valami meleg, ragacsos anyaggal a kereszt jelét rajzolja homlokomra. A nyakában lógó bőrszütyőből kevés port szór bal tenyerébe és befogja orromat, mire automatikusan kinyílik a szám, és mélyet sóhajtok. Abban a szekundumban rám fújja a port. Mivel ébren vagyok, ösztönösen félrefordítom fejemet, de még így is belélegzem belőle egy keveset. Szörnyen keserű és úgy marja a torkomat, tüdőmet, mint a kénsav. Szédülni kezdek, szemeim előtt zöld, lila és sárga körök táncolnak, s két girhes hiéna emelkedik föl ágyam előtt...

1923. december 10.

Nyolcadikán este elővett a láz, de reggelre alábbhagyott, a közérzetem is kielégítő volt, így nem maradtam ágyban. Délután aztán munka közben erős fejfájás tört rám, és többször megszédültem. Arra gondoltam, a meleg miatt lettem rosszul, s mivel tartottam a napszúrástól, engedélyt kértem egy rövid pihenőre, melyet általános erőnlétemre való tekintettel meg is kaptam. Árnyékba vonultam, és egy fertályóra múlva jobban lettem. A további kellemetlenségeket megelőzendő, benedvesítettem egy zsebkendőt, azt csomóztam a fejemre, úgy tértem vissza dolgozni.
Ideig-óráig nem is volt gond, egy enyhe hányingertől eltekintve, melyet a sietve elfogyasztott helyi étkeknek tulajdonítottam, de váratlanul kétszeres erővel hasított fejembe a kín, elfogott a szédülés, rázni kezdett a hideg és víziók rohantak meg. Egy perc sem telt belé, és úgy csuklottam össze, mint a colostok.
Azonnal visszavittek a faluba, lefektettek, azóta is nyomom az ágyat. A társaim azt mondták, testhőmérsékletem ijesztően felszökött és éjszaka félrebeszéltem. Reggelre kelve úsztam a verejtékben, minek következtében kiszáradtam és kirepedezett az ajkam.
Rengeteg folyadékot itatnak velem, de szinte azonnal kiizzadom. Napközben ömlik rólam a víz, estére belázasodom, és sajog minden porcikám.
Betegsorba kerültem, s attól tartok, ez bizony malária: rengeteg a moszkitó, amióta kiöntött az Orange.
Amelia sohasem tudhatja meg!

1923. december 12.

Ma bevittek a községi kórházba, és kiderült, hogy még sincs mocsárlázam! Az orvos szerint influenzám van, és kicsit jobban megerőltettem magam a kelleténél, azért estem le a lábamról. Két hétre eltiltott a munkától, felkelnem is csak a jövőhéten szabad, egy-egy könnyű sétára. Újfent megállapításra került az általam már jó ismert diagnózis, miszerint igen gyönge szervezettel bírok, és jobban tenném, ha felgyógyulásom után tüstént szedném a sátorfámat, és a nehéz fizikai munka gondolatától is tartózkodnék eztán. Örüljek, hogy nem vitt el a magas láz.
Erről persze szó sem lehet! Továbbra is dolgozni fogok, meglehet, jobban odafigyelek magamra. Szükség van a pénzre, nincs mese. Ha most feladnám, talán soha az életben nem nyílna lehetőség, hogy kielégítő anyagi hátteret biztosítsak leendő hitvesem számára.
Ennyi balszerencse után, talán megkönyörül rajtunk a Sors. Érzem, hogy így lesz, mert így kell lennie!

1923. december 15.

A doktor mégis úgy látta jobbnak, ha benntart három napot, hadd erősödjek meg kicsit, mielőtt újra nekivágunk a faluba vezető, hosszú és embert próbáló útnak, még ha azt nem is a saját lábamon kell megtennem.
Bár ne maradtam volna!
Az a hely maga a pokol. Az a rengeteg beteg, azok a borzalmas sérülések! A körülmények!
Az egykoron fehérre meszelt falak sárgák voltak a beléjük ivódott betegségtől és haláltól. Most már tudom, nem feketében, sárgában pompázik a halál. Sárga volt minden: a rothadó falak, a vizelet áztatta ágyneműk, a betegek szeme fehérje, a mocskos kötéseket átitató, üszkös végtagok iszonyatos váladéka, a levegőt elnehezítő, nyúlós, édeskés gennyszag...
És igen, akkor, ott, negyven fokos lázban égve, rá kellett döbbennem, hogy egészséges vagyok, tökéletesen egészséges: körülöttem mindenki haldoklott, vagy már egészen halott volt.
Nem hittem benne, hogy a szemközti szennyes ágyon ziháló, behorpadt halántékú csontváz, élő ember. A sarokban gubbasztó fiú, ki könnyező fekélyekkel borított lábszárát tíz körömmel marta-kaparta, s olykor már rágta is, és a kínoktól alighanem megbomlott az elméje, rég halott volt - csak még nem juthatott el a tudatáig...
A kórterem egy távolabbi szegletében volt egy ember, pontosabban egy törzs: egy kezek és lábak nélküli torzó, aki egy éjjel addig vergődött, hogy lecsattant a kőre és begurult az ágy alá. Reggelig kiabált, mire bejött egy goromba ápoló és durván az ágyba kötözte.
Voltak még puffadt hasú, zöldesbarna bőrű gyerekek is, akik már nem sírtak. Férfiakat meghazudtoló méltósággal tűrték a szenvedést, a testüket ellepő legyekre ügyet sem vetettek, csak bámultak rám üveges szemekkel, s nem lehetett tudni, vajon élnek-e még?
És láttam szabadon hagyott, nyílt sebeken lakmározó, kövér férgek légióját; véres ürüléket az ágytálat kiborító ápolónő kezére löttyenni, és egy kutyát, ki frissen amputált végtaggal a szájában kocogott keresztül a kórtermen, nyomában az átkozódó műtőssel: kezében fűrész, mely sűrűn hullatta alvadó mocskát a pepita járólapokra.
A felismerhetetlenségig deformálódott kar, meglehet, néhány perce még azé az busman asszonyé volt, akit nem sokkal eztán fektettek a szomszédos ágyba. Rögtön tudtam, hogy nem éri meg a következő hajnalt. Testét szörnyű sebek borították, melyek szakszerű ellátása már csak fölösleges kínokat okozott volna végső óráin, csupán felém meredő csonkját borította vastag, átvérzett kötés.
Legnagyobb döbbenetemre, egyszer csak rám meresztette vizenyős szemeit, és magához szólított. Ramatyul éreztem magamat: vert a víz, rázott a hideg, hasogatott a fejem, és eleddig azon voltam, hogy kizárólag saját betegségemre koncentráljak: próbáltam elhitetni magammal, hogy csak láztól felfokozott képzeletem láttatja velem a kórház borzalmait. Most mégis feltápászkodtam, és szédelegve az asszony ágyához támolyogtam. Vérének nehéz szaga a zsigereimig hatolt. Élettelen tekintete a mennyezeten túlra, egy másik világ kapujára szegeződött, és tökéletesen mozdulatlan volt. Biztos voltam benne, hogy már órák óta halott, s én alighanem képzelődtem. De ha már fölkeltem, gondoltam, szólok egy illetékesnek, vigyék ki a kórteremből, mert beköpik a legyek. Hátat fordítottam, és hirtelen erős szorítást éreztem a csuklómon. A halottnak vélt asszony ragadott meg ép kezével, és bárhogy igyekeztem kitépni magam szorításából, nem eresztett.
Szaggató sípolás tört fel a tüdejéből, midőn fölült az ágyában, szája sarkán sűrű, fekete vér buggyant ki, és így szólt:
- Az amulett... Vedd el az amulettet... - suttogta. - A nyakamból...
- Hölgyem... – zártam két tenyerembe apró kézfejét.
- Gonosz tűz emészti testedet...
- Igen, hölgyem, tudom. Beteg vagyok. Mind ezért vagyunk itt...
- Nem, gyermekem, te nem vagy beteg... Rontás van rajtad... Fekete mágia... - meresztette ki szemeit, majd kiszabadította kezét az enyémből, és megpróbálta kibogozni a nyakában csüngő medált. - Segíts, fiam, nekem már csak egy karom van...
- Igazán nincs rá szükség, én nem hiszek az ilyesmiben, és úgysem fogadhatom el...
- Haldoklót visszautasítani szerencsétlenség! - hördült fel, és újabb vércsík futott le állán. Aztán könyörögve így folytatta: - Fogadd el, az istenekért! Nem kell, hogy higgy benne... - És könny csillant a szemében. - Majd én hiszek helyetted is... Kérlek, gyermekem, teljesítsd egy szegény öregasszony utolsó kívánságát...
Óvatosan kioldtam a zsinórt, és a saját nyakam köré kerítettem.
- Mindig érintse a bőröd, és egy pillanatra se vedd le, ameddig haza nem térsz... - hanyatlott vissza a néni a párnára, és esküdni mernék, hogy láttam, amint utolsó leheletével lelke is kiszabadul meggyötört testéből.

Ego Sum Resurrectio et Vita XII.

2010-05-29T18:07:00.003+02:00

1923. szeptember 8.

Paula napok óta betegen fekszik, a zsúr elmaradt, s valami furcsa véletlen folytán engem nem értesítettek. Gyanútanul el is mentem hát, becsöngettem, s Anastsia az utamat elálló komornyikot félrelökve karolta át a derekam.

- Annyira örülök, hogy eljöttél, mert csak te jöttél el, mindenki otthon maradt... Guillaume, menj már odébb! Édesanya tud róla... - csimpaszkodott belém, és már vonszolt is be a házba. - Képzeld, nem lesz megtartva a születésnapom, Nyuszika nincs jól.

- Mi baja? - kérdeztem különösebb érdeklődés nélkül.

- Beteg - mondta szomorkásan.

- Ez aztán a lakonikus válsz. De akkor mit keresek én itt?

- Háát, tudod, elfelejtettem szólni... Na, jó, direkt akartam, hogy te azért itt legyél - tárta ki előttem szobája ajtaját.

- Valahogy sejtettem... És idén mit tervezel, mondjuk, amputálod az egyik lábam? - ültem le némi ellenérzéssel a kislány ágyára.

- Rajmund, te megint nagyon sokat ittál szerintem.

- Megint? Hogy-hogy megint?

- Gustav bácsi mondta, hogy a múltkor találkozott veled, és te olyan részeg voltál, hogy összeverekedtél egy kövér nénivel, és...

- Szóval Gustav bácsi... - fintorogtam. - Most is itt van?

- Nem, nincsen. Dolgozik. Visszament rendőrnek. Amúgy miért mérges rád ennyire? Mert nem akarja elmondani, csak azt tudom, hogy valami nagyon rosszat mondtál neki egyszer... De mi van az arcoddal, meggyógyult?

- Meg. Azt hiszem - érintettem meg a seb láthatatlan helyét. - Te látsz itt valamit?

Anastasia közelebb hajolt, kicsit vizsgálgatta a képem, aztán megrázta a fejét:

- Nem, nincs ott semmi. Hoztál nekem ajándékot?

- Nem... - néztem félre, mire Anastasia sarokkal rátaposott a lábamra.

- Hazudsz!

- Hát jó - nyúltam a belsőzsebembe -, van egy kis vodkám...

- Te hülye! Hülye, hülye, hülye! - ütlegelte a karomat. - Én még gyerek vagyok... Kérem az ajándékomat!

- Anastasia - fogtam le a gyermek csapkodó kezét -, tényleg nem hozam ajándékot.

- De hát én látom rajtad, hogy van... Látom... - görbült le a szája.

- Nem is azt mondtam, hogy nincs, csak azt, hogy nem hoztam. Otthon van.

- Akkor menj haza érte, tökfej.

- Azt azért mégsem. Hanem hívjuk föl Marie-t, ő majd elhozza.

Marie félórán belül megérkezett egy csokor tearózsával, s hóna alatt az ajándékkal, melyről valójában csak a telefonban döntöttem. Nem sok minden akad a házban, ami egy tízévesnek örömet szerezhetne, úgyhogy egy hanglemezt csomagoltattam be, melynek mindkét oldalába a Holdfény-szonátát vésték. Anastasia a bontatlan pakkot tüstént betette egy fiókba, mondván, nehogy meglássam rajta, ha esetleg nem tetszik neki... Tapintatos gyermek, szó se róla.

Anastasia és Marie pillanatok alatt összebarátkoztak, s nem sokkal utána faképnél hagytak: a konyhába vonultak vízbe tenni a csokrot és "szörnyen titkos dolgokról" diskurálni. Fél órával - s másfél deci vodkával - később tértek csak vissza, cselédem jobb mutatóujján masnira csomózott szalag díszelgett, fehér anyagát apró, rubinpötty ütötte át.

- Mit történt az ujjaddal, Marie? - sandítottam Anastasiára.

- Semmi, Rajmund úrfi - válaszolt Marie hebehurgyán -, csak megkarcolta egy rózsatövis, amikor megpróbáltam leszedni a szárról...

- Én gyógyítottam meg neki - húzta ki magát a kislány.

- ...Akkor én átviszem a virágot Andrevon asszonynak - szólt emez még mindig szórakozottan, és indult is.

- Te voltál, mi? - böktem oda a kislánynak, ahogy Marie kilépett a szobából.

- Dehogyis, te buta! Ilyet nem szabad csinálni.

- Bezzeg velem megtetted...

- Az egészen más. Marie nagyon kedves lány, de nem olyan, mint te. Nagyon megijedt volna, ő nem érti az ilyet, az csak a mi dolgunk. Tudod, egyszer megpróbáltam egy nénivel, és elmondta Nyuszikának...

- Miért nevezed anyádat "Nyuszikának"? - ötlött fel hirtelen.

- Régen, sokszor felsírtam esténként, mert a Papírnénivel álmodtam. Ilyenkor mindig a karjába vett, és azzal vigasztalt, hogy ne félj kisbabám, már itt van anyucika. Én meg úgy értettem, hogy itt van a nyuszika, és annyira megtetszett, hogy azóta így hívom.

- Aha, értem. De figyelj csak rám egy kicsit! Kije a Gustav bácsi Nyuszikának?

- Lehet, hogy ő lesz az új apukám - biggyedt le a kislány ajka. - De én nem akarom. Félek tőle. Azt hiszem, gonosz. És főleg azért nem akarom, mert tudom, hogy rosszat akar neked! - kapta szája elé a kezét, aztán közelebb intett, és a fülembe súgta: - Többet nem szabad idejönnöd. Csak suttyomba találkozhatunk majd... A freuleinnal, aki németre tanít, kedd délutánonként mindig felmegyünk a botanikus kertbe. Ott találkoznak a vőlegényével. Jó sokat beszélgetnek meg csókolóznak, ilyenkor én a tóban etetem a halakat meg a kacsákat. Etethetnénk együtt... Később meg majd, ha megnövök férjül veszlek, és elszökünk jó messzire.

- Mindenféleképpen... - kortyoltam zavartan a vodkába, és cigarettára gyújtottam. - Gustav bácsi itt lakik nálatok?

- Nem, de néha egész éjszaka itt marad Nyuszika szobájában, és csak reggel megy el. Kilestem. Ebbe hamuzz, ni. De ma nem jön. Megtiltottam.

- Megtiltottad?

- Igen, mert lehet, bántott volna téged...

- Nem kell, hogy megvédj! - fortyant fel bennem egy szempillantás alatt a két deci spiritusz. - Ki tudok állni magamért, Gustav apádnak már volt hozzá szerencséje! Ne félj, mondok én neki megint olyat, hogy megbolondul...

- Még nem az apukám, jó! És ne kiabálj velem, mert én meg mondok neked olyat, hogy békává változol! Különben te tudsz varázsolni? Mert én igen! Megmutassam?

- Mit bánom én, azt csinálsz, amit akarsz – vontam meg a vállam.

- Akkor add a cigidet meg a kezed...

- ...és lyukat varázsolsz a bőrömbe? - nyújtottam oda beletörődve a kért tárgyakat.

- Tenyérrel lefelé – fordította le Anastasia a kezemet, és ráhamuzott a tetejére. - Jó – mondta -, és most szorítsd ökölbe. - A kislány elfújta a hamut. - Kinyithatod. Tadamm! Átfújtam a kézfejeden.

Igen, igen. A tenyeremen ott feketéllett a folt, amit Anastasia csempészett bele ujjával, amikor megfordította a kezemet. Jól ismertem a trükköt, hajdanán még apám ugratott vele – ha beivott, mindig nagy mágus volt az öreg -, de hamar letörtem a szarvát. Anastasiáét viszont a helyén akartam hagyni: annyira örült, és - magam is örültem, hogy ennyivel megúsztam.

- Nem rossz, nem rossz... - dörzsölgettem a kormot Anastasia tekintetét kerülve, nehogy rájöjjön, ismerem a fortélyt. - De hallga csak! Emlékszel, mikor azt említettem, hogy olyat mondok Gustav bácsinak, amitől megbolondul? - Hirtelen felötlött bennem egy másik gyerekámítás, szintúgy apám révén; Anastasia meg lelkesen bólogatott. - Nos, ismerek egy varázsigét, amitől ha kimondom, mindenkinek meglágyul az agya...

Szerencsémre Anastasia éppen úgy reagált, ahogyan vártam. Egyelőre.

- Mondd el a varázsigét, Rajmund! - ácsingózott a kislány.

- Nem lehet.

- Mert nem is tudsz olyat.

- De tudok. Csak nem lehet...

- És ugyan mért ne lehetne?

- Mert, amint elárulnám, te is udvari bolonddá változnál.

- Nem bánom. Azt akarom, hogy változtass udvari bolonddá! Az nagyon mókás lehet. Lenne vicces csörgősipkám meg minden... Különben is! Biztos van olyan varázsige, amivel vissza tudnál varázsolni.

- Van. Csak az a bökkenő, ha kimondom az elsőt, akkor mindenki, de mindenki – beleértve engem is - megbolondulna, és elfelejteném a visszaváltoztató-varázslatot, és úgy maradnánk örökre.

- Hát írd le! - csillant föl Anastasia szeme.

- Sajnos nem tehetem. Akkor is hatna...

Ekkor Anastasia csavargatni kezdte mélyvörös tincseit, a szemeimet fürkészte, forgolódott, nekem meg kiült a diadal az ábrázatomra. Elégedett voltam, hogy végre sikerült kifognom a kis boszorkányon, mikor váratlanul felém fordult, és nekem szögezte életem legkínosabb kérdését:

- Akkor te hogyan változtál vissza, miután megtanultad a varázsigét?

Ego Sum Resurrectio et Vita XI.

2010-05-14T11:17:00.011+02:00

1923. szeptember 5.

Az orrnyergemet ért ütés nyomán, a véraláfutás lekúszott a szemeim alá, a jobb szemöldököm fölül eredő, orromat sréviza átívelő seb pedig szemérmetlenül tárulkozik ki a világnak. Kétlem, hogy ilyen ábrázattal fogok Andrevonék zsúrján bájologni. Még a szolgálók előtt sem mutatkozom szívesen. Dühít Viktor örökös vigyorgása, Marie sajnálkozása, s mikor rámtekint, a vörösen tátongó repedésbe tekint, szinte érzékelem, amint pillantásával végigtapogatja minden egyes szegletét. Nem szükségeltetik sem atyai vállbaveregetés, sem anyai szentiment. Egy emberes adag ópium már annál inkább: ezt az átkozott fejfájást még az ital sem enyhíti, a józanodás meg egyenesen az elviselhetetlenségig fokozza.

1923. szeptember 6.

Egész éjjel émelyegtem az ópiumtól, és álmomban összehánytam az ágyamat. Mondhatom, felemelő érzés volt a saját okádékomban ébredni!
Önnön mocskomnak iszonyától öklődve téptem ki magam szennyes ágyneműim fogságából, és kétségbeesetten ordítottam Marie-ért. A lehető legtávolabbi sarokba húzódtam, mennél messzebb legyek fertelmes vackomtól, és Marie visításra készen toppant a szobába, mint aki számít rá, hogy valami szörnyűséggel fog szembesülni. Engem meg váratlanul elöntött az egészséges szégyenérzet, és mielőtt bármit megláthatott volna, előugrottam a sarokból, és kifordítottam a szobából.
Az előre megtervezett sikoly után fölpillantott, és csak annyit suttogott elsápadva, hogy Istenem, Rajmund úrfi, az arca. Na, gondoltam, ez nagyszerű!, és nem voltam meggyőződve róla, hogy látni akarom, amit ő látott. De Marie némán karon fogott, és az előszobai tükörhöz vezetett.
És mikor belenéztem, az én arcomból is kiszaladt a vér. Nyoma sem volt véraláfutásnak, duzzanatnak, de még csak egy nyomorult heg sem látszódott.
Aztán hirtelen elfutottak az emlékek: mondanom sem kell, hogy megint azt álmodtam! Marie-t kettesben hagytam álmélkodó tükörképével, és rohantam vissza a szobába. Mit sem törődve a hányadékkal, bevetettem magam az ágyba, és ész nélkül kotortam a naplóm után, az meg a matrac és fejtámla közül természetesen bepottyant az ágyneműtartóba. Miután kis híján a nyakamra csukódott az egész szerkezet, sikerült kihalásznom onnét. És igen, jól emlékeztem: rendesen olyankor jelentkeznek ezek az álmok, amikor seb ér. Pontosabban fogalmazva, olyankor mindig jelentkeznek. Balesetem a papírvágókéssel, aztán Anastasia kis játéka a borotvával...
Nos, ezidáig bizonyos voltam benne, hogy feljegyeztem az azt követő éjszakámat, most viszont sehol nem találom! Lehet, hogy már a jegyzetelés is az álom része volt? De az itt a lényeg, hogy azóta jó néhányszor sikerült megvéreznem magamat. Úgy szólván, túlságosan is gyakran, minthogyha „álmaim asszonya” - ki valamiért a kezemet szereti gyötörni - rendezné meg ezeket a véletlennek tűnő kis szerencsétlenségeket, hogy esténként eljöhessen hozzám.
De ilyenre még nem volt eset. Hogyan gyógyulhatott meg az arcom egyetlen éjszaka alatt?!... És ezt Marie is látta! Ő látta meg először. Felfoghatatlan! Valaha olvastam egy könyvet a... Na ne! Ekkora badarság egyáltalán hogy fordulhat meg a fejemben? Még hogy v... Ezt a szót le se írd! Meglásd, hamar itt az ébredés, és azt kívánod, bárcsak ne álom lett volna!

Ego Sum Resurrectio et Vita X.

2010-05-02T04:43:00.003+02:00

Rajmund naplójából...

1923. szeptember 3.

Újabb meghívó jött Andrevonéktól. Az elmúlt esztendőben mintha a felügyelőt láttam volna kertkapujukban, kézenfogva a kislánnyal... Mit keresett az ott? Paula meg Stolz....? Puszta véletlen, netán elérkezett az idő, hogy beváltsa ígéretét?
Én készen állok.
Tavaly még túl friss volt a trauma, nem lettem volna képes szembenézni újabb megpróbáltatásokkal, ámbár tudat alatt már azidőtájt ébredezett bennem valami felfoghatatlan, visszás kalandvágy: egyfajta ambivalens szenvedély a konfliktus iránt.
Hasonszőrű érzület vitt rá – no meg az ital -, hogy adott szavamat betartva, ténylegesen is ellátogassak sofőröm minden bizonnyal illegális mérkőzésére. A helyszínre érkezvén Marie és Viktor tüstént elkérte magát, ami a sofőr részéről érthető. A lány meg azzal hozakodott elő, hogy elkíséri öccsét a tiszteletjegyekért, várjam meg itt, a bejáratnál. De nem vártam. Két üveg bor, némi Viktor-féle vodka és vagy hat fekete pezsgette a véremet, hovatovább fölfedeztem, hogy a terem egyik sarkába tömörül a nép. Kifizettem a belépőt, és magam is arrafelé vettem az irányt: sejtettem, hogy ott kötik a fogadásokat. Fél életemet elvesztegettem, itt az ideje, kóstoljunk bele ebbe is!
Csakhamar eszeveszett tülekedés közepén találtam magamat: pénzét lobogtató, ordibáló csőcselék rohamozta meg a bukmékert, ám nem sokkal előttem két öltönyös tag emelte magasba a karját, mire a tömeg nyiladozni kezdett. Emezek bankók helyett rendőrigazolványt lobogtattak. Nem voltam biztos benne, nem azért jöttek-e, hogy berekesszék a meccset, mindenesetre az alkalmat kihasználva, gyorsan besoroltam mögéjük.
Stolz emberei – mert azok voltak, megismertem őket -, végül egy-egy nagyobb összeget kockáztattak meg. Rám ügyet sem vetettek – vagy csak nem vettek észre -, mert amint megtették a tétet, rendőrigazolványaikat ismét magasra tartották, és elvonultak.
A bukméker irdatlan, nikotinsárga nyálcsomót köpött ki szivarja mellől. A tolongó massza kezdett összezárulni körülöttem. Rajtam volt sor.
- Öööő... - mondtam magabiztosan.
- Mit szórakozol, ficsúr, fogadsz vagy nem fogadsz – mondta a bukméker.
- Izé... kire lehet?
- Na, tűnés, belami! Kilenc az egyhez, hogy a Tulok győz. A Karvaly esélytelen. Kilenc az egyhez, uraim! - harsogta.
- Őrá teszek - kiáltottam -, őrá!
- Teszek én rá... Kire őrá?
- Mindkettőre! - jött a hirtelen ötlet.
- Azt nem lehet. Egy ember csak egy emberre, ez a szabály! Kilenc az egyhez, tisztelt uraim...
- Azt mondtam, mindkettőre! - szögeztem le, most már határozottan, s hogy szavamnak nyomatékot adjak, egy tekintélyes pénzköteget csaptam a mellényének. - Fele-fele arányban.
- De, uram, én ezt nem engedhetem... – fúlt megilletődésbe a hangja. - Áh-á-á, kizárt...
- Kössünk üzletet: amennyiben nyer a sofőröm, megtarthatja a nyeremény hetven százalékát... - vetettem oda látszólagos könnyelműséggel.
- Pfú – törölgette meg a homlokát, s közben zavartan gyűjtögette a többi fogadó pénzét, nyakba akasztható kasszájába -, engem ezért kicsinálnak... Nem lehet! - gondolta meg magát, ám a kísértés erősebbnek bizonyult. - De, uram, ha bele is mennék, önnek mi haszna származnék belőle?
- Mondjuk, hogy nekem lesz igazam... Kell a pénz vagy nem kell?
- Halott ember vagyok, uram....- Kikapta a pénzt a kezemből, és két cetlit gyűrt a markomba. - Kilenc az egyhez, uraim, kilenc az egyhez... - hirdette tovább az esélyeket, elmélázva.
Esélyek ide vagy oda, Viktor az utolsó menetben egy váratlan s feltételezhetően véletlen, állcsúcsra mért balegyenessel kiütötte gigantikus ellenfelét. A nézősereg őrjöngött, és kisebb tömegverekedés tört ki. Egymást és a szervezőket okolták, abcúgolták Viktort és a mérkőzésvezetőt, bundát kiáltottak, nekiestek a hozzájuk legközelebb állóknak, a felvigyázóknak.
Egy terebélyes asszonytól dörgedelmes pofont kaptam én is. Nem tartottam rá különösebb igényt, így hát visszaszolgáltattam. A debella orra vére bár nyomban eleredt, épphogy csak megtántorodott. Aztán meglepetéséből ocsúdva, s önnön vére látványán felbőszülve, kőkemény, sarkos retiküljével bömbölve nekem esett, és ütött-vágott, ahol ért. Összegörnyedve, karomat a fejemre kulcsolva védtem arcomat a csapások elől, mígnem a nevemet véltem áthallani a zűrzavaron, amely Marie hangján szólított. Meggondolatlanul kiegyenesedtem, és abban a pillanatban irdatlan ütést éreztem az orrnyergemen.
Egy koszos bőrkanapén tértem magamhoz. Egy kéz jéghideg csomagot nyomott az arcomba.
- Hagyjál, Marie, már jól vagyok – toltam el a kezet. - Mi történt?... Ne, mégsem akarom tudni... Inkább adj valamit innom!
- Okvetlenül – válaszolt egy hang -, de inkább maradjunk a főfelügyelő úrnál...
Gustav Stolz rendőr-főfelügyelő állt fölöttem, csúfondáros félmosollyal.
- Mi, hát maga az?... Akar valamit?... Mit keres itt? - ugrottam föl a kanapéról, de megszédültem, és csak egy roppant tölgyfaasztal, amelyen halomban állt a pénz és az ital akadályozott meg abban, hogy elessek.
- Ezt én is kérdezhetném, fiam. Egyébként én vagyok a meccs főszervezője... A sofőrje szép kis summát bunyózott ma össze. Még néhány ilyen mérkőzés, és...
- Istenem, Rajmund úrfi, jól van? Maga meg menjen innen, majd én ápolom – jelent meg Marie, és próbált úrrá lenni a felügyelőtől való félelmén. - Jaj, nekem, még mindig vérzik... Ne bántsa az úrfit, Viktor győzött... megint győzött, nem elég? Ott a pénze. Mit akar még tőlünk? Azt ígérte, ha ezt a meccset is...
A felügyelő megragadta Marie haját, a pamlag mögé került, és, lehúzta rá a lányt.
- Ho-ho-hó, kedveském! Mintha megállapodtunk volna valamiben! Nem megtiltottam, hogy idehozzátok ezt a férget?!
- Gustav, Gustav, ne bántsa a Prücsköt, ő nem tehet róla, én hívtam ide – toppant be Viktor, verejtékét egy gyanús törülközővel itatgatva, és kicsit megtaszította a felügyelőt.
- Megütsz egy rendőrt, te szarházi?! - vicsorogta Stolz, és pecsétgyűrűs bal kezével embertelen ökölcsapást mért Viktor fölrepedt szemöldökére. Viktor megfeszült az indulattól, arca haragtól és friss vértől vöröslött, de nem mozdult, nem is szólt. Csak állt összeszorított foggal, és tűrte, hogy a felügyelő szidalmazza, fenyegesse és hanyag, de annál megalázóbb pofonokkal legyezgesse... Jóformán föl sem fogtam, mi történik körülöttem: a fal mellé rogyva öntöttem magamba az üveg whiskyt, amit az asztalról szerezhettem. Aztán végképp elsüllyedtem az öntudatlanság fekete sarában. Azt sem tudom, hogy jöttem, haza, ki hozott haza...
Ó, igen, és a visszatérés első emlékei... Gyötrelmes ébredés, letépett angoltapasz a párnán, alvadt vércsík az arcomon, riadtan verdeső ablakszárnyak, és egy ködös álom képei a fölibém boruló, hófehér hajzuhatagról, melynek illata az esőáztatta földé...

Ego Sum Resurrectio et Vita IX.

2010-02-13T14:33:00.015+01:00

Második rész

1923-1925

„Ede, bibe, lude, post mortem nulla voluptas.”

Amelia naplójából...

1923. április 20.

Utolért hát a sors, magam maradtam. Nincs többé Marie. És nincs Josef, csupán szobám rideg falai ölelnek. Ma egy esztendeje, hogy vőlegényem Dél-Afrikába utazott. Azóta se éjjelem, se nappalom: életem minden pillanata egy véget nem érő rémálom.

Nap, mint nap újraolvasom az asztalomon tornyosuló levélkupacot, melyekben kedvesem finom gyöngybetűkkel rótt, csontszáraz és diplomatikus sorai oly éles kontrasztot képeznek, hogy valamennyi alkalommal tovább sebzik vérző szívemet. Mégis, minden egyes reggel, remegő gyomorral várom a következő postát.

Ablakomon kitekintve, gyakran csak a tó néma, mozdulatlan vizén ringatózik tekintetem, s ha néhanap feltűnik a távolban Monsieur Rambert fáradtan bukdácsoló kerékpárja, gyermeki örömtől repeső szívvel rohanok elé... S míg leérek az emeletről, rettegés kerít hatalmába: rettegek a borítékra pillantani, rettegek, hogy egyszer idegen lesz a kézírás...

A tehetetlenség megbéklyóz. Vajon kiszárad egyszer eme bénító várakozás ingoványa, melyben úgy fuldoklom és égek ki fokozatosan, mint a Lac de Neuchâtel szürke vizébe haló nap.

Josef naplót kezd...

1923. június 15.

Néha úgy érzem, nem bírom tovább: a hőség, a rovarok, a nélkülözés... Hogy kérlelt Amelia, ne jöjjek! Jaj, hogy sírt, könyörgött az a leány! Mégis meg kellett acéloznom szívemet, holott pontosan tudom, magamfajta csenevész ember kezébe nem illik a csákány.

Ám az élet nem hagyott más választást, ez az egyetlen esélyem, hogy kielégítő anyagi körülményeket biztosítsak kettőnk számára. Amelia végtelenül érzékeny teremtés, még nálam is gyöngébb, belehalna, ha egy szerény bérház második emeleti lakásában kellene hervadoznia. Ő színésznő, neki pompa és csillogás jár, bálok és üvegházi teadélutánok, elegáns lakájok és tüchtig szobalányok, s én utolsó leheletemmel is azon leszek, hogy mindezt megteremtsem számára.

Josef Krank igenis képes kemény munkát elvégezni!

Csak azt nem tudom, meddig és milyen áron? Nehezebb napokon úgy érzem, nem vagyok én képes másra, mint az ágyat őrizni. Mért nem lehetek olyan, mint a többiek: szívós, makkegészséges, erős, pirospozsgás, igénytelen férfiember? Az én arcom csak akkor rózsás, ha lever a láz...

1923. június 30.

A gyors meggazdagodással kecsegtető szóbeszédek ellenére több, mint egy esztendeje robotolunk napra nap, szinte a semmiért, s csak abban bizakodom, hogy holnap végre kegyes lesz hozzánk Fortuna, s magam mögött hagyhatom Dél-Afrikát.

Három év rettentően hosszú idő: kétlem, hogy gyönge szervezetem kiállna ennyi megpróbáltatást. Ha nem a bánya omlik rám, elvisz a váltóláz vagy a kolera, de az is lehet, hogy megüt a guta.

Ezen egy év óta, először a múlthéten jártam odalenn. Idáig csak a felszínen kaptam feladatot: sátrakat állítottam, főztem a csapatnak, az esetleges sérülteket ápoltam, fotókat készítettem, tárgyalásokat folytattam a helybéliekkel, méréseket és adminisztrációs munkákat végeztem – egyféle lótifuti voltam.

Társaim kíméltek a nehéz munkától, hisz ők is tudják, milyen törékeny az egészségem. Azt mondták, először meg kell erősödjek, hozzá kell szoknom a megváltozott életkörülményekhez és klímához - „asszimilálódnom kell” -, nehogy lebetegedjek itt, a nyakukra, mert akkor végképp semmi hasznomat nem veszik.

Aztán tizenhetedikén nagy haddelhadd kerekedett, mivel az egyik bennszülött munkásnál apró, de annál több követ találtak. Összértékük egy kisebb vagyont ért.

Felhasította a saját combját, és a bőr alá nyomkodta be a kavicsokat. Majd a munkafelügyelőhöz fordult, mondván, megszaladt a kése faragás közben, és hazabocsátását kérte, hogy asszonya elláthassa a sebet.

A felügyelő megsejthetett valamit, mert maga vizsgálta meg a bennszülött lábát, és csakhamar megtalálta a gyémántokat. Ötvenet húztak rá jamaicai ostorral. Úgy beszélik, ez felér háromszáz hagyományos korbácsütéssel. Nekem pedig végig kellett néznem borzalmas kínszenvedéseit, mint mindenki másnak, okulás gyanánt.

Eztán csákányt nyomtak a kezembe, hogy most már kellőképp „asszimilálódtam”, és segédkeznem kellett a további feltárásnál.

Végre teljes értékű embernek éreztem magam: mégiscsak szükség van itt rám! Hajnalban keltem és sötétedésig húztam az igát. Nem sokkal hosszabb pihenőket engedélyeztek, mint másoknak. Aztán fájrontkor fütyülve-tapsolva, szétterpesztett lábakkal kellett elhagynunk a bánya területét, nem rejtegetünk-e gyémántot a szánkban, kezünkben, a combjaink között. Egy felvigyázó mindenki öltözékét alaposan átvizsgálta – cipőt, zoknit, sapkát, a hajat is -, s olykor, szúrópróbaszerűen anyaszült meztelenre vetkeztetett egy-egy embert, és egyéb testnyílásaiba is bekémlelt. Rendesen és rendszeresen azonban csak négerek estek át ezeken a behatóbb motozásokon.

Esténként halálosan kimerülve, mégis oly elégedetten zuhantam a rozoga tábori ágyba, hogy még egy király sem alhatik jobban az ő baldachinos, mázsás dunyháktól roskadozó fekhelyén. Reggelre kelve úgy éreztem, kicsattanok az egészségtől, még a tagjaimat szaggató izomláz sem szegte kedvemet.

Kezdeti lelkes szorgalmamnak azonban hamar meg lett a böjtje: negyednapra mindkét tenyeremet összefüggő, véres vízhólyag borította. Mivel rendelőintézet csak a szomszéd faluban van, s kollégáim szerint meg „egy ilyen kis semmiség miatt” fölösleges annyit gyalogolni, a helyi gyógyítóra bíztak, mint bárki mást, aki nincs életveszélyben.

A vajákosember elsőnek fölvágta a kelevényeket – valósággal lenyúzta a bőrömet -, majd egy bűzös kenőcsöt készített, melynek összetevőit a saját szájában pépesítette. Ezzel vastagon megkente a tenyereimet, mint egy-egy szelet kenyeret, s valami kétes tisztaságú szövetbe bugyolálta őket. Biztos voltam benne, hogy pillanatokon belül elmérgesedik, és megöl a fertőzés, de legjobb esetben is a karjaimba kerül.

Mire leszállt az est, oly módon égett mindkét kezem, mintha méhkasba dugtam volna, s még napokig használhatatlanok voltak. Ez persze további kellemetlenségeket vont maga után: etetni-itatni kellett, levelet nem írhattam, a dolgomat sem tudtam egymagam végezni. A tisztálkodással csupán azért nem volt gond, mert az hetente egyszer esedékes...

Mindennek ellenére, s nem kis meglepetésemre, egy héten belül tökéletesen begyógyultak a sebek, viszont olyan vastag bőr nőtt a markomra, mint a csizmatalp. Ezek már nem fognak fölhólyagosodni! Csak azt nem tudom, mit szól majd hozzá Amelia...

1923. július 5.

Ma különösen gyötör mátkám hiánya. Rendhagyó pihenőnapot iktattak közbe. A falu vezetőjének fiát temetik – oroszlánvadászaton vett részt, midőn felnyársalta egy megriasztott rinocérosz -, és ilyenkor tilos a munka. Máskor az embert próbáló dry digging és az azt követő, totális fizikai kimerültség eltereli gondolataimat: ha a test keményen dolgozik, az agy pihen.

Amelia, Istenem, mennyire hiányzol!

A kíméletlen robot ellenére, hetente több levelet is írok – ebédszünetekben, fürdőnapokon, lefekvés előtt -, melyeknek hozzávetőlegesen a fele jut el hozzád. Némelyiket nem merem elküldeni. Félek, hogy eszed veszted az aggodalomtól, és utánam eredsz. Nem akarom, hogy miattam gyötrődj, s reménykedem, száraz hangvételű leveleim láttán, nem hiszed, hogy irántad érzett szerelmem is kiszikkadt.

Bár karjaimban tarthatnálak már! Zokogva, mint egy kisgyermek, lábaid elé omolva, esedeznék bocsánatodért! Nem, nem szerelmem kihűlése okán írok oly hivatalos közönnyel. Nem, Galambom, nem azért. Szerelmem erősebb, mint valaha. Érted teszem, hogy ne kínlódj annyira. Hidd el, mindkettőnknek elviselhetőbb, ha nem engedjük, hogy elragadjanak az érzelmek. Bocsásd meg keménységemet, de esküszöm, ha hazatérek, ismét lángolni fogunk, kiolthatatlanul, s többé egyetlen percre sem eresztem el a kezedet.

Ha hazatérek... Magam is kételkedem. Elsősorban ezért kezdtem naplózásba. Ha bármi történnék velem, ebből a könyvből mindent megtudhatsz. Valamennyi fontos eseményt rögzítek, és azért imádkozom, hogy ezen jegyzetek sose kerüljenek a kezedbe, mert az azt jelentené: többé már nem vagyok.

Anastasia naplójából...

1923. július 23.

Gustav bácsi egyre többet van nálunk. Nyuszikával és velem is nagyon kedves, de Nyuszika még nem akarja, hogy új apukám legyen. És én sem szeretném, főleg, hogy Gustav bácsi olyan öreg, és furcsa. Nem látom rendesen, túl zavaros. Valamit titkolni próbál, és rengeteget kérdezősködik Rajmund felől. Szerintem rosszat akar neki!

Tavaly, mikor megismert bennünket, még tényleg csak az anyukám miatt járt el hozzánk, s bár engem már akkor sem szeretett igazából, mindig aranyos volt velem, és ajándékokkal halmozott el. Ekkor még nem tudta, hogy ismerjük Rajmundot. Aztán a kilencedik születésnapomra újra meghívtuk őt. El is jött, de amint meglátta Gustav bácsit, szó nélkül visszafordult a kapuból, beült az autójába és hazament. Éreztem azt a rossz érzést, amit ő érzett... Tudtam, hogy Gustav bácsi miatt van. Rögtön el is engedtem a kezét, és felszaladtam a szobámba. És nem is akartam előjönni, amíg ő ott van.

Na, attól fogva már nem voltunk olyan fontosak Gustav bácsinak, valami fölébredt benne. Nyuszika ebből persze semmit nem vesz észre, én pedig nem szólhatok semmit, mert még kicsi vagyok, és mert tudom, hogy Nyuszika nagyon szomorú lenne. Ha Gustav bácsi nálunk van, mindig nagyon vidám. Amióta apuka nincs velünk, nem láttam ilyen szép mosolygósnak. Újra hordja a gyönyörű, színes ruháit, és a szökőkutat is megjavíttatta a kertben, az új kertészünket pedig Louis Brunet-nek hívják...

Nyuszika boldog. S habár Gustav bácsinak most fontosabb, hogy mérges legyen Rajmundra, szereti Nyuszikát. De akkor is, olyan, olyan fura! Titkolja magát előlem... Hülye-bolond. Utálom.

1923. július 25.

Nem bírtam ki, és megkérdeztem Gustav bácsit, mért nem szeretik egymást Rajmunddal. Azt felelte, hogy egyszer, nagyon régen, Rajmund olyat mondott, amitől ő nagyon rosszkedvű lett, de annyira rosszkedvű, hogy nem bírt tovább dolgozni, és nyugdíjas lett…

Mit mondhatott neki ez a lökött? Mert nagyon erősen figyeltem ám Gustav bácsit, és hiába titkolódzott előttem, megláttam őt egy pillanatra, és akkor sírni kezdtem. Nem tudta elképzelni, most meg mi bajom lett. Azt füllentettem, hogy véletlenül ráharaptam a nyelvemre – közben direkt rá is haraptam a hegyére, és kidugtam, hogy megmutassam: vérzik.

– Katona dolog – mondta, és nyafogós kislánynak nézett. Közben meg azért sírtam, mert olyan csúnyát láttam, olyan gyűlöletet benne, ami megölné Rajmundot, és bárkit, akit szeret, csak hogy fájdalmat okozzon.

Gustav bácsi a világ leggonoszabb embere, hogyha mérges. Ezért féltem tőle Nyuszikát, remélem, őrá sosem haragszik meg. Jobb is, hogy Nyuszika sem szereti Rajmundot...

1923. július 30.

Most már nagyon utáljuk egymást Gustav bácsival. Megmondtam neki a szemébe, hogy Rajmundot meg fogom hívni a tizedik születésnapomra is, és tudja meg: őneki akkor nagyon fontos dolga lesz, és aznap nem jön el hozzánk, különben szólok Nyuszikának, hogy láttam egy idegen nénit puszilgatni... Hiába nem igaz!

Rajmund naplójából...

1923. augusztus 1.

Viktor kora délelőtt egy palack vodkával állított be, s bár nem állt szándékomban újfent a sofőrömmel kvaterkázni, szó szót követett, pohár poharat. S mint az alkohol kiváló oldószer lévén, a gátlások mellett a nyelvet is nagyszerűen oldja, délután kettőre majd’ jobban ismert, mint a saját naplóm. Háromra agysebészeti beavatkozásokat végeztünk el, a legnevesebb tudósdoktorokat meghazudtoló hatékonysággal, négykor pedig becsületszavamat adtam, hogy ellátogatok egy amolyan ökölvívó-mérkőzésre, amelyen ő maga is bokszolni fog. Abban a pillanatban valahogy jó ötletnek tűnt...

1923. augusztus 12.

Mi van, ha az én „rendkívüli” memóriám hamis emlékeket táplál? Mindenre, amire emlékszem, meg sem történt? Miért is ne lehetne így? Mostanság ásta belém magát ez a gondolat, amióta... amióta... iszom. Amióta ennyit iszom.
Ami megtörtént, arra nem emlékszem... Ami meg nem... Hogy döntsem el, melyek valódiak?
Mintha eddigi életem csupán álom lett volna. Huszonöt évet végig keseregtem, megvetettem az alkoholt, a cigarettát – még feketét sem ittam. Nevetséges, hasztalan szabályok útvesztőjébe falaztam magam... Aztán most végre fölébredtem. Iszom. Mit iszom? Vedelek! A kisodort csikkekből trafikot nyithatnék, napi négy-öt kávé mit sem ér...
De a jó életbe! Honnan tudjam biztosan, mikor álmodom és mikor élek? Élet és álom – a maga idejében mindkettő – a valóságot szimulálja, és határozott lét-érzettel próbálja bizonyítani önnön kizárólagos egzisztenciáját...

Josef naplójából...

1923. augusztus 23.

Mennél mélyebbre jutunk, annál nagyobb akadályokba ütközik a kitermelés, egyre nagyobb nehézségeket okoz az anyag felhozatala. Hogy némiképp megkönnyítsük a munkát, gerendákat állítottunk föl a tárnák szélére, melyekhez sodronyköteleket erősítettünk: ezeken szállítjuk felszínre a kifejtett konglomerátumot.

Most úgy fest a bánya, mint valami feneketlen, pokolbéli katlan... Na már most, nem csak úgy fest: alighanem az is. A folyton beomló rétegek és a betörő víz, azon felül, hogy tovább nehezítik a kitermelés műveletét és veszélyes, még a költségeket is rendre növelik. A bányatulajdonos már azt fontolgatta, hogy eladja az egész kócerájt valamelyik részvénytársaságnak. Végül is egyességre jutott a De Beers Consolidated Mines Limiteddel, és utolsó pénzéből behúzatta az Orange-t a bánya területére, és gigantikus kőmalmokat, csatornarendszereket építtetett.

A felszínre hozott anyag feldolgozásának első része a kőzetanyag felaprítása. Ezt a feladatot látják el a malmok. (Nemrégiben igen sajátos jelenséget fedeztünk fel: némely füstszürke színű gyémánt a szabad levegőre jutva megrepedezik, és kisebb-nagyobb szilánkokra hullik szét.) Aztán felaprított kőzet a gépekkel hajtott mosókba kerül, ahol a nehezebb ásványos részek különválnak. Az így kimosott koncentrátot még különböző rostagépek segítségével szemnagyság szerint is szétválogatjuk. A gyémántot, kísérő ásványaitól annak idején kézzel válogatták, ma az elválasztás azon a megfigyelésen alapszik, hogy a gyémánt zsiradékhoz igen erősen tapad. Az e célra szerkesztett készülék egy lépcsőzetes csatornarendszer, amely lökésszerű mozgásokat végez. A csatornák felületét nehéz, tapadó olajjal kenjük be, mely a vele érintkezésbe kerülő gyémántokat visszatartja. A gyémántnak ily módon való szétválogatása igen tökéletes. A drágaköveket, a hozzájuk tapadt zsiradéktól, nátronlúgban való főzéssel szabadítjuk meg, majd királyvízben vagy fluorsavban tisztítjuk – ez lenne az új eljárás...

Viszont ha az új technológia ellenére sem lendül föl a kitermelés, csődbe megy az egész vállalkozás, és nekiláthatunk építeni a tutajokat hazafelé...

Marie naplójából...

1923. szeptember 1.

Viktor egész nap a mérkőzésére készült. Sötét hajnalban kelt, nyomban világot gyújtott, és felébresztett engem is. Először számolnom kellett, hány fekvőtámaszt tud megcsinálni egyszerre. Nyolcvanat bírt, és háromszor is megismételte. Majd kiment, kerített egy ruhaszárítókötelet, hogy ugrókötelezhessen. Az egész szoba rengett belé, és leverte a lámpát is. Utána kicsit kifújta magát, és megkért, hogy tartsam előre a két tenyeremet, és azokat kezdte püfölni. Hű, de mekkorákat ütött! A negyedik ütés után elrántottam a kezemet, mert már nagyon fájt, és majdnem eltalálta az orromat. Mondtam neki, hogy nem akarom tovább csinálni, mire ő kinevetett, és a levegőbe kezdett csapkodni. Fel-alá táncolt a szobában, hajlongott jobbra-balra, és pöfögő hangokat adott ki, miközben csépelte az árnyékát. Egyszer aztán véletlenül belebokszolt az ajtófélfába. Na, volt is szentségelés. De legalább felhagyott azzal az idétlen ugrándozással... Végül, levezetésképpen, még egy órát futkosott a háztömb körül. Amikor pedig visszajött, mindent felfalt, hogy legyen elég energiája az esti megmérettetésre. Muszáj neki győznie.

Ps.: Ma este Rajmund úrfi is eljön a mérkőzésre. Nem lett volna szabad Viktornak elhívnia, mert a végén még baj lesz belőle. Reménykedtem is, hogy nemet mond, de mintha kicserélték volna a gazdámat. Egész nap feketét nyakal, cigarettát szív, iszik, és eljárkál, ki tudja, hova.
Majd' minden nap részeg. Bár nem úgy részeg, mint mások: nem dülöngél, nem hőbörög, nem gajdol. A leginkább csak onnét lehet tudni, hogy a szeme olyan... olyan pókhálós. A beszéde tiszta, csak valamivel lassabb, kimértebb és leereszkedőbb a modora. Ilyenkor sokkal elnézőbb és türelmesebb velem, Viktort pedig felfogadta sofőrjének. Gyakran részegeskednek együtt. A múlt hónapban még a pertut is megittuk. Szegénykém már alig látott a szesztől, és természetesen mi továbbra sem tegezzük.
És sokat zongorázik. De csakis részegen, és csakis Chopint. Rendesen a cisz-moll Nocturne-t játssza. Félelmetes. Órákon át képes klimpírozni ugyanazon opuszt: eleinte halkan, épphogy érinti a billentyűket, aztán egyszer csak beborul egy tincs a homlokába, mint amikor dühös, elfátyolosodik a tekintete, és egyre hangosabban, egyre vadabbul játszik. Egy óra múlva már cseng-bong az egész ház, a dal a felismerhetetlenségig torzul. Róla meg csurog a verejték, lángol az arca, mintha hagymázban égne. És csak játszik és játszik és csépeli a hangszert, és hozzá sem lehet szólni, mert nem hallja. Aztán hirtelen lecsapja a zongora fedelét, és kész. Csönd. Hamva sem marad órákon át tomboló őrületnek...
De jaj, a másnapok! Látom, mennyire kínlódik, mégis egyfolytában beszél, maga sem tudja mit. Néha megesik, hogy belekezd valamibe, és a végére teljesen összezavarodik, mert elfelejti, mit akart mondani. Erre vagy dühösen magára vágja a szobája ajtaját – ez a jobbik eset, mert ilyenkor visszafekszik, és kialussza macskajajos lázát -, vagy éppen hangos, önfeledt nevetésbe fúl, és tovább mondja a magáét. Mindent felborogat, kiejt a kezéből, s olykor velünk őrjöng, bennünket hibáztat, hogy nem tud tőlünk élni, mert mi mindenhol ott vagyunk, megfigyeljük, és azért születtünk, az a küldetésünk, hogy zavart keltsünk körülötte... És újra az üveghez nyúl, mire lehiggad, s idővel megint jókedvre derül, leereszkedik hozzánk, és azt hangoztatja, mennyire röstelli, hogy kiabált velünk, hisz mi vagyunk az egyetlen barátai. Alkonyattájt aztán – ha nem a zongoránál köt ki - vad készülődésbe fog: fürdőt vesz, illatosítja magát, nagy gonddal megfésülködik, leheletnyi pomádéval tartósítja frizuráját, makulátlan tisztaságú öltözéket húz, egy apró szösz nem csúfíthatja öltönye fekete bársonyát, cipőjét is maga fényesíti, s nekiindul az éjszakának. Szívfájdítóan elegáns és jóképű úrfi int búcsút a kapuból, s még boldognak is tetszik amiatt a két parázsló rózsa miatt, melyet az ital, a forró fürdő és a készülődés heve csal orcájára. Útrakél, mint egy báró, s hazatér, mint egy koldus. Toprongyosan, ziláltan, karikás szemekkel, koszosan...
Annyira különös és szomorú ez az egész. Mintha föladta volna önmagát. Két éve, azt hiszem, megszakadt benne valami.

Ego Sum Resurrectio et Vita VIII.

2010-02-01T03:14:00.007+01:00

Rajmund naplójából...

1921. augusztus 6.

Fölmentő ítélet, fölmentés, a vád ejtése, szabadonbocsátás, szabadlábra helyezés...
Nem vétkes, nem bűnös, nem terhelt: ÁRTATLAN!
Minden más homályba veszett.

1921. augusztus 10.

Van egy sejtésem: Marie sem emlékszik semmire...

1921. augusztus 23.

Tizenegyet ütött az óra. Tizenegy tonnányi sűrű csönd nehezedik a városra, tizenegy tonnányi langymeleg sötétség nyomja agyamat.
Most sötétben írok: magzati pózban görnyedek, és engedem, hogy kezemet irónom vezesse naplóm kusza sorai fölött.
Milyen sérülékeny szövet a csönd! Mennél sűrűbbre szövi az est, annál könnyebben szakad. Az ötös villamos távoli csörömpölése kezdi ki az első szálat, s egy szempillantás alatt semmivé foszlik képlékeny anyaga.
Szobám falai, mint a bakacsin.
Csak a kapu előtt őrködő kandeláber fénye vetít negatív árnyékot a koromfekete tapétára, s a sötétségre nyitott ablakon át, ismerős hangulat lép hálószobámba. Úgy telepszik a karosszékbe, mint gyermekkorom idején, azokon a betegségszagú éjszakákon.
A tárgyalásra gondolok...
Képek villannak be a semmiből, emlékezni kezdek.
Az ügyvéd alacsony termetű, köpcös ember, szemén vastag, fekete keretes szemüveg, de bármennyire igyekszem arcát felidézni, képtelen vagyok rá. Minden erőmmel koncentrálok, de vonásai túlságosan jellegtelenek. Az a fajta ábrázat ez, melyet százszor is láthat az ember, de százegyedszerre sem ismeri föl, ha szembe jön vele az utcán.
Mégis van rajta valami furcsa és körülírhatatlan. Mintha egyfolytában változna vagy hullámzana bőre alatt valami. Mintha különböző lelkek próbálnának felszínre törni egy fojtogató maszk alól: nők, férfiak, gyerekek.
Rikító sárga nyakkendője bántóan elüt egérszürke öltönyétől, és képtelen vagyok levenni róla a szemem... Talán az az apró, alig feltűnő vörös folt, mely anyagát szennyezi...
Vér?
Bizonyára megvágta magát borotválkozás közben...
Igen, pontosan ezt gondoltam akkor is...
Aztán beszólítanak a tárgyalóterembe.
Az első sorban állok, a vádlottak padján. Jobbomon Gustav Stolz, rendőr főfelügyelő, balomon a vörös hajú, szeplős ficsúr az Elyisiumból. Járomcsontján felszívódófélben lévő véraláfutás éktelenkedik. A tanúk padján Amelia pöffeszkedik, mellette Viktor, Marie és a három szajha, s még jónéhányan a lebujból.
A bíró felolvassa a vádpontokat: a fiút mellettem Roger-nak hívják vagy Simonnak, ő a másodrendű vádlott.
Végre leülhetünk.
Mindezidáig hallgatag ügyvédem tüstént szót kér.
A tárgyalótermet nehéz köd üli meg, és a tudatomra telepszik.
Hallom a védelem hangját: szavait mégis képtelen vagyok fölfogni. Körülöttem mindenki, maga a bíró is, megbabonázva mered maga elé, mintha a prókátor beszéde akaratuktól fosztotta volna meg őket. Az én tudatom is láncokban vergődik, de még nem bénult le egészen.
Hirtelen rám néz: rögtön elkapja tekintetemet.
Most már én is mozdulatlan vagyok. Nincsenek gondolataim, csak összekulcsolt kezeim mázsás súlyát érzem az ölemben, s fejemben a parancsot, mely megtiltja, hogy bármire is emlékezzem a tárgyalás után...
És ekkor, egy villanásnyi időre meglátom a hang valódi arcát: fiatal nap barnította bőrű, vállig érő, göndör hajú ifjú mutatkozik meg előttem. Kezemen bizseregni kezd a forradás, mutatóujjam körmét mélyen a hegbe vájom...
Aztán sziklákat rengető mennydörgésre eszmélek: a bírói kalapács háromszor sújt a pulpitusra – kettő talán csak visszhang...
Az ítélet: „Ártatlan!”
A vörös fickót bilincsben vezetik ki a teremből.
Az ügyvéd sehol sincsen.
Az emberek némán ballagnak ki az ajtón, kívülem senki nem mer a másikra tekinteni.
Utolsóként hagyom el a helyiséget, Marie földre szegett arccal vár rám a folyosón.
Csak Viktor vereget vállon.

1921. augusztus 28.

A tárgyalást azóta sem hoztuk szóba: mintha egy szégyenletes titkot őrizgetnénk magunkban. Olykor összetalálkozik tekintetem Marie-éval, s mindketten tudjuk, mire gondol a másik. Ma végül elhatároztam, mégis rákérdezek a dologra, elvégre tartozásom van az ügyvéd felé. Ahogy ezen morfondíroztam, kezem akaratlanul is köntösöm zsebébe tévedt: egy szigorúan hajtogatott papirosra leltek ujjaim. Egy elismervény volt, miszerint a tárgyalás napján, háromezer-hatszáz frankot fizettem ki ügyvédi honorárium címen. Az okmány szabályosan lepecsételve és aláírva. (A prókátor cikornyás szignóját nem bírom kibetűzni.)
Valami nagyon nincs rendben, de... nincs kedvem ezen tanakodni. Hisz nem teljesen mindegy? Szabad vagyok, kit érdekel?
Apropó: szabadság! Egy héten át az én arcképemmel voltak teli a helyi lapok. Azt írták, hogy feltételezhetően borzalmas tévedés történt, mikor felmentettek a vád alól. Állításuk szerint, egyértelmű bizonyíték szólt ellenem, s mindemellett egy ártatlan bűnhődik helyettem. Maga a koronatanú, Amelia Archembault - „személyazonosságát büszkén vállalva” - nyilatkozott a sajtónak... Óh, te mártír, te mártír! Nevetséges, hogy próbálod még most is kivágni alattam a fát, mikor már rég leszálltam róla.
Csupáncsak az okozott némi kellemetlenséget, hogy anyám, aki a néhai Bolond Sebastian szerint „még az ördögnek se kell”, idetelefonált, és legkevesebb fél órát szidalmazott. Arról is beszámoltt, hogy felvásárolta az összes lapot, Ameliát meg jól felképelte, és megfenyítette, hogyha nem vonja vissza nyilvánosan a vádakat, perbe fogja rágalmazásért és becsületsértésért. Nos, Amelia angyalom, igencsak visszafelé sült el az a puska!
Végül az "újságok árának megtérítésére", valamint a "gépkocsi visszaszármaztatására" kötelezett, aztán megnyugtatott, hogy többé látni sem akar.
Velem együtt a Fordot is bátran elfeljtheti, ha kell, kifizetem a dupláját. És a nyakamat rá, hogy kelleni fog...

Ps.: Két hét múlva lesz Paula lányának nyolcadik születésnapja, s mivel visszautasíthatatlan invitációban részesültem, a helyszínen rendezem jóanyámmal az ügyet. A meghívás azért visszautasíthatatlan, mert ha nem jelenek meg időben, Charoltte von Birken személyesen jön el értem, s ha szükséges, felforgatja utánam az egész várost. Inkább elmegyek önszántamból, minthogy menekülnöm kelljen az otthonomból.

Anastasia naplót kezd...

1921. augusztus 30.

Kedves Naplóm,
engem Anastasia Andrevonnak hívnak, és nemsokára nyolc éves leszek. Alig várom már! Nyuszika meghívta Rajmundot is. Úgy szeretem őt, annyira vicces mindig. Állandóan morgolódik meg csúnyán néz, de pont ez a vicces benne.
Emlékszem, mikor megszületett a kishúga, és mi ott voltunk náluk: megpusziltam az arcát. Hű, de mérges volt! Nagyon sokat kacagtam rajta még itthon is.
Tudod, Napló, ez már csuda régen történt, azóta nem is találkoztunk, egyszer sem. És úgy, de úgy hiányzik. Amikor majd nagylány leszek, megkérem a kezét, hogy jöjjön férjül hozzám. Ó, de jó lesz! Akkor is biztosan kikacagom majd, ha durcáskodik, de utána megvigasztalom, hogy örüljön.
És ha az anyukája nem engedi el velem, megszöktetem, mint ahogyan a hercegnőket szokták a lovagok. Igaz, ő fiú én meg lány vagyok, de miért ne szöktethetném meg én, ha úgy adódik? Az én Nyuszikám nagyon jó, és biztos megengedné, hogy hazahozzam magammal...
Az ő anyukája bezzeg rossz anyuka! Nem szereti Rajmundot, de még a kis Lilit sem. Az a néni senkit nem szeret, csak saját magát, és nem jó neki a szaga sem. Látom ám jól, és Rajmundot is: ő egy nagyon szomorú és magányos fiú amúgy, azért duzzog állandóan, és csak arra vár, hogy valakit szerethessen. És ha egyszer lesz neki ilyen valaki, azt az egyet imádni fogja, ahogyan a Hamupipőkét a herceg!
Tudom, mert látom Őt – és látok mindenki mást.
Nyuszikát is, és hogy még haragos Rajmundra, amiért Rajmund fájdalmat okozott neki azon a vacsorán, és tudom, csak az én kedvemért hívta meg a születésnapomra. Olyan hülye az anyukám azért! Rajmund nem gondolta komolyan, amikor azt mondta, hogy lehet, nem is leszek tizenhat éves... Én akkor is csak nevettem rajta.
Jaj, de milyen csúnya dolog, hogy mindig kinevetem szegény Rajmundot, pedig sajnálni kell, mert ahogy már mondtam, nagyon szomorú fiú. De hát tehetek én róla, hogy annyira nem normális agyú? Azt képzeli, senki nem szereti – pedig de! -, és az akkor is nagyon mulatságos, amikor úgy zsörtölődik, mint egy idős bácsi. Olyan, mint egy nagy, zöld keserűuborka. Rajmund von Gurken, hihi! Egyszerűen nem bírom ki nevetés nélkül.
Különben van egy óriási nagy titkom: egyszer, kicsi koromban megcsípett egy bogár, és nagyon-nagyon beteg lettem tőle. Azt mesélte Nyuszika, hogy hetekig ébren aludtam, és mindenki azt hitte, meg fogok halni! Nem is emlékszem semmire, csak arra, hogy amikor felébredtem, sokan álltak az ágyam körül, és én mindenkit tisztán láttam. De ez tényleg nagyon titkos dolog, egyedül te tudhatsz róla, Napló! A fölnőttek annyira buták, hogyha elmondanám nekik, még azt gondolnák, hogy én vagyok a buta, és akkor már biztosan elvitetnének a bolondokházába.
Mert egyszer majdnem úgy volt. A másik titkom miatt lett baj: az orvososdi miatt. Akkoriban még nem volt titok, a papától el is csórtam néhány bigyót, hogy tudjak mivel játszani... De most már nem tudhat róla senki. Főleg Nyuszika nem! Mert lett olyan botrány belőle, mint a csuda! Nyuszika még sírt is, engem meg el kellett vinniük egy olyan szpihológushoz, vagy mihez. Nem baj, nekem akkor is az a kedvencem, de már csak a babákat meg a mackókat merem meggyógyítani, amikor mindenki elaludt. Rajmundnak azért lehet megmutatom, milyen ügyes vagyok...
Na, még egyszer leírom ide a nevét – a rendeset -, aztán szaladok, mert Nyuszika hív.
Meg az enyimét is leírom.

Rajmund von Birken

Anastasia ~~Andrevon~~ von Birken

Rajmund naplójából...

1921. szeptember 2.

Juszt sem hagy nyugodni ez a tárgyalás. Tegnap egész nap a városban ődöngtem, valami különös, ellenállhatatlan kényszertől űzve. Magam sem tudtam, miért indulok, hova indulok, egyszerűen mennem kellett.
Tegnapelőtt éjjel már alig bírtam magammal, de nem volt értelme nekivágni az alvó városnak. Utcai ruhában kódorogtam a házban, kettő körül még a manzárdba is benyitottam. Marie úgy lovagolta meg a tükröspaplant, mint egy betöretlen csikót: középtájt szorosan combjai közé szorította, úgy vezette át maga alatt, két kézzel ölelve, fejét, mintegy a ló nyakára hajtva. Mintha attól tartott volna, hogy leveti magáról.
- Rajmund úrfi – nyitotta ki szemét álomból riadt, kába ijedséggel -, jövök már... - Aztán kirúgta maga alól a paplant, hanyatt vetődött, és tovább szuszogott.
Kissé kínosan érintett, mikor szemem elé tárulkoztak mezítelen combjai. Térdein már fakultak a gyógyult horzsolások rózsaszínű foltjai. Hamar az ágyhoz léptem, felemeltem a földre hullt takarót, és szórakozottan visszadobtam rá.
Néztem egy darabig az alvó Marie-t: jobb kezét most tarkója alá tette, a másikat ökölbe szorítva, a feje mellé fektette, szemei nyugtalanul kergetőztek szemhéjai alatt. Úgy láttam az én régi ingemet viseli.
Bátortalanul fölibe hajoltam, és megigazítottam rajta a paplant.
- Marie – súgtam halkan a fülébe -, mi történt a tárgyalóteremben... Mondd, hogy te sem tudod...
- Mmmmmmh – nyüszögött aléltan, és felhúzta egyik térdét.
- Jól van, kislány, aludj csak... aludj... - szóltam csöndesen, és kimentem a szobából.
A konyhába tértem eztán. Ettem egy tányér levest és egy kisebb darab kirántott húst. Ami megmaradt, kivittem Wolfgangnak.
Wolfgang az ámbitus alatt már várt, farokcsóválva, földig lógó nyelvvel, boldogan. Alighanem fölébredt a konyhából kiszűrődő tányércsörömpölésre. Leültem a lépcsőre, úgy adtam oda kézből a három hússzeletet, mialatt letárgyaltam vele az elmúlt napokat, ő meg fülig érő vigyorral csurgatta nyálát a lépcsőfokokra.
- Na, várj egy kicsit, öreg – tápászkodtam föl -, mindjárt jövök, járunk egyet. Meglátogatunk valakit a szomszédban.
Visszamentem az előszobába. Úgy emlékeztem, van egy zseblámpa a kisasztal fiókjában, és ugyebár, az jól jön ilyentájt a temetőben. Ott is volt, működött is, zsebre raktam hát.
Kellemes éjszaka volt aznap. Langyos szél borzolta a fák fekete lombkoronáit, a telihold tágas udvarral várta a tó fölött készülődő vihart. A levegőt átható közelgő eső és a tujafenyők kesernyés illata, ódon kápolnák padsorainak képét idézték föl bennem. Mindig is kedveltem ezeket a patinás illatokat. Van bennük valami megmagyarázhatatlanul magasztos, valami ősi, amely ott lakozik a ködben, az esőcseppekben, a temetők megcsontosodott földjében, a templomok dogmatikus falaiban, az egyetemi könyvtár mindentudó polcain; porosodó könyvek megsárgult lapjai között, lepréselt virágok törékeny szirmaiban. Megtöltik az elhagyott épületek pókhálós szobáit, magányos öregek néma házait; otthonuk minden dohos pince és padlás. Azt hiszem, ez az elmúlt idők illata és – az emlékezésé.
Zseblámpám pásztázó fénycsóvája szeleteket hasított ki az éjszakából. Wolfgang pajkosan csaholt és ficánkolt előttem: két mellső lábával egyszerre toppantva próbálta földre szorítani a nyaláb végén kiteljesedő fénypupillát, mely úgy szökellt és siklott ki mancsai alól, akár a sírhantok közt táncoló lidércfény. Olykor zsákmányukat hátrahagyva, apró rágcsálók kocogtak odébb a hirtelen támadt világosságból, s egy sírkő mögül leselkedő róka szembogarai zsugorodtak gombostűfejnyire a rávetülő fényben. Leleplezetten és elvakítva húzódott vissza a kőtábla jótékony takarásába.
Már majdnem Anna sírboltjánál jártunk, amikor hirtelen, egy fűcsomóból – közvetlenül a lábam mellett -, egy álmából riadt madár rebbent föl cserregve. Wolfgang legott utánavetette magát a bozótba, s csak hosszú percek múltán tért vissza. Jómagam már Anna sírkövén hevertem, és a beszakadt kupola hasadékain át fürkésztem a csillagokat.
- Gyere, Wolfgang, most látni a Nagy-Göncölt... Na, mi lesz, ne félj, ez csak egy szobor. Annára vigyáz, no gyere, nem bánt.
De Wolfgang nem jött. Megtorpant a kriptától úgy egy méterre, és félelemtől habzó pofával morgott-ugatott valamit a hátam mögött. Hátranéztem, s hogy meggyőzzem, nincsen ott semmi, fölemeltem zseblámpámat a sírkő mellől, és a sarokba világítottam.
- Látod, csak repkény meg faágak – próbáltam nyugtatni a kutyát.
Ámde ekkor, mintha valami testes, sötét árny surrant volna végig a kriptafal mentén, amire is Wolfgang fülét-farkát behúzva, nyüszítve vágtatott el a temetőkapu irányába.
- Wolfgang! Ugyan már, ne viccelj, csak a szél lebegteti a pókhálókat... - kiáltottam utána, hanem Wolfgangnak esze ágában sem volt visszajönnie. - Jól van, megyek már, megyek... - mosolyodtam el, és felkeltem a kriptafedélről. - Inadba szállt a bátorságod egy ártalmatlan árnytól, bezzeg a Néma Johanntól nem féltél...
Szegény ördögöt csak itthon értem utol – el nem képzelhetem, miként jutott be a zárt kapun: ajtóm előtt reszketett, gerince mentén, égnek meredt a szőr. Igen komolyan megijedhetett, mert a tornácra egyébként sosem jön föl.
- Na-a, mi van veled, öreg cimbora? - hajoltam le hozzá, és megdörzsölgettem remegő lapockáját. - Hallod, Wolfgang, mi baj, ne butáskodj velem.
És Wolfgang nem butáskodott: valóságos frásztörése volt. Gondoltam bemegyek, kerítek valami fogáravalót, hátha az majd lefoglalja és megnyugszik. De mihelyt kinyitottam az ajtót, lábam mellett rögtön benyomult az előszobába. A konyhaasztal alatt hasalva leltem rá. Rettegése valamelyest alábbhagyott, hanem azok a szemek! Beszédesebbek voltak bármely emberi szónál. Egyetlen homlokráncolásából, egyetlen pillantásából sugárzott az esdeklő bűntudat, amiért megsértette territóriumomat, és egyfajta aggodalommal vegyes rettenet, mint aki valamilyen közelítő veszedelmet sejt. Fejét bájosan-bánatosan félrefordítva koldulta jóindulatomat. Egyszerre félt és féltett. Nem lett volna szívem ezek után kiutasítani a házból, így aznap a konyhában aludt.
Már pirkadhatott, midőn a vihar ideért. Üdítő szél áramlott be a ház láthatatlan repedésein át, és a spalettákat verdeső esőcseppek ütemes kopogására végre sikerült az álmok mezsgyéjére lépnem. Hozzávetőlegesen három órányi alvás után Marie sikolya keltett: a konyhában összetalálkozott Wolfganggal. Mihelyt kinyílott szemem, agyamban újfent duzzadni kezdett ama nyugtalanító gondolat, vajon mi történhetett a tárgyaláson?
Mennem kellett. Nem tudom, hová: bárhová. Emberek után kajtatni a városban, parkokban, vendéglőkben, a trafikok kirakata előtt. Még az Elysium gondolatát is megkockáztattam. Ámbár tudtam én jól, hamvába holt tervek ezek: akkor sem szólítanám le, ha netán még össze is akadnék olyasvalakivel...
Nem, persze, hogy nem.
„De... hátha... hátha valami mégis... kiderül...”
Pillanatok alatt fölöltözködtem, zsebregyűrtem néhány frankot, és rendbetettem a fejemet. Aztán furcsa hiányérzetem támadt. Visszaszaladtam a szobámba, nem feledtem-e ott valamit?
„Napló elrejtve, ablakok, spaletták bezárva, nadrág is van rajtam...”
Valami mégsem hagyott békét. Forgolódtam egy darabig, fölemeltem a könyveket a komódról, átpörgettem lapjaikat: semmit nem találtam. A szekreterhez léptem: benéztem a tolltartókba, a papírok alá; kihuzigáltam a fiókokat: az egyikben leltem egy szálat abból a cigarettából, amit még Marie hozott valamikor. Puszta szórakozottságból eltettem, hátha jó lesz valamire. Máskülönben itt sem találtam semmit.
Kezem már az előszobai kilincset nyitotta, midőn Marie észrevett:
- Jó reggelt kívánok az úrfinak! Menni óhajt? Elnézését kérem szépen, de nem tudtam, hogy elmegyünk. Üljön be az automobilba, tüstént megyek, csak megmosom a kezemet. Tudja éppen egy csirkét bontottam...
- Maradj csak, Marie, gyalog megyek.
- Gyalog?
- Úgy, Marie. Jól aludtál az éjjel?
- Csodásan, Rajmund úrfi. És ön?
Ekkor vállam fölött visszapillantottam, és összetalálkozott a tekintetünk. Már megint egyre gondoltunk: a tárgyalás!
- Mennem kell – szóltam sietve, és kiléptem a tornácra.
- !A ka...
- ...lapom. Tudom, Marie – mondtam a lépcsőn ballagva.
A viharfelhők még a város fölött gubbasztottak, az eső ismét szemerkélni kezdett, és a szél is föltámadt, amint kiértem az útra.
Félúton jártam a belváros felé – eddigre már zuhogott -, mikoron eszembe ötlött, mit is felejtettem otthon: az elismervényt...
Végre megszűnt a gyötrő hiányérzet, mely idáig elkísért, ám visszafordulni nem volt kedvem, pedig kideríthettem volna valamit ügyvédem személye felől, ha mást nem a nevét.
„Mindegy – gondoltam akkor, és gondolom ezt most is, mert ahogyan magamat ismerem, nem sokat vesződtem volna az érdekében.
Csakis arra számíthattam, hogy valaki leszólít, mondván a perről szeretne néhány szót váltani, ennek esélye azonban igen csekély volt, mivel a zápor teljesen kiürítette az utcákat. Az az egy-két járókelő meg, ki valami oknál fogva odakint rekedt, nyakát behúzva, sehall-selát menekült az égi áldástól. Úgy húzódtak be a biztonságot nyújtó kapualjak boltívei alá, mint a szárnyaszegett galambok a házak közti nyiladékba, az őket eltiporni hivatott lábak elől.
Egyszerre hatalmas reccsenéssel hasadt ketté az égbolt egy villámcsapás mentén, s valahol, egy ház emeleti ablaka mögött, rémült gyermeksírás hangzott föl. Néhányat villogott még a távolban, aztán ismét alkonyi félhomályba burkolózott a város. A szél mind új erőre kapva, esővizet és leszaggatott gallyakat söpört a járdán, és egy virágcserepet közvetlen előttem vágott a földhöz. Az aszfalton halódó muskátli csöndesen szenvedett ki cipőm talpa alatt.
Háromszáztizenhétszer láttam eztán még jobb lábamat előrelendülni, amikor ismerősen nyomasztó érzés kocogtatta meg vállamat. Föltekintettem, és a főkapitányság mord épülete bámult rám sápatag, sárga fénytől maszatos ablakai mögül. Az egyik irodában lomha írógép zakatolt. Egy vad pillanatra megfordult fejemben, hogy... De hamar elhessegettem a hívatlan ideát.
Most végre napközben is lett volna esélyem a várost szemügyre venni, saját, letisztult mivoltában. Kiváltságos helyzetnek ígérkezett: csak én, Neuchâtel és a vihar. Meghitt randevúnknak azonban egy züllött csábító vetett véget: a szemközti vendéglő, a Chat Vert, hívogatón tárta felém zöld ajtaját. Köpcös, orkánkabátos alak lépett ki az esőre, kalapját a fejére szorítva döcögött közelben várakozó automobiljához. Csak ekkor vettem észre, hogy bőrig áztam. Úgy tetszett, még a bőröm is beázott. Kellemetlen borzongás futott végig rajtam, s nemkülönben egyéb elintéznivalóm is befelé hajtott. Átkocogtam a kövesúton, és sebtiben letisztáztam magammal, hogy kizárólag ezen okokból térek be.
Azt sem mondtam, befellegzett, már húztam is magamra a kalappal, sétabottal jelölt ajtót. Ezt követőleg fáradtam csak az italpulthoz.
Míg arra vártam, hogy a pult mögött önfeledten telefonozó, tenyeres-talpas aggleány „Madelain”-nel és az egész vendéglővel megossza magánéletét, lábam körül lassan tócsába gyűlt a ruhámból szivárgó esővíz.
- ...remélem, rendbe jön addigra... csóró Jeanette... Üzenem, nagyon vigyázzon magára!... Ne beszélj, háromszázért!?... Guillaume?... Persze, hogy tudja... Nálam van... Még mit nem! Dehogy adom vissza!... Éngemet is megkettyintett, osztán faképnél hagyott...
Nyilvánvaló mellőzöttségem elkeserítő méreteket öltött, nem volt mit tenni, erélyesen megköszörültem a torkomat. Ekkor végre felém fordult. Szemlátomást azonnal felismert, és – hogy Madelain is jól hallja a telefonban -, valami olyasmit mondott, hogy: „Még ilyet, tiszteletét teszi nálunk a halvérű herceg!” Én meg erre azt feleltem, hogy: „Egy korsó világos sört kérek.”, és leültem egy üres asztalhoz.
Sosem sörözöm, és az ital minőségétől is tartottam, de csalódnom kellett. A hanyagul elém kanyarított korsó falán aranypára gyöngyözött, tetején egészséges, fehér hab tornyosult, s már messziről megérintett hűs lehelete. Az első, óvatos korty kellemes hidegséggel áradt szét üres gyomromban, s most vettem csak észre, mennyire ki volt száradva a szám. A kesernyés-fanyar ital oly jól esett, mint tán még soha semmi, és a második korty félig ürítette a kriglit. Arra gondoltam, eztán mást nem is akarok inni, csak sört!
Egy fertályórán belül kettőre szaporodott előttem az üres korsók száma, a harmadikat épp hozták. Ez már sokkalta lassabban fogyott, és fele olyan jól nem esett, mint az előzőek. Dosztig voltam, fejem elnehezült, és dideregni kezdtem a hirtelenjében elfogyasztott, jéghideg italoktól.
Valahogy mégis kellemes állapot volt ez és megnyugtató. Már nem törtem fejemet a peren. Csakhamar zsibbasztó álmosság lett úrrá rajtam, s már-már elbóbiskoltam, mikor egy súlyos kéz nehezedett a vállamra.
- Kit látnak szemeim! - szólított meg egy ismerősen nyers hang. Stolz főfelügyelő ült le velem szembe, és cigarettára gyújtott. - Kér egyet?
- Felügyelő, magától elnézést sem kérnék, nemhogy cigarettát...
- Hogy nem sül le a bőr a képéről, fiam! A siralomházban kellene senyvednie, ehelyett pandúrkocsmában ünnepel.
- Ugyan miért kellene? Megkérdőjelezi a bíróság döntését? - emeltem rá bágyadtan a tekintetemet. - Ártatlan vagyok, felügyelő, a saját fülével hallhatta...
- Tudja, ki az ártatlan? Az a szerencsétlen, aki maga helyett fog a bitón bokázni. Mit szól ehhez fiam?
- A szerencse forgandó, az ember halandó...
- Elhallgasson, az úristenit! - csapott Stolz az asztalra. - Nem tudom, hogyan csinálta, nem tudom, mivel kenyerezte le a bírót, de vésse jól az eszébe, engem nem verhet át! Meggyilkolta a kuzinomat, továbbá nevetségessé váltam a városom előtt...
- Én is örültem, felügyelő – szóltam, s miközben felcihelődtem, lehúztam maradék sörömet is.
- Hiába menekül, fizetni fog!
- Természetesen, felügyelő úr! Csak nem képzeli, hogy fizetés nélkül távozom, sőt! Kisasszony! - intettem a pult felé. - Egy pikolóval a felügyelőnek, és fizetnék.
Végül is nem vártam meg a pincérnőt. Egy tízfrankost meg egy marék rappent hagytam az asztalon, és magára hagytam Stolzot.
- Ha a bűntudat nem is, én életem végéig üldözni fogom! - kiáltotta utánam.
Az ajtóból lenézően pillantottam vissza a felügyelőre, és kiléptem az esőre.
Ruháim javarészt megszáradtak, de kabátom még mindig nehéz volt és kényelmetlen a magába szívott esővíztől, ezért inkább panyókára vettem. Tudtam én, hogy pillanatok alatt ismét ronggyá ázom, és mindegy lett volna a felöltő szempontjából, de... így akkor is szabadabbnak éreztem magamat.
„Legalább nem húzza a vállamat az a lucskos gönc.” Nem mintha nem a vállamon lett volna így is: végeredményben teljesen mindegy volt. Tulajdonképpen kedvelem az esőt, csak hát a nehéz öltözéket fölöttébb kellemetlenné teszi. Azon tanakodtam, hogy jobb lett volna a fogason hagyni a kabátot, és hogy vajon mi minden ázhatott szét a zsebeiben, amikről nem is sejtem, hogy ott vannak? Ekkor ötlött fel a cigaretta.
„Miért is ne?” - tűnődtem, s mivelhogy lakkbőrtárcám megóvta az esővíztől: épen maradhatott. Gyufáról azonban nem gondoskodtam.
Szerencsémre, az egyik kapualjban feltűnően színes és kihívó öltözetű nőszemély vacogott ázott veréb módjára. Szánalmas látványt nyújtott. Vastagon kikent szemei alatt koromfekete könnycseppek maszatolták ólomfehér arcbőrét, s a kalapjáról gusztustalanul lecsüngő, csuromvizes madártollak csak erősbítették az ázott veréb benyomását.
„Az ilyenek mind cigarettáznak...” - gondoltam, és feltevésem hamar bizonyosságot is nyert.
- Én ismerem ám az urat – mondta egy esőáztatta mosoly kíséretében, és reszkető kezében gyufaszál sercent. - És mennyivel csinosabb, mint az újságban!... Maga volt, igaz?... Hál Istennek, a végzete mindenkit elér...
- Ebben biztos vagyok... No, de ne mozgassa a kezét, így nem bírom meggyújtani. – Aztán egy bátortalan szívás, és fölparázslott első cigarettám vége.
Úgy hallottam, az első néhány slukk igen kiábrándító lehet, és tartottam tőle, hogy könnybe lábadt szemekkel, köhögőgörcsben fuldoklom majd, mint egy kisiskolás, ki a hátsóudvarban okádik az atyjától csent szivartól... Ezért először csak nagyon kevés füstöt és nagyon óvatosan szívtam tüdőre. De semmi ilyesmi nem történt. Ezen felbátorodván egy jóval hosszabbat slukkoltam – s kicsit még bent is tartottam kísérletképp. Ez sem köhögtetett meg, de enyhe, s mindazonáltal kellemes szédülés fogott el, ahogy kieresztettem a füstöt.
- Ópiumos? - kérdezte sóvárogva a nő.
- Hogy mondja? - pislogtam elnehezült pillákkal.
- Nem, sehogy... Hát persze, hogy nem az... - kacsintott rám emez huncutul.
Én magam hátraarcot vettem, és kiléptem a kapualjból.
- Uram! - szólt utánam. - Kérem, uram...
Visszafogtam lépteimet.
- Várjon, uram, hisz ön csurom víz. Jöjjön fel hozzám, itt lakom a másodikon... Kivárhatja, amíg eláll... Vehetne egy forró fürdőt is. Száraz ruhákat is kap... és forró teát... rumosat...
Újra kiléptem.
- De, uram, így megfázik!...
- Ki bánja... - mondtam, mintegy magamnak, és ráfordultam a rue de Beaux-Arts-ra.
Kellemesen kótyagos voltam, és a zivatar is új erőre kapott, de most jönni-menni volt kedvem. Élveztem a hűvös esőt a bőrömön, melyre szinte eggyé válva tapadt átázott ingem és nadrágom, akárha mezítelen lettem volna - csak lábbelim cuppogott kényelmetlenül. Nem kínzott a fojtó hőség, a szemfájdító verőfény, melytől minden nyáron szenvedek. Csodálatosan be volt borulva, a nap egyetlen sugara sem döfhette át a komótosan vonuló fellegeket, és az eső összefüggő tüllfátyolként csüngött alá a levegőégből.
Szerettem volna hosszú órákat sétálni a zivatarban, csak csatangolni céltalanul, mígnem eggyé válva az esőcseppekkel, az utak lejtőin lecsurogva, a régi temető földjében mindörökre eltűnök a világ szeme elől. Már azt sem bántam, hogy kialudt cigarettámból csupán keserű, nikotinos esővizet szürcsölök. A főtér közepén álltam, és az eget csodáltam. Mámorittasan engedtem, hogy nyíló számból kiforduljon az elázott cigarettavég. Hagytam, hogy az angyalok hűs könnycseppjei belehulljanak arcomba, nyitott szemembe, méla számba. És csak néztem a gomolygó fekete förgeteget, hátravetett fejjel, míg már úgy el szédültem, hogy az égboltozat ellenkező irányba forgott a Földdel.
Könnyű émelygés fogott el a szokatlan látványtól, de miként a zaklató, ha nem szentelnek figyelmet személyének, lassan fölhagyott üldözésemmel. A mennybolt pedig egyre sebesebben pörgött-forgott az arcom előtt, s nyakam egészen elgémberedett. Az elviselhetetlenség határán gravitációt éreztem a fejemben, mely iszonytató erővel húzni kezdett a talaj irányába. Megkönnyebbülten hunytam le szememet, és szenvedélyesen engedtem át magam hatalmának. Az sem érdekelt, hogy kegyetlenül megüthetem magam a kockaköveken...
Égre tárt karokkal terültem el, és esésemet valami puha, nedves anyag tompította. Midőn újra kinyitottam szemeimet, egy rét kellős közepén hevertem: vizes fűszálak simogatták csupasz bőrömet, s a hűs esőcseppek lassan feloldották egész testemet, és bemostak a talajba.
Most végre eggyé válhattam a földdel, az esővel, és tenyeremből szürke virágok fakadtak. Mint az elfeledett sírokon megkoszlott selyemvirágok, épp olyanok voltak... Aztán egy varázslatos évszázad múltán – vagy tán egy évezred is elillant - , az eső ritkulni kezdett, és a vékonyodó fellegeket pajkos napsugarak szaggatták át, s a réseken keresztül ragyogó fénytócsák ömlöttek a mezőre. A kezeimből sarjadó virágok menten pernyévé hullottak, amint a napfény megérintette szirmaikat, testem pedig kiemelkedett a földből.
Az eső elállt.
A rétről felszálló pára hamarosan tejköddé sűrűsödött, én még mindig mozdulatlanul hevertem: én magam leheltem a fülledt gőzt a mező fölé. Szabályos, lassan pulzáló pamacsokban gomolygott elő szájnyílásomból, és elborított mindent.
Ekkor a távolból halk, ütemes kopogásra figyeltem fel: „Tak... Tak... Tak... Tak...”
És a kopogás közeledett.
A ködből egyszerre nálánál is fehérebb pálcák bukkantak elő, és az órainga mozgását utánozva, tapogatták maguk előtt a földet: „TAK! TAK! TAK! TAK!”
Kis idő múltán már azt is láthattam, hogy a botokat fonnyadt, sárga kezek lengetik maguk előtt, majd egy csapat feketébe öltözött alak lépett ki a fehér gomolyból, pálcáik suhogása egyik pillanatról a másikra eloszlatta a sűrű ködöt. Mozgásuk oly szaggatott és gépies volt, mintha lendkerék hajtotta volna őket, s tán meg sem lepődöm, ha árnyékaikban fölfedezem a hátukból kiálló hatalmas kulcsot. Vékony, mészfehér botjaik egyszerre lendültek és koppantak, immár a főtér macskaköves útján: „TAK! TAK! TAK! TAK!” - s arcukat báván az égre függesztve tántorogtak felém.
Kíváncsiságomat hirtelen valami elképesztő iszonyat és undor váltotta föl. Kétségbeesetten próbáltam feltápászkodni, és elfutni előlük, hanem lábaim mintha lágy kaucsukból lettek volna: rendre alám csuklottak, ahogy guggolásból igyekeztem kitolni magam. Bármennyire szerettem volna fölállni, a tagjaimat uraló gyengeség erősebb volt. Nem volt mit tenni, kezeimre támaszkodva ültem hát, és rettegve vártam, mi fog történni. Már egészen közel jártak...
És ekkor megálltak, eleresztették botjaikat – tak-tak-tak-tak -, és felém fordították arcukat. Üresen feketéllő szemgödrök meredtek rám kifejezéstelen vonások mögül. Kezeiket előretartották, ujjaikat karmokká görbítették, és – ezek a világtalan papok – ernyedt állkapcákkal ismét elindultak felém.
„Csissz-csossz... Csissz-csossz... Csissz-csossz... Csissz-csossz...”
Szám hangtalan üvöltésre nyílott, és kezeimmel próbáltam hátrébb vonszolni testemet. Kétségbeesetten kapartam magam alá erőtlen lábaimmal, mint egy sérült tengeri rák, ki egy sirály csőréből menekült, de már jönnek is érte a többiek: épp oly hasztalan erőlködtem: hol jobb, hol bal könyököm csuklott alám – hol meg mindkettő.
Ezek meg csak közeledtek, lassan és rendületlenül.
„Csissz-csossz... Csissz-csossz... Csissz-csossz... Csissz-csossz...”
Tudtam, azért jönnek, hogy kivájják a szemeimet, hogy felfalják őket, és vakká tegyenek engem is, hogy elvegyék szuverén valóságomat! Mert nekik nem adatott meg a látás képessége, csak mások szemén keresztül nézhetik a világot. Mert van valami a levegőben, egyfajta ragály, mely gondolatok útján terjed és fertőz, és vaksággal sújt. Aztán ezek a világtalan holdkórosok megtámadják, kit elkerült a járvány. Tíz körömmel kaparják ki a még látó szemeket, mert a nyomorékok irigyek, rosszindulatúak és féltékenyek: mindenkit a saját képükre formálni.
„És most én következem... Nem akarom! Nem akarok olyan lenni, mint ti! Hagyjatok!” - üvöltött fejemben a páni félelem, de hang nem hagyta el a torkomat – mert néma voltam! - „Egy kripli vagyok én is! Nyomorék és néma, kinek senki nem hallja meg a szavát...” - gondoltam holtraváltan.
„Csissz-csossz... Csissz-csossz... Csissz-csossz... Csissz-csossz...”
Már csak lépésnyi távolságra voltak, kezeikkel közvetlen arcom előtt csapkodtak, éles körmeikkel szinte megérintették szemgolyóimat!
S ekkor egy idegen gondolat szólalt meg fejemben: „Én hallak téged.”
A levegő most vibrálni látszott, és fájdalmas, éles sivítás kényszerítette megállásra a borzalmas társaságot. Üvöltve-hátrálva tapasztották kezeiket a fülükre, s mögöttük, mintha délibáb kélne, hullámzani kezdett a talaj. Egy tó nyílt a tér közepén, majd széles folyóvá nyújtózott. A macskaköveket buja növényzet fordította ki, s egy hatalmas krokodilus mászott a fövenyes partra. A vakok félelemtől dermedten álltak és tétlen várták, hogy a bestia felfalja valamennyiüket. Aztán a hüllő elindult felém, s lassan fölegyenesedett. Karokat és lábakat eresztett, véres pofája visszahúzódott arcába, pikkelyei kisimultak és elveszítették mocsárzöld árnyalatukat: a lény emberi formát öltött.
Az ifjú – kit álmomban és a bíróságon is látni véltem -, hajolt le hozzám, és fölsegített. „Kaleb” - kúszott agyamba a neve. Bal csuklómat még mindig fogta, majd a szájához emelte.
Összerándultam és megpróbáltam kiszabadítani magamat.
„Nincs semmi baj” - sugallta, és én megnyugodtam.
Ekkor éles fájdalom nyilallt a húsomba, s már-már a kibírhatatlanságig fokozódott. Még egy másodperc, és kiszakad belőlem a gyötrelmes kiáltás.
„Tűrd és hallgass! - szólalt meg fejemben türelmes, ámde szigorú hangja. - Jó néha csöndben viselni, hogy a fájdalom is szóhoz jusson.”
És én szót fogadtam neki, s ha egész testemben megfeszülve, pokoli kíntól remegve is, de nem kiáltottam. S a gyötrelem lassan megenyhült, mígnem édesen lüktető bizsergéssé szelídült. Egészen megmámorosodtam, ahogy testemben szétáradt, és szédülni kezdtem. Tagjaim elernyedtek, térdeim roskadoztak: az ájulás határán egyensúlyoztam. De ő erősen tartott. Még akkor is, midőn eleresztette csuklómat, és így szólott hozzám:
„Kiálltad a próbát, Rajmund von Birken. Most térj haza és ébredj!” - Széttárta karjait, és én zuhanni kezdtem.
Ruganyos, tompa puffanással landoltam utam végén, majd valami szilárdabbra pattantam.
Kinyitottam a szememet, és az ágyam mellett feküdtem. Ágyneműm, ruhám, cipőm egy merő sár volt, és szörnyen gyengének éreztem magam. Halántékomat, mintha satuba fogták volna, szemeim égtek, ömlött rólam a víz, ellenben állkapcsom valóssággal begörcsölt, úgy vacogott a fogam.
Úgy vélem, lázas voltam... Bizonyára az eső, de – ez nem fontos. Az már inkább foglalkoztat, mitől sajgott oly pokolian a bal csuklóm, karomban mitől húzódtak úgy az erek, hogy majd' szétpattantak a bőröm alatt?
Csak nagy nehézségek és embertelen akaraterő árán sikerült annyi erőt összegyűjtenem, hogy visszamásszak a sáros ágyba.
Mikor kora este magamhoz tértem, kétszer kellett kirohannom hányni, ezt követően Marie-val áthúzattam az ágyat, vettem egy forró fürdőt, és visszafeküdtem. Azonnal elvesztettem öntudatomat...
Ma reggel azt mondta a cselédem, olyan részeg voltam, mikor hajnalban összetalálkozott velem a hallban, hogy meg sem akartam ismerni. Rendre nekiestem a falnak, felborogattam mindent – erre riadt föl...
No, de várjunk csak! Valami nem egészen világos... Ma hajnalban? Nem tegnap? Akkor hová tűnt el egy egész nap? Tegnap reggel indultam el itthonról, ez bizonyos... Akkor csak mára virradóra kellett hazaérnem! Még ha nem is emlékszem rá... De akkor... hogyan aludhattam végig egy egész napot?! Mikor cserélte le Marie az ágyneműt?... És mikor fürödtem, mikor öltöztem pizsamára... Mikor? Mikor? Mikor? Fel nem foghatom, mi történt... Holott már jól vagyok... jól vagyok... és nem vagyok... beteg... mint a kihallgatáskor... Valami fölöttébb különös dolog folyik itt!... Hogy mondta az a céda? „Ópiumos?”

1921. szeptember 4.

Alig látok a náthától, és a karomat még mindig fájlalom. Vajon mit műveltem alvás közben, hogy ilyen különös álomképeket vetített az agyam, és ez a szokatlan sajgás lett az eredménye?

Anastasia naplójából...

1921. szeptember 5.

Kedves Naplóm! Nemsokára jön Rajmund meg az anyukája. Négy órára. A többiek meg csak ötkor fognak, mert... Nem tudom, miért, Nyuszika mondta. Biztosan sok a dolguk. Én már mindent kitaláltam, remélem sikerül is úgy megcsinálni. Most nem is írok többet, megyek készülődni, meg minden.

Rajmund naplójából...

1921. szeptember 8.

Nos, az a cigaretta valóban ópiumos volt. Pontosabban laudánummal volt átitatva: Marie végül bevallotta. Egy fél éve... hát én nem is tudom, de most nem különösebben rendített meg a hír. Megvontam a vállamat, és csak annyit mondtam, így legalább tudom, hogy nem háborodtam meg. Ergo a furcsa álom mindössze az alkohol, a laudánum és a láz együttes hatása volt, a karomat meg egyszerűen elfeküdhettem. Ennyi, elmúlt.
Igen ám, de azóta új fájdalmam akadt: itt lobog jobb tenyeremben egy idegesítő kötés alatt. Fenemód zavar, de megeskettek, hogy nem szedem le egy hétig, s mivel megígértem, betartom. No, de kezdem az elején.
Ötödikén, délután négyre voltam hivatalos Paula lányának születésnapi zsúrjára, melynek – jobb választásom híján - eleget is tettem. Még oda sem értem, már torkig voltam az egésszel, s legszívesebben jöttem volna haza.
Mihelyt letudtam a formaságokat, s jóllaktam Paula ellenszenvével, első dolgom volt félrehívni anyámat a rózsalugasba, és leróttam a tartozásomat. A Fordhoz a végletekig ragaszkodott, hanem ahogy sejtettem, a fölkínált baksisnak mégsem bírt ellenállni.
Háromnegyed ötkor egy nagyobb vendégsereggel egyetemben megérkeztek a viharfelhők is, így a kerti mulatságot, hogy úgy mondjam, elmosta az eső. Anastasia pedig minden várakozásomat fölülmúlta. Nem ugrott vihogva a nyakamba, csak mosolygott huncutan foghíjas szájával, különös, világosbarna szemeivel, és feltűnően csöndes volt. Alig szólt zsibongó kis barátaihoz, ellenben annál izgatottabbnak tetszett. Miután a születésnapi torta felvágásra került, a kislány kacagva bejelentette, hogy bújócska van. A kölykök azonnal szétrebbentek a házban, a szüleik poharakkal a kezükben vonultak félre megvitatni az aktuális pletykaságokat. Jómagam egy üveg vörösbor társaságát választottam, s letelepedtem egy kényelmes, öreg karosszékbe, melyet már jó előre kipécéztem egy félreeső sarokban. Anastasiának valami furcsa véletlen folytán, állandóan ebben a sarokban akadt dolga, s olybá tűnt, a bújócskát csupán alibi gyanánt kezdeményezte, hogy megszabadulhasson a többiektől.
- Most én vagyok a hunyó – bökte felém egy alkalommal, és elviharzott.
Kisvártatva csörömpölésre kaptam föl fejemet, melyet gyereksírás követett, és a kandalló előtt egy hatalmas porfelhő köré gyűltek a vendégek. Hamarosan Anastasia rohant felém kipirult arccal, lihegve, és megragadta a kezemet.
- Gyere, Rajmund, Lucien csúnyán kiborította a nagyapót, ebből nagy baj lesz. Ugye, te sem akarod végighallgatni? - kérdezte bazsalyogva, és türelmetlenül ráncigált.
És valóban, nem voltam kíváncsi Andrevonék családi perpatvarára.
Anastasia egy leánygyermek szobájához képest igen egyszerű, és legkevésbé sem rózsaszínű helyiségbe kalauzolt: az ágy szélére ültem, és borosüveggel a kezemben meredtem magam elé. Lent már javában állt a bál. Egy idő után kezdett idegesíteni, hogy Anastasia csak áll velem szemben, és gyanúsan somolyog.
- Na, mi van? - biccentettem felé, és belekortyoltam a borba.
- Semmi – felelte továbbra is huncutul mosolyogva.
- Az a Lucien... mivel borította így ki a nagyapádat? - kérdeztem zavaromban, és megint meghúztam az üveget.
- Avval, hogy olyan ügyetlenül esett neki a kandallónak, hogy leverte az urnát, amiben lakott – kacagott fel, és beszaladt a gardróbba.
Nem sok időm maradt bosszankodni, hogy mihez kezdek itt, összezárva egy fecsegő gyermekkel, inkább hallgatnám a perpatvarkodást, mert Anastasia már elő is libbent a gardróbból: lángvörös haját szoros varkocsba kötötte, szeplős orrán hatalmas pápaszem csücsült, melyből hiányzott az üveg; békazöld ruhájára fehér köpenyt öltött, bal kezében egy nagy, szögletes táskát tartott, a jobbat meg a háta megé rejtette.
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy a hajamat fogod piszkálni? Még mit nem! - torkolltam le a kislányt, és dühösen felpattantam az ágyról.
- Azon nyomban üljön vissza a helyére! - pirított rám Anastasia, és tette ezt olyan szigorral, hogy már-már meghunyászkodva ereszkedtem vissza, mint egy megfenyített kutya.
Elképesztő, milyen ereje lehet egy gyermek parancsának! Sosem gondoltam volna, hogy egy nyolcéves akarata kényszerít majd engedelmességre.
- Jól van, itt vagyok... na... - motyogtam szégyenkezve.
Anastasia megvillantotta szemét, szája eszelős, fogatlan vigyorra húzódott, és így folytatta:
- Hogy te milyen tökfej vagy, Rajmund! Nem fodrász vagyok, hanem orvos.
- És akkor... most mit akarsz?
- Tedd le az üveget, és add a kezed – mondta, és én azt gondoltam, hogy a pulzusomat akarja megnézni. Meg is fogta a csuklómat annak rendje és módja szerint, majd hirtelen előkapta jobb kezét a háta mögül, s a benne rejtegetett borotvakéssel végigszántotta a tenyeremet!
- Hopp, megvágtad magad! Vérzel - nevetett. - Hogy milyen ügyetlen vagy, Rajmund. Nem megmondtam, hogy nem játsszunk a borotvával?!
A meglepetéstől még kiáltani is elfelejtettem, képtelen voltam lereagálni a dolgot, csak néztem hitetlenkedve a sebből patakzó vért, amely eddigre már a szőnyeget is összepettyezte.
- De nincsen semmi baj, itt van a doktornéni, majd ő meggyógyít – simogatta meg csodálkozó fejemet, én meg kis híján elsírtam magam tehetetlenségemben, s nemkülönben a seb is eléggé fájt. De azt hiszem, hogy a megilletődés volt az, ami kishíján megríkatott.
Anastasia kivett egy vattacsomót a táskájából, finoman felitatta vele a véremet, aztán egy barna üvegcséből a pokol tüzénél égetőbb folyadékot löttyintett a tenyeremre.
- Ez most kicsit csípni fog – figyelmeztetett kissé megkésve, amikor is kínomban felkiáltottam, és ösztönösen elrántottam a kezemet.
A kislány kedvesen utána nyúlt, és saját, kis csipkés zsebkendőjét szorította lángolva feszülő sebemre. Kézfejemet két hűvös kis marka közé zárta, hogy így enyhítse fájdalmamat – és mosolygott rám őszinte együttérzéssel.
Annyira el voltam képedve, hogy egy darabig csak hallgattam, mint a sült hal: magam elé meredve, nyitva felejtett szájjal, hanem szívemben-lelkemben, eddig sosem érzett melegség áradt szét.
Visszamosolyogtam Anastasiára, és megsimítottam kis vörös fejét, mert láttam, hogy mindjárt eltörik a mécses. Most már sajnált és bűntudata volt.
- Nincs semmi baj, doktornéni, már nem fáj – kacsintottam rá végül, mire ő elvigyorodott, és egy csókot nyomott a homlokomra. Hagytam, hadd kötözze be eztán a kezemet, és figyeltem, micsoda gonddal és odaadással csinálja.
- Kész – jelentette ki Anastasia, és büszkén kihúzta magát. - Nem túl szoros?
Nézegettem egy darabig bebugyolált kezemet, néhányszor ökölbe szorítottam.
- Nem, éppen kényelmes... vagy mi... - dünnyögtem, aztán azt vettem észre, hogy Anastasia csípőre tett kézzel fürkészi az arcomat.
- Rajmund, nem szeded le az úton! - parancsolt rám újfent azzal a delejes hanggal, majd lehuppant mellém az ágyra, ölébe fetette a kezemet, és végigsimított mutatóujjával a kötésen. - Egy hétig rajta kell hagynod!
Idegesen rábólintottam, és elfordítottam a fejemet. Frusztrált, hogy kitalálta a gondolatomat, ugyanis szándékomban állt a pólyát levenni, amint kilépek a házból. Már ekkor rettentően zavart, és különben is, minek? Anastasia szőnyegét meg ágyát már így is összevéreztem, ő is kijátszotta magát, magamat meg valahogy nem tudtam félteni. És Marie-nak is egyből szemet szúr, és kérdezősködni kezd... Most egy héten át járkálhatok zsebredugott kézzel – a saját otthonomban...
- Hallottad, te uborka?! - lökött meg Anastasia a vállával. - Ígérd meg nekem, hogy nem veszed le egy hétig! Addig úgysem mégy ki innét!
- Jól van, jól van, megígérem – adtam be a derekamat: ennek a kislánynak valamiért képtelen voltam ellenállni.
- Esküszöl, Rajmund? Esküdj! - mart bele a combomba, erélyesen rámnézett, mintha a lelkembe nézne, lábával a szőnyegen dobolt.
- Esküszöm, na! - nevettem el magam, és hogy nyomatékot adjak szavamnak, a szívemre tettem a kezemet. - Most már hazaenged a doktornéni?
- Igen – mondta Anastasia boldogságtól ragyogó szemekkel, és olybá tűnt, pontosan tudja, hogy ha nem is tetszik a dolog, az adott szavamat nem fogom megszegni.
A kislány váratlanul felpattant az ágyról, és fejét bájosan félrehajtva, vállait ringatva így kérlelt:
- De maradj még egy kicsit, ne menj!
Aztán már vissza is huppant mellém: eldöntötte, hogy maradok.
- Te Rajmund, neked mért van német neved? - kezdett rá, kíváncsian elnyújtva a szavakat.
- Svájcban sok mindenkinek német neve van...
- Igen, de itt nálunk nem, ráadásul franciául beszélünk. Te is. Akkor mért nem németül beszélsz, mint a berniek? Ideköltöztetek?
- Tudod, mi, vagyis az apám családja még nagyon régen Nürnbergben élt – magyaráztam készségesen, és nagyot húztam a megmaradt borból -, ott mindenki németül beszél és német nevük van...
- Mert az Németországban van, igaz? - kérdezett közbe kis beszélgetőpartnerem, majd megfricskázta az államat. - Kifolyt a bor a szádból, mert annyit beszélsz, hihi!
- Igen, Anastasia, Németországban – töröltem meg a számat, aztán hirtelen elfutott az önérzet. - De mond csak, hogyan válaszoljak a kérdésedre, ha befogom a pofámat? Most szórakozol velem?
- Persze – kacsintott rám -, ezért hívtalak meg a szülinapomra. És ne beszélj csúnyán, mert úgy jársz, mint amikor a Lucien egyszer leszarosozott, és szappant gyömöszöltem a szájába... De most már mesélj tovább, olyan nagyon kíváncsi vagyok.
- Nem mesélek! – toltam el magamtól a hozzám bújó gyermeket.
„Szemtelen, elmebeteg kis némber! Először összeszabdal egy borotvakéssel, utána meg ápolgat... csúfot űz belőlem... meg parancsolgat... A múlthónapban mindenki azzal traktált, hogy beteg vagyok... Meg hogy nem vagyok egészen tökéletes... A végére már magam is majdhogynem elhittem... Hanem most már kezdem azt hinni, hogy egyedül én vagyok egészséges ebben az átkozott városban!” - Ekképp próbáltam gondolataimat a leányka ellen hangolni, de megbolygatott érzéseim dacoltak a józan ésszel.
Anastasia pedig csak nézett rám kitartóan, s én is néztem keményen és sértetten azokba az óriási barna szemekbe.
Szörnyű küzdelem vette kezdetét lelkemben – önmagam ellen -, mert Anastasia ellenállhatatlan személyisége rég győzelmet aratott fölöttem. Azt már csak mellékesen jegyzem meg – noha maga az észrevétel talán nem mellékes -: a kislány arckifejezése végig szenvedélyes volt, s kissé gőgös, szája szegletében pajkos mosoly játszadozott. A szemeiben mégis volt valami szomorú és megrendítő, egyfajta sötét várakozás, mint amilyet a lovak bölcs szilvaszemeiben láthat az ember, ha elég sokáig figyeli őket. Egyszerűen nem tudtam haragudni rá, büszkeségem kudarcot vallott.
Azt mondják, „A végzet a beleegyezőt viszi magával, a vonakodót elhurcolja.”
Nos, eszem ágában sem volt beleegyezni, de a nyolcéves gyermek testében materializálódott Fátum úgy rabolt el, hogy nagyon vonakodni sem volt időm...
- Hiába nézel! - füstölögtem, de el kellett fordítanom a fejemet, mert éreztem, hogy mosolyra húzódik a szám.
Persze a kis boszorkány ezt is észrevette.
- Jól van, te kerserűuborka, ne haragudj – hízelgett. - Ő itt a legkedvesebb nyuszim. Úgy hívják, hogy... Nincs neve igaziból, és csokiból van, és már nagyon öreg szegény – megtartottam... A tiéd lehet, ha nagyon akarod.
- Azt ugye tudja a kisasszony, ha elsózza az ételt, cukorral nem fogja kijavítani?
- Az lehet, de nem muszáj enni belőle.
- Hm. Bele is törne a fogam...
- Figyelj, akkor te tudsz németül! Mondj valamit úgy!
- Elképesztő vagy! Nem úgy megy, hogy megbántjuk a másikat, a következő pillanatban meg... De hát... Rendben van, legyen – álltam kötélnek némi vonakodás után. - Nos, ö-ö... lássuk csak... Mmm-megvan: „Französisch klingt wie ein elegantes Streichorcherster, Italienisch hat mehr Cello dabei: Aber die deutsche Sprache... Figyelsz legalább? ...ist Orgelspiel... Französisch ist ein elder Park, Italienisch ein großer, bunter Wald. Aber Deutsch ist beinahe wie ein Urwald, so dicht und geheimnisvoll, so ohne großen Durchgang und doch tausendpfadig.” - Elhallgattam, és vártam a hatást. - Most örülsz, boldog vagy? - kérdeztem rá végül, mikor csak nézett rám avval a megfejthetetlen mosolyával.
- Igen, nagyon szép volt, de miről beszéltél? - kíváncsiskodott, bár én kételkedtem benne, hogy nem érti: biztos megint ugrat.
- Nyelvekről – mondtam tárgyilagosan. – Nyelvekről... Hisz, tudod te azt, nincs igazam?
- Nem, nincsen. Én még nem tudok ám németül, de majd meg fogok tanulni... És mit mondtál a nyelvekről?
- Ha majd megtanultál, megtudod – mondtam sejtelmesen, és indulni készültem.
- Várj még, Rajmund, várj! Addigra el fogom felejteni... Csüccs vissza! Írd le nekem, ide a naplómba – mászott mögém az ágyra, és a matrac és a fejtámla között kotorászott. - Meg is van...
- Hát, te is itt tartod... - tűnődtem.
- Mért, még ki tartja itt, te buta? Ez az én ágyam, itt csak én tartom – csacsogott Anastasia megjátszott tudálékossággal.
- Nem pont itt, nálad, hanem...
- Jól van na, tudom, csak direkt mondtam... Ide írjad... Itt a ceruza is, nesze... Tudsz írni, nem fáj nagyon? - simította meg a kezemet.
- Nem, de majd fog... - dörmögtem, és nem éppen a kettészelt tenyeremre céloztam. - És mit mondasz majd anyádnak, mitől véres a szobád, mi?
Anastasia töprengve körbeforgatta a szemét, majd felkapta a butéliát és - elejtette.
- Ezt ni! - tárta szét a karját, a kezemre nézett, majd elkomorodott. - Rajmund – suttogta sötéten -, most beárulsz Nyuszikának, igaz?
- Nem foglak, ne félj... - mondtam csendesen. - Nagyon furcsa kislány vagy, tudod-e? Olyan hozzáértéssel játszadozol az érzéseimmel, mint más gyerek a plüssmackójával, kiforgatsz önmagamból, a fejembe látsz, mégis folyton faggatsz...
- Nem is ismersz más gyerekeket, honnan veszed, hogy én másféle vagyok, te nagyokos?
- Na, tessék! Most is a gondolataimban gázolsz...
- Nem látok a fejedbe, Rajmund – komolyodott el Anastasia, és eltűnt szeméből a gyermek. - A gondolataidat nem tudom... Csak... csak azt, ott belül... Benned... Téged. Egyszerűen látlak, és kész. Kész, kész, kész – változott újra kislánnyá. - Meg Nyuszikát, meg Jean-Baptistot, meg Josette-et, meg Lucient, meg... meg mindenkit, hihi. De te is nagyon jól látsz ám! Igaz, nem annyira, mint én, de...
- Akkor most azt is tudod, mit akarok.
- Azt még te sem tudod, de ha ennyire menni szeretnél, kikísérlek. Úgyis le kell mennem a többiekhez. Különben mit szólna Nyuszika, ha egész szülinapom alatt ki sem dugnám az orrom a szobámból?
...Hazaúton, nekem viszont pont ez volt a tervem: magamra zárom a szobámat, fejemre húzom a paplant, és soha többé nem jövök elő. Iszonytató szégyenérzet és bűntudat perzselte lényemet, minden egyes esőcsepp lyukat égetett bőrömön és a lelkemig hatolt. Gyűlöltem Anastasiát, irtóztam önmagamtól, s ha akkor választás elé állítanak, nem tudtam volna, kit öljek meg: magamat vagy mindenki mást...
Nem, az ott, az akkor, nem én voltam! Én nem vagyok ilyen. Mintha valaki más lettem volna, hanem... hanem mégis én voltam. Kicsit olyan ez, mint amikor részegségében az ember olyasmire ragadtatja magát, amit józanul sosem tenne. Emlékszik másnap a tettre, de képtelen felidézni azt az én-érzetet, amely belehajszolta. Szörnyű. Undorító. És szánalmas.
Gyűlöltem Anastasiát – de nem haragudtam rá. Haragudtam Anastasiára – de nem gyűlöltem.
„Ostoba, makacs kölyök, nem is tudod, hogyan kell! Oly könnyedén dobálódzol ezzel a szóval: gyűlölöd Ameliát, gyűlölöd Marie-t, a világot és hogy benne élsz; az embereket, gyűlölöd anyádkínját... Aztán rádöbbensz, hogy magadat gyűlölöd...” - különböztem össze önmagammal, újra és újra.
Igen, ezt az egyvalamit azért tudtam gyűlölni: magamat és a bekötözött kezemet. Egy pillanatra elhittem, hogy menet van a csuklómban, és kitekerhetem a kézfejemet, mint egy kiégett villanykörtét, aztán visszaviszem Anastasiának, és otthagyom: csináljon vele, amit akar, egy hét múlva értejövök – ha értejövök. Ha addig nem veszek egy másikat.

Vége az első résznek